ABCD - Nádasdy Kálmán

Nádasdy Kálmán ☰ Budapest 1904.11.25 ☷ Budapest 1980.04.17 | férfi, műfordító, rendező, országgyűlési képviselő, operarendező, színészpedagógus, színházigazgató

660263

Graff Kálmán (1051820 | - )
Nádasdy Kálmán (1051819 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, megosztva, I. fokozat
1950.03.15

archontológia

Országgyűlés
képviselő
1963.02.24 - 1967.03.19

életrajzok

História TT

Apja ügyvéd volt. A Magyar Királyi Operaház segédrendezője 1922–1925-ben, majd a Zeneakadémia zeneszerzés szakán Kodály Zoltán növendékeként tanult 1926-tól 1932-ig. Három évig a Bőripari Munkások Dalkarának is volt a vezetője. 1933-ban, tanulmányai elvégzése után visszatért az Operaházhoz, évtizedeken át rendezőként, majd 1941-től főrendezőként, 1957-től vezető főrendezőként, végül 1959-től 1966-ig igazgatóként tevékenykedett. Nyugdíjazása, 1966 után is rendezett az Operaházban. A Színművészeti (utóbb Színház- és Filmművészeti) Főiskola tanára 1948-tól, 1963-tól a főtanszék vezetője, főigazgatója 1964 és 1974 között volt. A Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség elnöke 1952-től 1957-ig. 1950-től színpadi rendezést tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán; 1964–1974 között ugyanott főigazgató, illetve rektor volt. 1958. november 16-án a Hazafias Népfront budapesti listáján pótképviselő, 1963. február 24-én képviselővé választották.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Nádasdy Kálmán (Bp., 1904. nov. 25. – Bp., 1980. ápr. 17.): operarendező, zeneszerző, műfordító, Kossuth-díjas (1950, 1954, 1965), kiváló művész (1952). Birkás Lilian operaénekesnő férje. Már 18 éves korában kapcsolatba került az operaműfajjal: ekkor fordította le Puccini 3 egyfelvonásos operájának (A köpeny, Angelica nővér, Gianni Schicchi) szövegkönyvét. 1922-25 között az Áll. Operaház rendező-gyakornoka, majd 1926-32-ben a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n Kodály Zoltán zeneszerzés-tanítványa. 1933-tól 1957-ig az Operaház rendezője; 1957-től vezető főrendezője; 1959-től 1966-ig ig.-ja; 1948-tól a Színház- és Filmművészeti Főisk. egyetemi tanára, 1964-74 között főig.-ja, ill. rektora. A Magy. Színházművészeti Szövetség díszelnöke, 1938 óta sikeresen rendezett külföldön is: a milánói Scalában és a velencei La Fenicében (Turandot); a Firenzei Maggio Musicalét (A kékszakállú herceg vára, Székely fonó); a bécsi Staatsoperben (Bohémélet); Helsinkiben (Bánk bán); 1948-ban Palermóban (Hoffmann meséi); a Veronai Arénában (Carmen). Vendégként rendezett prózai színházakban is. Operett-rendezései ugyancsak a műfaj kiemelkedő eredményei közé tartoznak. Dolgozott a filmstúdióban, 1949-ben ő készítette az első színes m. filmet, a Ludas Matyit. Nevéhez fűződik 1948-49-es filmünk, a Föltámadott a tenger (I-II. rész, 1953). Erőssége a monumentalitás, a nagy tömegek látványos mozgatása volt. Munkásságának súlypontját operarendezései alkotják. Működése alatt a m. operarendezés egyik legmarkánsabb egyénisége volt. Énekes színészek és operaénekesek egész gárdáját nevelte. Rendezéseit a mű világos és a kornak szóló értelmezése határozta meg. Ezért a zenében és a szövegben megfogalmazott drámát helyezte az előadás középpontjába. Minden munkájának kiindulópontja természetesen maga a zene. A realista operajátszás kiváló képviselője, egyéni felfogású művész, rendezői módszere hatásosan és eredményesen ragadja meg az egyes szereplők és a kórus színészi feladatait. Pályája utolsó rendezéseiben (pl. A kékszakállú herceg vára, Trisztán) közeledett a legmaibb stílusokhoz, így az új bayreuthi eszmékhez. Európa számos országában vendégszerepelt. Szobrát a Színház- és Filmművészeti Főisk.-a 1984. nov. 25-én leplezték le. – Jelentősebb operarendezései: Mozart: Figaro házassága, Don Giovanni; Rossini: Tell Vilmos; Beethoven: Fidelio; R. Strauss: Salome, Arabella, Daphné; Moniuszko: Halka; Erkel: Hunyadi László; Kodály: Székelyfonó; Farkas F.: A bűvös szekrény stb. Az Operaszövegkönyvek sorozatban számos operaszöveg fordítása jelent meg. – Zeneművei: Körtefa (1932); Juhászlegény (1935). Kiadványai: Népdalkórusok (Bárdos Jenővel és Ádám Lászlóval, 1933); Társas énekek (régi mesterek műveiből férfikarra, saját fordításaival, 1935).– Irod. Huszár Klára: Operarendezés (Bp., 1970); Mátrai Betegh Béla: Nekrológ (Magyar Nemzet, 1980. ápr. 18.); Szinetár Miklós: Nekrológ (Új Tükör, 1980. ápr. 18.); Sík Ferenc: Búcsú N. K.-tól (Film, Színház, Muzsika, 1980. ápr. 26.) Lengyel György: Nem tűrte a középszerűt, N. K.-ról (Új Tükör, 1983. 35. sz.); Vámos László: Nagy mestertől tanulhattunk (Új Tükör, 1984. nov. 4.); Antal István: „Minden elmúlik, csak a szépség örök”. N. K. filmrendező portréja (Filmkultúra, 1987. 4-5. sz.); Tarnai Timea: N. K. színészpedagógiai munkásságáról (Színháztud. Szle 1989. 7.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1904. nov. 25.–Bp., 1980. ápr. 17.): rendező, színházigazgató, színészpedagógus, műfordító. 1923–1925 között mint segédrend. kezdte pályáját az Operaházban. 1926-tól 1932-ig a Zak-n Kodály Zoltán tanítványa volt, ahol zeneszerzést tanult. 1933-tól az Operaház rend.-je, 1941-től főrend.-je, 1957–1966 között vezető főrend.-je, 1959-től 1966-ig ig.-ja volt. 1938-ban a milánói Scala, a velencei La Fenice, 1938–1940 között a firenzei Maggio Musicale, 1950-ben a bécsi Staatsoper hívta vendégrendezésre. Prózai műveket és operetteket is színpadra állított. 1938-ban, 1946–1949 között, 1954–55-ben, 1959-ben és 1962-ben a Nemzeti, 1950–51-ben a Fővárosi Operett-, 1951-ben a Vidám és a Madách Színházban dolgozott. 1966-ban nyugdíjas lett, de haláláig rendezett az Operaházban és az Erkel Színházban. 1950-től a SzAk-n színpadi rendezést tanított. 1964-től 1974-ig az intézmény főig.-ja volt. 1952-től 1957-ig a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség elnökeként is tevékenykedett. Operarendezései a klasszikus hagyományt követték, a mű világos értelmezésére törekedett, szem előtt tartva a természetességet, a szólisták és statiszták érdekes és eleven színészi játékát. Szerette a látványos és monumentális tömegjeleneteket. Pedagógiai munkássága kiemelkedő értékű. Keze alatt nőtt fel az 1960–80-as évek rendezőnemzedéke, akiket a teatralitás és pszichológia értékegyensúlyára nevelt. Operalibrettókat fordított, régi m. szövegeket átdolgozott. Több filmet is rendezett. 1950-ben, 1954-ben és 1965-ben Kossuth-díjat, 1952-ben kiváló művész kitüntetést kapott. F.R. Mozart: Figaro házassága; Verdi: Don Carlos; Rossini: Tell Vilmos; Puccini: Pillangókisasszony, Bohémélet, Tosca, Manon Lescaut; Erkel F.: Hunyadi László; Beethoven: Fidelio; Kodály Z.: Székelyfonó; Bartók B.: A kékszakállú herceg vára; Farkas F.: A bűvös szekrény; Verdi: Otello; Sh.: III. Richárd, Othello; Móricz Zs.: Rokonok. Fordításai: Verdi: Simone Boccanegra (1937); Borogyin: Igor herceg (1938); Puccini: Manon Lescaut (1940); Muszorgszkij: Borisz Godunov (1955).Nádasdy Kálmán; Graff

könyvei