ABCD - Zilahy Lajos

Zilahy Lajos ☰ Nagyszalonta 1891.03.27 ☷ Újvidék 1974.12.01 | akadémikus, férfi, író, lapszerkesztő, újságíró

661059

http://dka.oszk.hu/044700/044767/1940_oldal_035_kep_0001.jpg

literáti Zilahy Lajos (1052929 | - )
Zilahy Lajos, literáti (1052933 | - )
Z. L. (2772412 | - )
(Z-y L-s) (1052942 | - )
Zilahy Lajos (1052930 | - )
-i. (1052938 | - )
Író (1052940 | - )
(-i-s) (1052932 | - )
(-y) (1052944 | - )
(y.) (1052934 | - )
(-y-s) (1052941 | - )
(ys) (1052939 | - )
-y -s (1052947 | - )
-ys- (1052943 | - )
ys. (1052931 | - )
(z.) (1052945 | - )
(Z.) (1052935 | - )
(z. l.) (1052946 | - )
z. l. (1052936 | - )
(Z.L.) (1052948 | - )

archontológia

Magyar Tudományos Akadémia
igazgatósági tag
1945 - 1949.10.31

Magyar Tudományos Akadémia
levelező tag
1945.05.30 - 1949.10.31

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

[Borbándi,ÚMIL,MÉL3,OSZKK,MNBCD]Corvin-koszorú 1930; az MTA tagja 1940-44, 1989-ben posztumusz visszakapta MTA tagságát.M.: Versei, 1916; Az ökör és más komédiák, d., 1920; Szépapám szerelme, r., 1922; Halálos tavasz, r., 1922; Hazajáró lélek, d. [1923 k.]; Süt a nap, d., 1924; Az ezüstszárnyú szélmalom, elb., 1924; Zenebohócok, d., 1925; Csillagok, d., 1925; Két fogoly, r., 1926; A világbajnok, d., 1927; A fehér szarvas, d., 1927; A tábornok, d., 1928; A házasságszédelgő, d. [1928]; Szibéria, d., 1928; Valamit visz a víz, r., 1929 [1980]; Versek, 1929; Leona, d., 1930; Szökevény, r., 1931; A tésasszony, d., 1932; Úrilány, d., 1932; A lélek kialszik, r., 1932; Tűzmadár, d., 1932; A tizenkettedik óra, d., 1933; Fehér hajó, elb. [1935]; Az utolsó szerep, d. [1935]; A fegyverek visszanéznek, r., 1936; Szűz és gödölye, d., 1937; Gyümölcs a fán, d., 1939; Kisebb elbeszélések, 1939; A földönfutó város, r., 1939; Csöndes élet, elb., 1941; Szépanyám, d., 1943; Ararát, r. [2. kiad., 1947, A Dukay család 2. köteteként: Rézmetszet alkonyat c.]; The Dukays, r., London, 1950 [olaszul: Milánó, 1950, franciául: Párizs, 1955]; Krisztina és a király [az Ararát c. regény, ill. A Dukay család 2. kötetének része], r., London, 1953; The Angry Angel, r., New York, 1953 [franciául: Párizs, 1954, spanyolul: Barcelona, 1955, olaszul: Milánó, 1956, németül: Bécs, 1957]; Century in Scarlet [későbbi kiadása A Dukay család 1. köteteként: A bíbor évszázada c. jelent meg], r., London-Melbourne-Torontó, 1954; A Dukay család I-III., r., Újvidék-Bp., 1968; Halálos tavasz, kisr., elb.-ek, Pozsony-Bp., 1983; Valamit visz a víz. Három kisregény, 1994.(Nagyszalonta, 1891. márc. 27.-Újvidék, 1974. dec. 1.): író.ZILAHY LAJOS

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Zilahy Lajos (Nagyszalonta, 1891. márc. 27. – Újvidék, 1974. dec. 1.): író, publicista, az MTA tagja (l., ig. 1945–49). Apja közjegyző, anyja egy dunántúli földbirtokos lánya volt. Elvégezte a bp.-i egy. jogi karát, tanulmányai közben Nagyszalontán ügyvédi irodában dolgozott. Az I. világháborúban Lemberg alatt súlyosan megsebesült, a Magyar Figyelő és a Déli Hírlap belső munkatársaként felmentették a katonai szolgálat alól (1916). Első kötete, a jórészt háborús költeményeket tartalmazó Versek 1916-ban jelent meg. A Tanácsköztásaság idején Bécsbe ment, ahol egy ellenforradalmi lap kiadását készítette elő. Visszatérése után Az ökör és más komédiák címmel közreadta egyfelvonásos darabjait (Bp., 1920). Első regénye, a Halálos tavasz (Bp., 1922) romantikus érzelmességével nagy sikert aratott. 1923-ban a Nemzeti Színház bemutatta A hazajáró lélek c. színművét. Süt a nap (Nemzeti Színház, 1924) c. színművével, amelynek témáját az I. világháború utáni falu életéből merítette, elnyerte az MTA Vojnits-díját. 1925-ben beválasztották a Kisfaludy Társ.-ba. Mind a bestsellerhez közelálló regényeit, mind színdarabjait nagy érdeklődés kísérte. A háború okozta érzelmi válságról írt regényével (Két fogoly, Bp., 1926) a m. középosztály ünnepelt írója lett. 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki. 1927-től a Budapesti Hírlap belső munkatársa. A 30-as években az Est-lapok szerkesztőségében dolgozott. 1934–36-ban a Magyarország c. esti napilap szerk.-je. Feleségül vette Bárczy Piroskát. Közéleti, publicisztikai tevékenységével támogatta a Horthy-rendszer hivatalos politikáját, de ugyanakkor kapcsolatban állt az e politika ellen lázadó fiatal írókkal, értelmiségiekkel is. 1935. ápr.-ban a villájában tartott találkozón megpróbálta közelíteni a népi írók csoportját Gömbös Gyula politikai irányvonalához. A Magyarországban 1935 máj. elején ~ által meghirdetett, e célt szolgáló Új Szellemi Front nevű tömörülés csak kezdeményezés maradt. A II. világháború kitörése után egyre következetesebben fordult szembe a Horthy-rezsimmel és a fasizmussal. Társadalmi reformokat hirdetett, a forradalmi változástól azonban visszariadt. 1940–44-ben a Híd c. képes hetilap szerk.-je. Munkatársául a kor legjobb íróit igyekezett megnyerni (Móricz Zsigmondot, Németh Lászlót, Nagy Lajost és másokat). Támogatta több fiatal paraszt- és munkásíró indulását. Kitűnőek Iskolája néven alapítványt létesített tehetséges fiatalok számára. Saját filmvállalatot alapított és vezetett (Pegazus). Maga is megpróbálkozott a rendezéssel: A szűz és a gödölye (1941) és a Tűzmadár (1941) c. műveiből készített filmet, az utóbbit Babay Józseffel együtt. A Nemzeti Színház Kamaraszínháza játszotta 1943-ban náciellenes darabját, a Fatornyokat, melyben a mo.-i németek disszimilációját ábrázolta. A német megszálláskor (1944) a darabot betiltották. 1945-től aktív közéleti szerepet vállalt. Szent-Györgyi Alberttel együtt a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság első elnöke, az Irodalom és Tudomány c. folyóirat főszerk.-je. Ebben a folyóiratban kezdte el folytatásokban közölni Ararát c. regényét (megj. Bp., 1947), mely folytatásával együtt (A Dukay család, I–III., Újvidék, 1967–68) a m. arisztokrácia erkölcsi széthullásának társadalomrajza. 1948-ban az USA-ba költözött. Regényeinek tiszteletdíjából élt, a jobboldali emigráns szervezetektől távoltartotta magát. Az 1950-es évek végén házat vett Jugoszláviában, gyakran tartózkodott Újvidéken. A szűz és a gödölye c. színművét a bp.-i Jókai Színház 1957-ben felújította. 1973-ban ellátogatott Bp.-re, végleges hazatelepülését halála akadályozta meg. Végakarata szerint Bp.-en temették el. Tizenegy regényéből és színművéből készítettek filmet, hetet Mo.-on, a többit francia, NSZK, olasz–spanyol, cseh–USA és jugoszláv–USA vállalkozásban. – M. Szépapám szerelme (r., Bp., 1922); Két fogoly (r., Bp., 1926); Valamit visz a víz (r., Bp., 1928); Z. L. munkái (I-X., Bp., 1929); A lélek kialszik (r., Bp., 1932); A fegyverek visszanéznek (r., Bp., 1936); A földönfutó város (r., Bp., 1939). Színművei: Zenebohócok (1925); A tábornok (1928); Tűzmadár (1932); Az utolsó szerep (1935). – Irod. Ruzitska Mária: Z. L. (Bp., 1927); Bóka László: Üzlet és irodalom (Szép Szó, 1937. 14. sz.); Pándi Pál: Kétes realizmus (Újhold, 1948); Osváth Béla: A Zilahy-legenda (Kritika, 1964. 7. sz.); Illés Endre: A lejtőn (Z. L.) (Árnyékrajzok, esszék, Bp., 1972); A(ntal) G(ábor): Meghalt Z. L. (Magy. Nemzet, 1974. dec. 3.); I(szlai) Z(oltán): Z. L. (Élet és Irod., 1974. 49. sz.); Kovács N. József: Z. L.-nál New Yorkban (Kritika, 1975. 1. sz.); Bárány Tamás: Egy író hazatért (Élet és Irod., 1975. 1. sz.); Siklós János: Inkognitóban. Z. L. látogatóban Magyarországon (Új Tükör, 1976. 35. sz.); Karsai Kulcsár István: Z. L. szerepe a magyar film történetében (Filmtudományi Szle, 1976. 1. sz.); Z. L. (Kritika, 1976. 11. sz.); Berkes Erzsébet: Z.-pör? (Élet és Irod., 1978. 8. sz.); Siklós János: Z. L. utolsó évei (Bp., 1986).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Nagyszalonta, 1891. márc. 27.–Újvidék, 1974. dec. 1.): író, újságíró. A bp.-i egyetemen jogot tanult, de újságíró lett. 1916-ban verseskötete, 1922-ben Halálos tavasz c. regénye jelent meg, amellyel az irodalmi élet középpontjába került. 1917-től az Apolló Kabaréban, a Modern Színpadon, az Andrássy úti Színházban játszották jeleneteit, énekelték dalait. 1923–1943 között a Nemzeti Színház és a vezető bp.-i magánszínházak mutatták be színműveit. Több drámájával elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Vojnits-jutalmát. 1925-ben beválasztották a Kisfaludy Társaságba. A II. világháború előtt és 1945 után is közéleti tevékenységet folytatott. 1945–1949 között az MTA levelező tagja volt. 1948-ban az USA-ba költözött. Élete utolsó évtizedében sokat tartózkodott a Vajdaságban, s csak halála akadályozta meg a hazatelepülésben. 1970-ben Szabadkán tartották meg az utolsó Zilahy-premiert. Drámáiban elsősorban a középosztály megváltozott társadalmi és gazdasági helyzetével foglalkozott, a reformok szükségességét hangoztatta, később pedig a szellemi ellenállást támogatta. Paraszti és polgári témájú műveivel is sikeres volt. Kitüntették Corvin-koszorúval (1930) és Corvin-lánccal (1944). F.D. Az ökör (1917); A szénapadlás (1922); Hazajáró lélek (1923); Süt a nap (1924); Zenebohócok (1925); A fehér szarvas (1927); A tábornok (1928); Pelikán (1928); Szibéria (1928); A tésasszony (1930); A szűz és a gödölye (1937); Fatornyok (1943); Szépanyám (1943); Az imbroszi boszorkány (1970). – Ir. Ruzitska M.: Z. L. (1928); Illés E.: Árnyékrajzok (1972).Zilahy Lajos

tudósportál

A nagyszalontai, erzsébetvárosi és máramarosi gimn.-ban tanult. Bp.-en jogot végzett. Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tagsága külföldre távozása miatt megszûnt: 1949. ?; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

könyvei