ABCD - Páskándi Géza

Páskándi Géza ☰ Szatmárhegy 1933.05.18 ☷ Budapest 1995.05.19 | drámaíró, író, költő, prózaíró, színműíró

661152

Bélteky Géza (1053103 | - )
Óváry Géza (1053102 | - )
Páskándi Géza (1053104 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj
1993.03.15

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

[AKL,DKA,KMIK,KKMGY,KK4,MKK,KK92,KK94,KKH,MSZL,ÚML8,ÚMIL,OSZKK,MNBCD]Az Utunk drámadíja 1968; Pezsgő-díj 1970; A Kolozsvári Írói Egyesület Díja 1970; JA-díj 1977; Szocialista Kultúráért; Vas m. Tanácsa Irodalmi Nívódíja 1984; A Román Írószövetség Díja; Pezsgő Díj 1969/72; A Magyar Művészeti Alapítvány Díja 1991; Kortárs-díj 1992; A Magyar Művészeti Akadémia t. 1992; Kossuth-díj 1993; A Nemzeti Színház drámapályázatának díja [a Diána és a róka c. művéért] 1995; Nagy Imre-emlékplakett (posztumusz) 1995; MR drámapályázatának díja 1995; Szép Ernő-jutalom (posztumusz) 1996.M.: Piros madár, v., Bk., 1957; Tündérek szakácskönyve, gyv., mesék, Bk., 1966; Holdbumeráng, v., 1955-65, Bk., 1966; Üvegek, elb., Bk., 1968 [románul: Bk., 1971]; Szebb a páva, mint a pulyka, gyv., Bk., 1968; Zápfog király nem mosolyog, mesék, Bk., 1969; Az eb olykor emeli lábát, párbeszédek, színjátékok, Bk., 1970; Tű foka, v., Bk., 1972; Die Ermordung des Lajos Fábián, vál. elb., német fordításban [ford. Helga Reiter], Bk., 1973; A vegytisztító becsülete, novellák, párbeszédek, Bk., 1973; Vendégség. - Tornyot választok, színművek, 1973; Beavatkozás, r., Kvár, 1974 [Bp., 19802]; Páskándi Géza színművei [A rejtekhely. - Időszak, a hülyegyerek avagy a vándorköszörűs. - A sor], 1974; Színművek [Távollévők. - Egy ember aki megunta a bőrét. - A haladék], 1975; A szárnyas bocs, mesék, 1975; A papírrepülő eltérítése, v., 1976; Tréfás-pipás-kupakos, gyv., 1979; A sárikás anyós, groteszk eposzok, 1979; A királylány bajusza, mesejátékok, 1981; A bolhakirály, gyv., 1982; A szabadság színeváltozásai, esszék, 1984; A legkisebb óriás, afrikai népmese feldolgozások, 1984; Erdélyi tiptichon. Püspökdrámák, 1984; Páskándi Géza színművei [Diákbolondító. - Új magyar Ludas Matyi. - A koronatanú], 1985; A szörnyszülött, elb., 1985; A szalmabábuk lázadása, meser., 1985; Lélekharang. - Vadorzó. - Tükörkereszt, színművek, 1987; A nagy ásatás avagy Adja Isten! az örök béke után, színmű, 1987; Az árnyékfejtők, regényes tört., 1988; A nagy dilettantissimo. Új versek (1973-1985), 1989; A sírrablók, r., 1989 <1991*ÚMIL>; Kalauz nélkül, vál. d., 1989; Pornokrácia. Regényes kézikönyv avagy egy új vallás alapjai, színmű, 1990; A Nagy Légyölő avagy Szuszóka és Miló, meser., 1991; László szent király. Történelmi játék 3 felv. vagy két részben, Nyíregyháza, 1992; Magyar három király [László, Kálmán, Béla], d., Lakitelek, 1994; Medvebőrben, színművek, 1994; Todogar jaur kvárna. Godot-ra újra várnak avagy Anton és Samuel. Filozófiai végjáték, 1995; Esszék, előadások, levelek. Az abszurd és az isten, 1995; Az örömrontó angyal. A szerző válogatása életművéből, 1995; Begyűjtött vallomások. Egy észjárás emlékiratai, Lakitelek, 1996.Műford.: A. Pann: Farkas, kecske, káposzta, mese, Bk., 1967.PÁSKÁNDI GÉZA [Bélteky Géza, Óváry Géza (műfordítói)](Szatmárhegy, Szatmár m., 1933. máj. 18.-Bp., 1995. máj. 19.): író, költő. [RO, 1974-től MO]

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Páskándi Géza(Szatmárhegy, 1933. máj. 18.–): író, költő, színműíró. Pályáját újságíróként kezdte 1953-ban. 1957-ben Kolozsvárott politikai okokból hat év börtönre ítélték. 1969-től irodalmi területen kezdett el dolgozni: a Kriterion Könyvkiadó főlektora lett. 1971-ben Mo.-on mutatták be Vendégség c. vitadrámáját, amelyet 1972-ben a Tornyot választok követett. 1974-ben Mo.-ra települt, ahol a Kortárs c. folyóirat munkatársa lett. Ettől kezdve szinte évente mutatták be drámáit. Könyvei: A kettéfűrészelt zongora (1976); A rejtekhely (1977); A távollévők (1977); Kálmán király (1980); A vadorzó (1982); Átkozottak (1984); Lélekharang (1987); A költő visszatér (1988).

Romániai magyar irodalmi lexikon, 1981

Bajor Andor: P. G. Utunk 1951/2. — Majtényi Erik: Fogadjuk elvszerűen a bíráló segítséget! Utunk 1951/12. — Marosi Péter: Mire legyen büszke P.? Utunk 1956/12; uő: Benne vagyok a Brehmben. Utunk 1968/30. — Kántor Lajos: A modernség nem ráadás. Utunk 1965/31; uő: Minek nevezzem? Utunk 1968/4; uő: Törhetetlen üvegek. Utunk 1968/35; uő: Mitológiai és kritikai játékok. Korunk 1969/7; uő: Eredetiség, színpadszerűség — önálló dramaturgia. Utunk 1970/48; uő: Hősiség és dehonesztálás... Korunk 1970/10; uő: Vendégségben — Békéscsabán. Utunk 1971/50; uő: A kritériumok lázadása. Igaz Szó 1971/5. — Láng Gusztáv: Párbaj a valósággal. Igaz Szó 1967/10; uő: Arcképek: P. G. Utunk 1970/18; uő: A képzelet ismeretlene: az ember. Utunk 1971/6; uő: A mű foka. Utunk 1972/50; uő: P. G. első három verseskönyve. Korunk 1996/12. — Szőcs István: Tündérek szakácskönyve. Utunk 1967/2; uő: A mese célja és oka. Előre 1970. febr. 20.; uő: Ki groteszk? Utunk 1972/24. — Bálint Tibor: Az értelem kamarazenéje. Utunk 1968/37. — Baróti Pál: Szebb a páva, mint a pulyka. Utunk 1968/47. — Cseke Gábor: A “nagy felsorolás” helyett. Előre 1968. okt. 27. — Kocsis István: Drámaíró-avatás. Utunk 1968/28. — K. Jakab Antal: Aréna (P.: Az ünneprontó angyal). Utunk 1969/5; uő: Egy újjászületett mítosz. Utunk 1969/20; uő: Beszélgetés P. G.-val (a Vendégségről és további terveiről). Utunk 1972/7; uő: Meghaltál, megöregedtünk. Búcsú P. G.-tól. Helikon 1995/14. — Szilágyi Júlia: Az idő és irodalom. Korunk 1969/3. — Farkas Ildikó: Költő a színpadon. Utunk 1969/10. — Bata Imre: P. G.: Üvegek. Kortárs 1969/12. — Ilia Mihály: P. G. elbeszélései. Tiszatáj 1969/9. — Vásárhelyi Géza: Vendégségünk. Utunk 1970/35. — Farkas Árpád: Az árulás drámája. Igaz Szó 1970/7. — Veress Zoltán: P. G.: Zápfog király nem mosolyog. Utunk 1970/14. — Muzsnay Árpád: Mi a véleménye P. G. Dávid Ferencről szóló darabjáról? Ifjúmunkás 1970/35. — Pomogáts Béla: P. G. versei. Tiszatáj 1972/10; uő: Játék és költészet. Korunk 1972/10. — Az értelem görbületei (P. G. utószava a Tornyot választok c. drámához). Korunk 1972/4. — Lászlóffy Aladár: A mű foka. Gondolatok P. G. költészetéről. Igaz Szó 1972/12. — Robotos Imre: Az értelem indulatával — művészeti látomások keresztútjain. Jelzések P. G. paraboláiról. Igaz Szó 1973/4. — Szilágyi Domokos: Hol kezdődik a vers? A Hét 1973/10. — Szávai Géza: A bűvös kör ostroma. A Hét 1974/20; uő: Bűn és regény. A Hét 1974/44; uő: Szinopszis. 1981. 115–117. — Csiki László: Margó. Utunk 1980/32. — Tarján Tamás: Rabszurdoid avagy a teljesség áhítása. Napjaink 1981/4. — Borcsa János: “Itt vagyok én, ki emberek felé megy”. Megtartó formák. 1984. 17–25; uő: Az ideák poézise. Jelenlét (Kv.) 1991/5; uő: Találkozások P. G.-ra emlékezve. A Hét 1995/23–24. — Bogdán László: Erdélyi apokalipszis. A Hét 1990/20, 21. — Mikó Ervin: P. G.-val — a sokműfajúságról. Beszélgetés. Helikon 1992/24. — Mármarosi Iza [Lipcsey Ildikó]: P. G. (Háttérvázlat). Bp. 1994. — Kocsis L. Mihály: A szabadság nem politikai téma (Beszélgetés P. G.-val). Új Magyarország 1995/4. — Dávid Gyula: Fájdalmas búcsú P. G.-tól. Helikon 1995/12. — Páll Lajos: Búcsú P. G.-tól. Látó 1995/7. ÁVD: Borcsa János: P. G. költészete (1976). (K. L.)Páskándi Géza (Szatmárhegy, 1933. máj. 18. — 1995. máj. 19. Budapest) — költő, drámaíró, prózaíró. Még 1949-ben, szatmári diák korában a helyi Dolgozó Nép c. lapban verse és újságcikke jelent meg. 1949-ben Bukarestbe került, 1953-ig az Ifjúmunkás, majd az Előre belső munkatársa. 1953 őszén jött Kolozsvárra az egyetemre; a Bolyai Tudományegyetem III. éves magyar szakos hallgatója — egy évet közben jogot is hallgatott —, amikor 1957 márciusában letartóztatják, s az 1956-os diákszövetségi reformtervhez fűzött kiegészítései miatt, az állam és közrend elleni izgatás vádjával hat év börtönre ítélték; 1963-ban szabadult. Bukarestet jelölték ki kényszerlakhelyéül, ahol egy könyvtárban kapott munkát, később bibliográfusként dolgozott; 1965-től szellemi szabadfoglalkozású író. A hatvanas évek második felében költözött Kolozsvárra. 1971 és 1973 között a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének lektora. 1974 februárjában áttelepedik Magyarországra. Budapesten a Kortárs c. folyóirat főmunkatársa, a Nemzeti Színház dramaturgja. József Attila- és Kossuth-díjjal tüntették ki. Hosszas betegség után hunyt el. A Magyarok Világszövetsége már 1995 májusában róla elnevezett díjat alapított, a határon túli magyarság megmaradását és európai kötődését szolgáló színmű jutalmazására. Korai versei a második világháború utáni első nemzedékhez kapcsolják, József Attila külvárosi lírája, nonkonformizmusa és szürrealizmusa, illetve a felismert európai korkövetelmények új irányt szabnak ~ költészetének. Első verskötete, a mindössze néhány példányban fennmaradt (letartóztatása után többségében zúzdába küldött) Piros madár (1957) megelőlegezi a Forrás-nemzedéket. Majakovszkijtól, Adytól, Dsidától és a magyar népdaltól egyaránt tanulva megújító szerepet vállal a romániai magyar lírában. E vállalt szerep a Holdbumeráng (1966) és a Tű foka (1972) verseiben, illetve a gyerekeknek szánt Tündérek szakácskönyvében (1966) teljesedhetett ki először. Nyelvi fantáziája, filozofikus szemlélete és (a gyerekversektől eltekintve) “antideszkriptív” alapállása biztosítja e kötetek esztétikai értékeit. A tilalmak meghaladása helyezi előtérbe szerelmi költészetét is. A szabadság korlátozása, az ember megalázása, a félelem, a bűntudat adja Üvegek (1968) címmel kiadott elbeszéléseinek fő témáját; a börtönvilágból ihletődött Weisskopf úr, hány óra? c. novellája alapján film készült. Novelláinak alkotásmódja — az ábrázolást gyakran helyettesítő logikai vita — érvényesül abszurd színpadi jeleneteiben, drámáiban (Az eb olykor emeli lábát. 1970). Ezek a nem csupán erdélyi viszonylatban úttörő munkái többnyire csak diákszínpadokon, műkedvelők előadásában kerültek közönség elé. Kivételt képezett A bosszúálló kapus, amelyet a nagyváradi magyar társulat vitt sikerre (1971), Szabó József rendezésében. Nagyszínpadra került első műve a Pygmalion és Galatea (a kolozsvári bemutatón, 1969-ben, A király köve címmel) költői-filozofikus játék. Megírásuk, illetve első bemutatásuk idején a korban erőteljesen visszhangzóak történelmi tárgyú drámái voltak: a Vendégség (1970) és a Tornyot választok (1972). Az önálló erdélyi fejedelemség históriájából kiválasztott Dávid Ferenc-történet és Apáczai Csere János meghurcoltatása parabolába foglalt tiltakozás volt a kommunista rendszer ész- és gondolkodásellenes, értelmiségellenes gyakorlatával, félelemre és besúgásra épült diktatúrájával szemben. A Tornyot választok Harag György rendezte premierje a kolozsvári magyar színház nagy korszaka kezdetének, legalábbis közvetlen előjátékának tekinthető (1973. ápr. 4.). Az önreflexió, saját műveinek filozófiai-esztétikai boncolgatása vezette el a tanulmány, az esszé műfajához. Az Utunkban közölt kritikai jegyzetei, irodalomtörténeti tárgyú írásai, a Korunkban megjelent eszmefuttatásai az abszurd kategóriájáról és műfaji szabályairól kötetben még kiadatlanok. Pályája magyarországi szakaszát rendkívüli termékenység és műfaji változatosság jellemzi: nem csak korábbi versfűzéreit folytatja, hanem groteszk eposszal is jelentkezik (A sárikás anyós. Bp. 1979); egy Pécsi Simon-drámával kiegészített erdélyi történelmi drámaciklusa (Erdélyi triptichon. Bp. 1984) után magyar királydráma-ciklussal (Árpádházi triptichon. Bp. 1984) s mellette újabb “abszurdoid”, de már filozofikumba oldott színpadi művekkel; a prózában a rövid műfaj után kísérletet tesz a regénnyel is (A sírrablók. Bp. 1989), élete utolsó éveiben pedig — már halála után megjelent — önéletrajzi fogantatású könyvében vall életéről és írói pályájáról (Begyűjtött vallomásaim. Bp. 1996). Életművét meghatározó erdélyi éveit számos irodalmi elismerés, díj kísérte: az Utunk drámadíja (1968), a Kolozsvári Írók Társaságának díja (1970); a hat független kritikus által alapított és adományozott (kolozsvári) *Pezsgő-díj, ez utóbbit ~ élete vége felé is a legnagyobb hivatalos díjakkal egyenértékűnek tekintette. Megkapta a Román Írószövetség díját is. Novelláiból román és német, színpadi játékaiból, amelyek New Yorkban arattak sikert, angol nyelvű válogatás készült. Maga is fordított klasszikus és kortárs román költőkből magyarra. Álnevei: Bélteki Géza, Óváry Géza. Egyéb kötetei: Szebb a páva, mint a pulyka (gyermekversek, 1968); Zápfog király nem mosolyog (mesék, 1969); A vegytisztító becsülete (novellák, párbeszédek, 1973); Vendégség — Tornyot választok (Bp. 1973); Beavatkozás (regény, Kv. 1974); P. G. színművei. I. (A rejtekhely, Időszak, a hülyegyerek avagy a vándorköszörűs, A sor) Bp. 1974; II. (Diákbolondító, Új magyar Lúdas Matyi, A koronatanú) Bp. 1975; A szárnyas bocs (mesék, Bp. 1975); Színművek (Távollévők, Egy ember, aki megunta a bőrét, A haladék, Bp. 1975); A papírrepülő eltérítése (versek, Bp. 1976); Tréfás-pipás-kupakos (gyermekversek, Bp. 1979); A sárikás anyós (groteszk eposzok, Bp. 1979); A királylány bajusza (mesejáték, Bp. 1981); A bolhakirály (gyermekversek, Bp. 1982); Erdélyi triptichon (színművek, Bp. 1984. II. kiadása Kv. 1998); A szabadság színeváltozásai (esszék, Bp. 1984); A szörnyszülött (elbeszélések, Bp. 1985); Szalmabábuk lázadása (meseregény, Bp. 1985); Színművei (Bp. 1985); Lélekharang — A vadorzó — Tükörkereszt (drámák, Bp. 1987); A nagy ásatás (színmű, Bp. 1987); Az árnyékfejtő (regényes történet, Bp. 1988); Éljen a színház! (Nyíregyháza, 1988); A nagy dilettantissimo (versek, 1989); A sírrablók (regény, Bp. 1989); Kalauz nélkül (humoros párbeszédek, Bp. 1989); Pornokrácia (színmű, Bp. 1990); A Nagy Légyölő Szuszóka és Miló (Bp. 1991); Árpádházi triptichon I. (három színmű, Bp. 1994); Medvelak (drámák, Bp. 1994); Magyar három király, László, Kálmán, Béla (drámák, Bp. 1994); Esszék, előadások, levelek (Bp. 1995); Az örömrontó angyal (a szerző válogatása életművéből, Bp. 1995 = Örökségünk); Todogar jaur kvárna. Godot-ra újra várnak, avagy Anton és Samuel (filozófiai vígjáték, Bp. 1995); Begyűjtött vallomásaim (Bp. 1996); Túlélés kapuja (válogatott versek, 1949–1994. Kv. 1998). Írói hagyatéka, kéziratai a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában találhatók.

könyvei

róla szóló könyvek

film

Holnap lesz fácán |☰ 1974 |☰ forgatókönyvíró, író
Hány az óra, Vekker úr? | Vekker úr, hány az óra? |☰ 1985 |☰ író
A szalmabábuk lázadása |☰ 2001 |☰ forgatókönyvíró

linkek

MMA

PIM

Amicus: 7749