Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1930. aug. 28.– ): énekes (tenor), színész. Tanulmányait Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában és a SzAk-n végezte. 1953–1957 között a Fővárosi Operettszínházban, 1957–62-ben a kecskeméti Katona József Színházban volt színész. 1962–63-ban ismét a Fővárosi Operettszínház tagja. 1963-ban lett az Operaház magánénekese, ahol az első öt évben karakterszerepeket énekelt. 1968 óta énekel hőstenorszerepeket. Ebben a szerepkörben Kalafként (Puccini: Turandot) mutatkozott be. Kiváló hangadottságai révén spinto és hőstenor szólamokat egyaránt énekel. Főszereplő volt több kortárs m. opera ősbemutatóján. Vendégszerepelt számos európai országban. Hungaroton-felvételek gyakori közreműködője. 1978-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. F.Sz. Sámson (Szokolay S.); Radames (Verdi: Aida); Otello (Verdi); Canio (Leoncavallo: Bajazzók); Des Grieux (Puccini: Manon Lescaut); Turiddu (Mascagni: Parasztbecsület).Karizs Béla

• Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985. 3 db., ()
• Díjasok és kitüntetettek adattára 1948-1980. Összeáll. és szerk. Magyar Józsefné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1984. 279 [1] o., ()
• Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerk. Székely András. Bp., Zeneműkiadó, 1979, 1988. 418+546 o., ()
• Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 4. átd., bőv. kiad. Szerk. Hermann Péter. Bp., Kossuth, 1981. 781 o., ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar lexikon 8. köt. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962. 6 db. Kieg. kötet, 1962-1980. 1972, 1981; Kieg. füzet. 1983., ()

• Szerelem első vérig (r.: Dobray György, Horváth Péter, 1985)