Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Bajcsy-Zsilinszky Endre (Szarvas, 1886. jún. 6. – Sopronkőhida, 1944. dec. 24.): publicista és politikus, a II. világháború idején a magyar függetlenségért folytatott harc kiemelkedő vezető egyénisége és vértanúja. Zsilinszky Gábor öccse. Jogi tanulmányait Kolozsvárott, Lipcsében és Heidelbergben végezte, majd hazatérve ügyvédjelölt lett. Békéscsabán családja és a demokrata parasztvezér, Áchim L. András között politikai és családi okokból kiéleződött a viszony. Ennek következtében 1911. máj. 14-én egy vita során – Gábor bátyja védelmében – Áchimot lelőtte. A fiatal jogász közigazgatási pályára ment és Árva vm.-ben főispáni titkári állást töltött be. Az I. világháborúba huszár hadnagyként vonult be és 1916-ban súlyosan megsebesült. 1918. nov.-ben a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) egyik megalapítója. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe emigrált, majd visszatérve Szegeden csatlakozott az ellenforradalmi erőkhöz. A proletárdiktatúra megdöntése után a Gömbös vezetése alatti nacionalista és fajvédő csoport (Eckhardt, Kozma stb.) tagjaként a Szózat c. fajvédő lap főszerk.-je lett. Derecskén 1922-ben egységes párti programmal képviselővé választották, de 1923-ban Gömbössel együtt kilépett Bethlen pártjából és részt vett a Fajvédő Párt megalapításában. 1925-ben vitézzé avatták és ettől kezdve anyja nevét felvéve, a Bajcsy-Zsilinszky kettős vezetéknevet használta. 1926-tól a Magyarság vezércikkírója, 1928-ban megindította Előőrs c. lapját, amely fórumot adott József Attillának, Féja Gézának, Szabó Dezsőnek, Szabó Pálnak stb. Ettől kezdve lassanként eltávolodott Gömbös Gyulától és megkezdődött fordulata a demokratikus ellenzéki politika felé. 1930–31-ben megszervezte a Nemzeti Radikális Pártot, és 1932. márc. 15-től kezdve az Előőrs utódaként megindította a Szabadság c. hetilapot, amely a náciellenes szellemi és politikai ellenállás harcos orgánuma volt. Politikai fejlődésében jelentős fordulatot hozott az 1935-ös év, amikor az ogy.-i választások idején pártszövetségre lépett az októbristákkal és a polgári radikálisokkal. Gömbös kíméletlen csendőrterrorral megakadályozta, hogy a tarpai választókerület képviselője legyen. Válaszul leköszönt vitézi rangjáról, és a demokratikus ellenzéki erők tömörítése érdekében 1936-ban pártja fuzionált a Független Kisgazdapárttal és 1939-ben Tarpán már ennek a pártnak lett ogy.-i képviselője. Publicisztikai tevékenységét akkor a Független Magyarország c. hétfői lap főszerk.-i tisztében, valamint a Magyarország c. napilap hasábjain végzi. Idejében felismerte, hogy a német veszéllyel szemben szükség van a Dunamenti kis népek összefogására. Ezért 1940 febr.-jában Belgrádba utazott és vezető jugoszláv államférfiakkal tárgyalt a baráti együttműködésről. A II. világháború időszakában parlamenti felszólalásaiban, cikkeiben és memorandumaiban bátran támadta a m. kormányok németbarát kül- és reakciós belpolitikáját, harcolt Mo.-nak a háborúból való kilépése érdekében és követelte a délvidéki tömegmészárlásért felelősök szigorú megbüntetését. 1941 karácsonyán cikket írt a Népszavába, főszerk.-je lett a Szabad Szó c. antifasiszta hetilapnak, 1942-ben bekapcsolódott a Történelmi Emlékbizottság munkájába és részt vett a márc. 15-i antifasiszta és háborúellenes tömegtüntetés megszervezésében. Kapcsolatba került a szociáldemokrata és kommunista párt képviselőivel, kiállt a politikai és faji okokból üldözöttek védelmében, tanúvallomást tett Schönherz Zoltán és a kommunisták hazafisága mellett. 1943. júl.-ban megszerk. a kisgazdapárt háborúellenes és demokratikus újjászületést valló programját. Végül a polgári politikusok közül egyedül ő jutott el a németellenes fegyveres ellenállási harc vállalásáig. 1944. márc. 19-én fegyverrel fogadta a lakásába hatoló Gestapo embereit, akik csak heves tűzharc után tudták sebesülten őrizetbe venni. Lakatos Géza kormánya 1944. okt. 11-én kikérte a Gestapótól és okt. 15-én szabadon bocsátotta. 1944. nov. elején a németellenes fegyveres ellenállási mozgalom megszervezésére hivatott Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnökévé választották és részt vett a fegyveres felkelés tervezetének kidolgozásában. Nov. 23-án reggel árulás következtében a nyilas számonkérő szék emberei illegális lakhelyén elfogták és Kiss Jánosékkal együtt a Margit körúti fegyházban katonai bíróság elé állították. Mentelmi joga miatt Bp.-en kénytelenek voltak ügyét elkülöníteni és dec. 24-én Sopronkőhidára szállították. Miután a nyilas ogy. kiadta őt a fasiszta katonai bíróságnak, dec. 23-án kötél általi halálra ítélték és dec. 24-ének reggelén a három kommunista ifjú (Kreutz Róbert, Pataki István, Pesti Barnabás) agyonlövetése után kivégezték. 1945. máj. 27-én ünnepélyes gyászpompával temette el a felszabadult demokratikus Mo., majd végakaratának megfelelően hamvait Tarpán helyezték el. – M. Nemzeti újjászületés és sajtó (Bp., 1920); Újévi nyílt levele a derecskei választókerület polgáraihoz (Bp., 1924); Nemzeti Radikalizmus (Bp., 1930); A Nemzeti Radikális Párt gazdasági és szociálpolitikai programja és szervezete (Bp., 1931); Német világ Magyarországon (Korunk Szava Kvtára 12/3. c. sorozatban, Bp., 1936); Egyetlen út a magyar paraszt (Bp., 1938); Mátyás király (Bp., 1939); Helyünk és sorsunk Európában (Bp., 1941); Transsylvania Past and Future (Genova, 1944). – Irod. Lévai Jenő: B. Zs. E. a demokrácia vértanúja (Bp., 1945); Derzsői Kocsis László: B. Zs. E. (Bp., 1966); Kortársak B. Zs. E.-ről (Szerk., bev. Vígh Károly [Bp., 1969, 1984.]) Szi. Féja Géza: Szabadcsapat, Életregény (Bp., 1965).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

A Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban tanult, minden tárgyból (magyar nyelv, latin, görög, német) jelesre érettségizett, így részesült a bányai evangélikus egyházkerület ösztöndíjából. Az érettségit követően egyetemi tanulmányait 1904 őszétől Kolozsvárott a Ferenc József Tudományegyetem jogi karán folytatta. Két szemesztert a lipcsei és heidelbergi egyetemen töltött. Az egyetem lezárásaként 1908. április 24-én megszerezte az államtudományi, majd december 5-én a jogtudományi doktorátust. A háború kitöréséig főispáni titkár volt a Felvidéken. 1909 őszén bevonult a bécsi 1. császári és királyi huszárezredhez, ahol önkéntesi szolgálatot vállalt, majd 1910 szeptemberében letette a tartalékos tiszti vizsgát. Ezt követően 1910 októberétől egy ügyvédi irodában dolgozott ügyvédjelöltként. A jogász végzettségű Zsilinszky testvérével együtt 1911-ben családi és politikai okokból összetűzésbe került Áchim L. András parasztpolitikussal, akit lelőttek. Az első világháborúban katonatiszt volt, súlyosan megsebesült. Szélsőjobboldali politikai irányzatok híve volt, ilyen jellegű publicisztikai tevékenységet is folytatott. A húszas évek végétől fokozatosan a demokratikus ellenzék felé fordult, nézeteit több lap hasábjain is kifejtette. Kezdettől fogva ellenzi Magyarország háborús részvételét, a faji és politikai megkülönböztetést. A német megszálláskor tűzharcba keveredett a Gestapo ügynökeivel. Lakatos Géza kormánya kikérte a németektől, és szabadlábra helyeztette, de a nyilas hatalomátvétel után illegalitásba kényszerült. Aktívan részt vett a földalatti mozgalomban. A húszas évek végén a Veszprém megyei Pálköve csöndes part menti területének egy kis részét bérbe vette azzal a szándékkal, hogy nyaralót épít, ahol pihenhet, alkothat. Szerény anyagi körülményei miatt azonban sokáig sátorban, később egy saját maga által felépített kunyhóban töltötte a nyári hónapokat. Egy balatonszemesi parasztház szolgált mintául a pálkövei nyaralóhoz, melynek felépítése 1937-ben fejeződött be. Itt találkozott barátaival és harcostársaival, akikkel együtt gondolkodott és munkálkodott az ország jobb jövőjéért. Felkeresték a népi írók, Szabó Pál és Kodolányi János is. Számtalan újságcikk és jelentős tanulmány is született itt. 1943-ban volt az utolsó nyara Pálkövén. Mindig azt tervezte, hogy a demokratikus Magyarország megteremtése után itt éli majd le hátralévő éveit. Az ellenállási mozgalomban vállalt szerepe miatt azonban a nyilas terror végzett vele. 1944. december 24-én kivégezték. A pálkövei nyaralóépületben 1966. július 10-én, a neves politikus születésének 80. évfordulóján emlékmúzeum nyílt. Veszprémben is utcanév őrzi emlékét.BAJCSY-ZSILINSZKY EndreI.: VIGH Károly: Kortársak ~ről . Bp., 1969. – TALPASSY Tibor: A holtak visszajárnak. Bp., 1971. – DOMOKOS József: Két per egy kötetben. Bp., 1978. – VIGH Károly: ~, 1886–1944. A küldetéses ember. Bp., 1992. – BENKE László: A vincellér, az orvos és a politikus. = Gyökerek ezek itt... Révfülöp, 1996. (Révfülöpi Füzetek 2.) – TÓTH B. Zsuzsa: Ma is példát mutat. = N,. 2011. jún. 6. – Harmath–Katsányi. – RÚL I. köt. – ÚMÉL I. köt.M.: Nemzeti radikalizmus. Bp., 1930. – Német világ Magyarországon. Bp., 1937. – Egyetlen út a magyar paraszt. Bp., 1938. – Mátyás király. Bp., 1939. – Helyünk és sorsunk Európában. Bp., 1941.politikus, újságíró( Szarvas, 1886. június 6. - , . . )

• Előörs, 1928-1932
• Nemzeti radikálizmus, [1930]
• Mit akar a Nemzeti Radikális Párt?, 1930
• Nemzeti radikálizmus, [1931]
• A Nemzeti Radikális Párt gazdasági és szociálpolitikai programmja és szervezete, 1931
• Szabadság, 1932-1944
• Párisi magyar figyelő, 1934-1935
• Félistenek alkonya, [1937]
• Német világ Magyarországon, [1937]
• Egyetlen út: a magyar paraszt, 1938
• Mátyás király, [1939]
• Független Magyarország, 1939-1952
• Helyünk és sorsunk Európában, 1941
• Transylvania, 1944
• Bajcsy-Zsilinszky önéletrajzi vallomása politikai nézetei fejlődéséről és a szellemtörténethez való viszonyáról, 1971
• Mátyás király, 1983, cop. 1939
• Erdély múltja és jövője, 1990
• Kantáta Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékére, 2001
• Helyünk és sorsunk Európában, 2008
• Nemzeti radikalizmus, 2008
• Mátyás király, 2015
• Bajcsy-Zsilinszky Endre hagyatéka,
• Bajcsy-Zsilinszky Endrére vonatkozó gyűjtemény (Hajnóczy Sándor levelezése ill Baross György [1899-1972] írásai),

• Akiknek ezeréves múltunkat köszönhetjük. Magyarország neves halottainak névjegyzéke és temetkezési helyei. Összeáll. Csontos László amatőr temetőkutató. Bp., Római Kiadó és Nyomdaipari Bt., 2001. 248 o., ()
• A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. Bp., Kossuth, 1987. 373 o., ()
• Benkő Péter: A magyar népi mozgalom almanachja 1932-1962. Bp., Deák, 1996. 415 o., ()
• Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997. 517 o., ()
• Evangélikus arcképcsarnok. Szerk. Tóth-Szöllős Mihály. Bp., Evangélikus Sajtóosztály, 2002. 185 o., ill., ()
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. 19 db., ()
• Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Bp., Osiris, 2001. 788 o. [Személyi adattár 649-719. o.], ()
• Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932]. 615 o., ill., ()
• Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940. 1292 o., 2 db., ()
• Ki kicsoda a történelemben? Szerk. Szabolcsi Ottó, Závodszky Géza. [Bp.], Laude, [1990]. 414 o.; Utánnyomás: 1995, 1996, 1998,, ()
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937]. 937 o., ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965. 3 db. ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929. 511 o., ill., ()
• magyar társadalom lexikonja. Bp., A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930. 640 o., 82 t. ill.A magyar társadalom lexikonja. Bp., A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930. 640 o., 82 t. ill., ()
• Országgyűlési almanach / Sturm–féle országgyűlési almanach; szerk. Sturm Albert et al.; Bp., 1886-1940, ()
• Reményi Mihály: Emlékmorzsák. Nyíregyháza, Városvédő Egyesület, 2005. 112 o., ill., ()
• Révai nagy lexikona, 1-21.; Révai, Bp., 1911-1935, ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965. 183 o., ()
• Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942. 24 db. 6256 o. 640 t., ()
• Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. [Bp.], Dante-Pantheon, 1936. 8 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Újpest lexikon. Szerk. biz. elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. Újpest, Újpest Önkormányzata-Kossuth Kiadó, 2002. 623 o., ()
• Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998. 569 o., ill., ()

• MFI 130 (r.: , 1926)