Kortárs magyar írók, 1945-1997

A Ro. Írószövetség Debüt Díja 1970; A Kolozsvári Írói Egyesület Fordítói Díja 1975; A Ro. Írószövetség Költészeti Díja 1976; A Ro. Írószövetség Prózadíja 1981, 1995; A Ro. Tudományos Akadémia Díja 1982; Pezsgő Díj 1982; JA-díj 1997; Déry Tibor-díj 1997.KIRÁLY LÁSZLÓ [álnév: Vass László][KMIK,KK94,KK96,ÚMIL,ROMIL,RMKK,MIB8,KKACs]Műford.: E. Jebeleanu: Hannibál, Bk., 1975; G. Bogza: Orion, v., Bk., 1981; C. Baltag: Egyszarvú a tükörben, Bk., 1984; I. Flora: Az anyagi világ, Újvidék, 1984; D. Crăsnaru: A babiloni oroszlánok, v., Bk., 1985; L. Blaga: Novemberi nyár, vál., Bk., 1987.M.: Vadásztánc, v., Bk., 1967; Rendhagyó délután, v., Bk., 1968; A Santa Maria makettje, elb., Bk., 1970; Ballada a fáradt asszonyokról, v., Bk., 1970; Kék farkasok, r. [románul is], Bk., 1972 [románul: Bk., 1975]; Sétalovaglás, vál. v., Bk., 1976; Az elfelejtett hadsereg, v., Bk., 1978 [románul: Bk., 1981]; Fény hull arcodra, édesem, elb., Bk., 1981; Amikor pipacsok voltatok, v., Bk., 1982 <1984*KK96,KMIK>; Janicsártemető, v., 1983; A téli tábor, v., Bk., 1984 <1985*KK96>; A költő égő asztala, v., Bk., 1986; Az örök hó határa, vál. elb. [románul is], Bk., 1986; A Föld körüli pálya, v., Bk., 1988; Skorpió, v., Békéscsaba-Bp., 1993; Beűzetés (A Nyezvanov-legenda), v., Mvh., 1995.(Sóvárad, Maros-Torda vm., 1943. nov. 19.): költő, író, műfordító. [ROM]

Romániai magyar irodalmi lexikon, 1981

Király László (Sóvárad, 1943. nov. 19.) – költő, elbeszélő, műfordító. Nyárádgálfalva, Csíkfalva, Sóvárad iskolája, a szovátai líceum, ill. az otthoni tanítói-tanári környezet és maga a Sóvidék adta az első élményeket, amelyeket a Babeş–Bolyai Egyetem orosz–magyar szakán (1966-ig) töltött kolozsvári évek, a Gaál Gábor Kör eszméltető közösségében megélt alkotó viták követtek, érleltek meg. Rövid felsőbányai tanárkodás után az Előre kolozsvári tudósítója (1968), 1968 karácsonyától az Utunk szerkesztője. 1990. jan. 1-től a Helikon szerkesztőségi titkára, az 1990/12. számtól főszerkesztő-helyettese. Még nincs húszéves, amikor versét közli az Utunk, s előbb jelenik meg önálló kötete az Irodalmi Könyvkiadó Forrás-sorozatában (Vadásztánc. 1967, Lászlóffy Aladár előszavával), mint versei az Ifjúsági Könyvkiadónál szintén Lászlóffy gondozásában készülő antológiában, a Vitorlaénekben (1967). A József Attila és Kassák jegyében induló író tehetséges nemzedékéből elsőként válik saját hangú költőegyéniséggé, népi és urbánus hatások szerencsés ötvözésével; Armstrong, a Nagy Folyó szomorú énekese ballada-figuraként él versében (“Összeér bennem valahol / az ostor cserdülése / visongó rezes kürtök ritmusával. / Nagy szemű néger trombitás / bámulja lógó bajuszú csordapásztor-testvéreimet”). Harmadik verskötete, a hazai jelenből ihletődve, Ballada a fáradt asszonyokról címet kapja (1970). Egyre tudatosabban építi be saját lírai világába a magyar s az egyetemes történelem és művelődéstörténet nagyjait, Kolumbuszt és Kőrösi Csoma Sándort, Dózsát és Kós Károlyt, Krúdyt és Juhász Gyulát, ciklikusan “a régi mesterek”-et (Heltait, Tinódit, Szenci Molnárt, Petőfit, Eminescut az 1976-os Sétalovaglásban), Arany Jánost és Radnótit, Cicerót, Pieter Brueghelt és Jack Kerouacot. Az elfelejtett hadsereg (1978) c. nagy verse egy sajátos “Erzsébet-kori tragédia”, az Angliában, Morus Tamás lefejezésének évében játszatott “Henrik király”, pontosabban ennek a tragédiának “színei, hangulatai – másképpen: töredékei, versrészei”. A kiszolgáltatottság, az elárultság jajkiáltását hallani ki a kobzos énekéből (“Szédülő vigyorral nézi, aki látja, / és belepusztul, aki énekeli.”). Még tovább megy a költői szerepjátszásban, amikor megteremti Al. Nyezvanovot (az “álmodott költő”-t). Amikor pipacsok voltatok (1982) c. kötetében és később sem lesz hűtlenné e lírikus-másához. Mintegy összegzi ezt az “irodalomtörténeti” sort a Költők múzeuma, magyarázatot adva a sűrű idézésre. (“Szidjátok költőiteket – mert nem mondják ki. / Mert kimondják. / Mert hallgatnak. / Mert kéretlenül beszélnek helyettetek. / Rendezzétek be a Költők Múzeumát.”) Visszapillantó tükör c. alatt vers és próza határán álló műfajt teremtett az elődök, elmúlt idők felelevenítésére. Részben didaktikai céllal, igényes líratörténeti sorozatot is írt az Utunknak (Bóják). Mindez azonban nem a jelen elől való elzárkózás, a menekülés lenyomata: elkötelezett költő ő, aki a nemzedéki összetartozás tudatától a nemzeti felelősség tudatosításáig, a hatalmi tébolyoknak kiszolgáltatott emberiség világgondjának felvállalásáig jutott el. Ezek a felismerések hol elégikus, hol agitatorikus, hol plakátszerű, ill. modern montázs-, kollázs-formát öltő verses kifejezést kapnak; a legmozgósítóbb erővel talán az Amikor pipacsok voltatok darabjaiban. (Ezt a székelyudvarhelyi Népszínház keretében Bartha Levente monodrámaként adta elő, nagy sorozatban.) A költő azonban nem beszél ki a versből, ellenkezőleg, beleéli magát egy helyzetbe, azonosul vele, múltját, jelenét és (nemegyszer szkeptikusan nézett) jövőjét vállalja. Műfordítóként, elsősorban a kortárs román líra tolmácsolójaként is e képessége révén alkot kiemelkedőt. A legemlékezetesebb Hannibál c. Eugen Jebeleanu-kötete (1975). Ő fordította magyarra Geo Bogza (Orion, 1981), majd Cezar Baltag (Egyszarvú a tükörben, 1984) és Daniela Crăsnaru (A babiloni oroszlánok, 1985) verseit s Ioan Flora jugoszláviai román költő egy kötetét (Az anyagi világ, Újvidék 1984). Műfordítói tevékenysége kiterjedt lengyel, orosz, francia, bolgár költemények átültetésére is. Prózai munkássága egyenértékű költészetével. Már A Santa Maria makettje (1970) novelláival kezdve illúziótlan, a keserű valóságot még paraboláiban is híven tükröző prózát ír (Jogod és hatalmad). A Fény hull arcodra, édesem elbeszélései (1981) minőségileg magasabb szinten folytatják ezt a szókimondó valósághűséget. Magyarság és modernség kérdései egyaránt napirendre kerülnek bennük, kiélezett helyzetekben. A Házam küszöbén egyik eszmefuttatása általánosan jellemző a költő modernség-felfogására: “Modernség – micsoda békafar alá kívánkozó fogalom, fellengzős ajakbiggyesztés minden fölött, ami nem mai. Szárazak leszünk tehát, hűvösek, mértéktartóak, okosak vagy inkább cinikusak. Úgy teszünk, mint a hivatásos közönyösek, a kívülállók, olyannak játsszuk meg magunk, amilyennek manapság illik. Ámde kit az istennyilát fogja érdekelni háromszáz év múlva, mi illett manapság.” Úgy modern tehát, hogy a mértéktartást nem téveszti össze a kívülállással, az okosságot a közönnyel. A fegyelmezett (prózai vagy verses) forma mögött szenvedély, letagadhatatlan maiság, az egyén és a közösség feszítő gondja tapintható ki. Mindmáig legvisszhangosabb műve, Kék farkasok c. regénye (1972) nem igyekszik elrejteni a személyes érdekeltséget. Epikai formában nemzedéki számvetés, a közelmúlt történelmének, az ötvenes-hatvanas évek erdélyi magyar falujának s a városnak leírása a főhős, Kis Harai Mihály csalódásaiban. Ebben a könyvében a nem-felejtés és a rendteremtő szándék regényét írta meg a szerző.Írásainak egy része román fordításban is megjelent. Egyéb munkái: Rendhagyó délután (versek, 1968); A téli tábor (versek, 1984); Bóják (a modern világköltészet nagyjairól I–LIII. Utunk Évkönyv 1986. 143–270); A költő égő asztala (versek, 1986); A föld körüli pálya (versek, 1988). Írói álneve: Vass László. (K. L.)Szilágyi Domokos: Igazságos tenger. Igaz Szó 1967/7. – Kántor Lajos: Szigorú, kemény költemények. Igaz Szó 1969/10. – Méliusz József: Armstrong csodálatos aranytrombitája. Előre 1969/6728. – K. Jakab Antal: Beszélgetés K. L.-val. Utunk 1971/22; uő. Az ihlet másnapján. Utunk 1977/21. – Marosi Péter: Fény hull arcunkra. Utunk 1971/29; uő. Kis Harai Mihály szabadulására. Utunk 1973/14. Újraközölve Világ végén virradat. 1980. 14–20. – Ágoston Vilmos: Kávéházi beszélgetés K. L. két kötetéről. Korunk 1971/5. – Gálfalvi György: Féleleműző ének. Igaz Szó 1971/6. – Szőcs István: Tükörtánc. Igaz Szó 1973/5. – Láng Gusztáv: Ha múlik emlék és varázs. Korunk 1973/5. – Lászlóffy Aladár: A mindenidejű jelen. A Hét 1973/44. – Szakolczay Lajos: “Tegyünk igazat reggelig.” Új Írás, Bp. 1973/11. – Tamás Gáspár Miklós: “...kiálts rám! s fölkelek!” A Hét 1976/48. – Vásárhelyi Géza: A költői közérzet pillanatai. A Hét 1976/50. – Cs. Gyímesi Éva: Élő kariatida. Igaz Szó 1977/4; uő. Az elégikustól a groteszkig (egy helyzettudat revíziója). Korunk 1979/9. – Görömbei András: K. L.: Sétalovaglás. Alföld, Debrecen 1977/5. – Márkus Béla: “Függesszük szemünk az ő arcukra!” Tiszatáj, Szeged 1977/7. – Mózes Attila: Határátlépések. Utunk 1979/6. – Markó Béla: A feltételes mód bizonyossága. Igaz Szó 1979/5. – Szász János: Az emberi méltóság költészete. K. L. Geo Bogza-fordításai. Előre 1981. szept. 3. – Pusztai János: A prózaíró K. Igaz Szó 1982/3. – Borcsa János: “Pontos, kíméletlen legyen a szó.” Korunk 1983/8.

• Vadásztánc, 1967
• A Santa Maria makettje, 1970
• Ballada a fáradt asszonyokról, 1970
• Kék farkasok, 1972
• Hannibál, 1975
• Lupii albatri, 1975
• Árnyékok malma, 1976
• Sétalovaglás, 1976
• Az elfelejtett hadsereg, 1978
• Sétalovaglás, 1978
• Fény hull arcodra, édesem, 1981
• Oastea uitată, 1981
• Orion, 1981
• Amikor pipacsok voltatok, 1982
• Janicsártemető, 1983
• A téli tábor, 1984
• Az anyagi világ, 1984
• Egyszarvú a tükörben, 1984
• A babiloni oroszlánok, 1985
• ărmul venicei zăpezi, 1986
• Novemberi nyár, 1987
• A Föld körüli pálya, 1988
• Beűzetés, 1995
• Azték imádság, 1998
• Éjféli esők, 1998
• A Csomolungma bár, 2000
• Kék farkasok, 2000
• Az örök hó határa, 2001
• Fény hull arcodra, kedvesem..., 2001
• A szibárdok története, 2002
• Madarak árnyéka, 2003
• Fiumei ablakok, 2004
• Szentivánéji álmom, 2005
• Míg gyönyörű késemet fenem, 2007
• A nyitott könyv, 2008
• A Kővadászok Klubja, 2011
• Készülődés Pazsgába, 2013
• Nap Hold kék mezőben, 2013
• Skorpió, cop. 1993
• Das Jahrhundert des schamlosen Diebstahls,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,
• ,

• Erdélyi magyar ki kicsoda 2000. Igazgató főszerk. Stanik István. [Bukarest]-Nagyvárad, Romániai Magyar Demokrata Szövetség-Scripta Kiadó, [2000]. 847 o., ()
• Erdélyi magyar ki kicsoda 2010. Főszerk. Stanik István, vezetőszerk. Bércesi Tünde, szerk. Fodor Judit et al. [Nagyvárad], Romániai Magyar Demokrata Szövetség–BMC Kiadó, 2010. 800 o., ()
• Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? Szerk. Simon Anita, Tál Mariann. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 1996-1997. 2 db. 343, 269 [1] o., ()
• Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000. 2 db., ()
• Kortárs magyar írók kislexikona 1959-1988. Főszerk. Fazakas István. Bp., Magvető, 1989. 471 o., ()
• Magyar és nemzetközi ki kicsoda; főszerk. Hermann Péter; Biográf, Bp., 1991-2001, ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Romániai magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Balogh Edgár, 3. kötettől Dávid Gyula. Bukarest, Kriterion, 1981-2010. 6 db., ()
• Romániai magyar ki kicsoda 1997. Főszerk. Stanik István. Kolozsvár, RMDSZ-Scriptum Kiadó, 1997. 750, [40] o., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()

• Fény hull arcodra   |☰  2002   |☰  író