


Zipernowsky Károly
Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994
Zipernowsky Károly (Bécs, 1853. ápr. 4. – Bp., 1942. nov. 29.): gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1893), a magyar erősáramú elektrotechnikai ipar megalapítója. Pályáját gyógyszerészként kezdte. majd a bp.-i műegy.-re iratkozott, ahol 1878-ban szerzett oklevelet. Még ugyanez évben Mechwart András hívta meg a Ganz és Tsa elektromos osztályának megszervezésére. A budai Kacsa u.-i kis műhelyből fejlődött ki – nem utolsósorban ~ tevékenységének eredményeként – a nagy hírű gyár, a mai Ganz Villamossági Művek. Munkássága kezdetben az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésére (javított ívlámpa, 1881) terjedt ki. Érdeklődése azonban – híres korabeli szakembereket megelőzve – a váltakozó áramok előállítására és felhasználására terelődött. 1883-ban Déri Miksával öngerjesztésű, váltakozó áramú generátort szerkesztett, majd fölismerve a többfázisú áramrendszerek előnyét, 1889-ben ugyancsak Dérivel többfázisú áramelosztó rendszerre nyert szabadalmat. Igen sokoldalú feltaláló volt. Saját és másokkal szabadalmaztatott találmányai (Bp., 1900) c. munkájában 40 találmánya leírását tette közzé, melyben többek között egyforgórészes áramátalakító, egyvágányú villamosvasút, a bajonettzáras lámpafoglalat stb. leírását adja. Foglalkozott a nagyvasutak villamosításának gondolatával is. Nagysebességű elektromos vasutak c. tanulmányában (Magy. Mérnök és Építész Egylet Közleményei, 1891) a bécs – bp.-i vonalra 200 – 250 km sebességű; 800 LE-s motorkocsikat javasolt 10 ezer V-os távvezetékkel. Az elektrotechnika fejlődése szempontjából legjelentősebb találmánya a Bláthyval és Dérivel közösen szabadalmaztatott tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal (1885. márc.). 1893-tól 1924-ig a bp.-i műegy. újonnan alapított erősáramú elektrotechnikai tanszékének tanára. 1905-től 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület eluöke. Az Egyesület 1911-ben tiszteletére évenként kiadásra kerülő Zipernowsky Károly-emlékérmet alapított. – F. m. Secondary generators or transformers (Déri Miksával és Bláthy Ottó Titusszal; Electrical Review, London, 1885, 1886); A központi elektromos világítás terén elért újabb eredmények (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. 1886); Az elektromos álam elosztása transzformátorok segítségével (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. 1887); Zipernowsky Károly saját és másokkal közös, szabadalmazott találmányai… (Bp., 1900). – Irod. Upperborn: Geschichte der Transformatoren (München und Leipzig 1888); Gohér Mihály: Z. K. (Műszaki nagyjaink, bibliográfiával, Bp., 1967); Gohér Mihály: Z.-Déri-Bláthy a transzformátorrendszer három magyar feltalálója .Műszaki nagyjaink, (bibliográfiával, I.-II., Bp., 1967).
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
1. A Zipernowsky-féle függélyes nyomú közúti vasút, (Kny. a Gazdasági Mérnök-ből). Budapest; 1890.2. Z. K. saját és másokkal közösen szabadalmaztatott találmányai. Budapest, 1900.Akad. Tagajánlások. 1892. 1895.Czikkei: A Magyar mérnök- és építészegylet közleményeiben (1878. A Hock-féle hőléggépről. 1880. Az elektromos világítás története. 1885. Elektromos világítás izzólámpákkal központi állomásokból. 1886. A központi elektromos világítás körül elért újabb eredmények. 1887. Az elektromos áram elosztása transformatorok segítségével. 1890. Villamos vasút függőleges nyommal. 1891. Nagysebességű elektromos vasutak. Mathematikai és Term. Ért. (XII. Elektromos üzem alkalmazása távolsági forgalmú vasutakra. Kivonata az Akad. Értesítőben is).műegyetemi tanár,műegyetemi tanár, szül. Bécsben 1853. ápr. 4. Gymnasiumi tanulmányait Budapesten végezte, azután több évig vegytani tanulmányokkal és gyógyszerészettel foglalkozott. A technikai tudományok iránti erős vonzalomtól ösztönözve 1872. a műegyetem gépészmérnöki szakosztályába iratkozott be. Ez évben különben az osztrák államvasutaknál is működött műszaki hivatalnoki minőségben. Műegyetemi évei alatt különösen ábrázoló geometriával és számtannal foglalkozott. 1877. műegyetemi tanulmányait kitűnő sikerrel bevégezvén, az elektrotechnika körébe vágó s már az utóbbi években megkezdett kísérleteinek gyakorlati kivitelére szentelte idejét s elektromos gépek és készülékek szerkesztésével foglalkozott. 1878. a Ganz és Társa czégnél nyert alkalmazást, hol később az elektrotechnikai osztály igazgatója lett. 1878. készítette el az első egyenáramú dynamo-gépet, mely egyúttal az első Magyarországon gyártott elektromos gép volt, továbbá az első váltóáramú gépet. E gyárban való működése alatt az elektrotechnika és rokon iparágak körében igen sokoldalú tevékenységet fejtett ki, melynek eredményei az egymást követő különféle találmányok voltak. E találmányokat részint maga, részint Bláthy és Déri mérnöktársaival közösen szerkesztette. A sok közül csak a váltóáramú transformátort emeljük ki, mely azóta a világ minden részében elterjedt. Ez az elektromágnesi inductio általános törvényein alapuló oly szerkezet, mely nagyfeszültségű, de kisebb erősségű elektromos áramokat kis feszültségű, de nagy erősségű áramokra változtat át, vagy megfordítva. 1893. a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta, ugyanezen évben a műegyetem újonnan szervezett elektrotechnikai tanszékére nyilv. rendes tanárrá nevezték ki. A Magyar elektrotechnikai egyesület elnöke és tiszteletbeli tagja.Munkái:Pallas Nagy Lexikona XVI.Petrik Könyvészete.szül. Bécsben 1853. ápr. 4.Zipernowsky KárolyZsakula adjunctus szíves közlése.
tudósportál
A József Műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1878). Az MTA tagja (l.: 1893. máj. 12.).
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003. 3 db., ()
- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005. 314, [1] o., ()
- Fővárosi almanach, lexikon és útmutató. A székesfővárosi tisztviselői kar közreműködésével szerk. és kiadja Guthi Imre. 1916-1918. Ötödik kiadás. Bp., Légrády Testvérek, [1916]. 596, CLII o., ()
- Ki kicsoda a történelemben? Szerk. Szabolcsi Ottó, Závodszky Géza. [Bp.], Laude, [1990]. 414 o.; Utánnyomás: 1995, 1996, 1998,, ()
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
- Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Bp., MVSZ-MTA-BME-MTESZ-Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986. 450 [1] o., ()
- Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997. 1024 o., ill., ()
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny. 3 db. [13] 131, 397, 91 o., ()
- Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-. 14 db., ()
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor 14 db., ()
- Szmodits László: Neves magyar gyógyszerészek kegyeleti adattára. [Bp.], Dictum Kiadó, 2003. 317 o., ()
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()


