Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

József főherceg, József Antal János (Firenze, 1776. márc. 9. – Buda, 1847. jan. 13.): Magyarország helytartója (1795), majd nádora (1796–1847). II. Lipót 7. fia. Nádorságának ötvenegy évén át mindvégig a bécsi politika szellemében irányította az ország ügyeit, a módszerek tekintetében azonban nemegyszer ellentmondásba jutott az udvarral. A nyílt erőszak alkalmazása helyett az okos megegyezés, előnyös kompromisszumok létrehozása érdekében fáradozott. Sokat foglalkozott kulturális, városrendezési kérdésekkel; nagy gonddal irányította az MNM gyűjteményeinek, életét, mindenekelőtt az egyre bővülő könyvtárnak (OSZK) nagyobb arányú bővítését gondoskodott a könyvállományának korszerű gyarapításáról. Ugyanígy támogatta az MTA működését, amelynek alapításához ő is 10 000 Ft-tal járult hozzá. E politikának igyekezett megnyerni bátyját, I. Ferencet is. A francia háborúk idején több ízben (1797, 1800, 1809) szervezte és vezette a m. nemesi felkelést. Személyes gondjának tekintette Pest szépítését. Működése alatt történt a Városliget rendezése, modern kiépítése, a Nemzeti Múzeum és a m. tisztképző Ludovika Ak. épületének felépítése, az 1838-as árvíz utáni Pest helyreállítása. 1799-ben feleségül vette Alexandra Pavlovnát, I. Pál orosz cár lányát, tiszteletére hangversenyezett Budán Beethoven. – Irod. Domanovszky Sándor: J. nádor iratai (I–III. Bp., 1925–35); Domanovszky Sándor: J. nádor élete (I–II. Bp., 1944).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

A magyarokhoz. Buda, 1809. (Melyben a magyarokat az insurrectióra buzdítja. Lenyomatta a Hazai s Külf. Tudósítások 1809. I. 39. sz.)ausztriai főherczeg, magyar kir. herczeg, Magyarország nádora,ausztriai főherczeg, magyar kir. herczeg, Magyarország nádora, II. Lipót német-római császár és magyar király és Mária Lujza spanyol infansnő fia, szül. 1776. márcz. 9. Firenzében. Midőn 1795-ben Sándor Lipót főherczeg nádor elhunyt, I. Ferencz király a 19 éves J. főherczeget tette magyarországi kir. helytartóvá; a rendek pedig annyira megkedvelték, hogy 1796-ban közfelkiáltással nádorrá választották s nov. 14. beigtatták. József nádor egy félszázadon át állott az országos beligazgatás élén, melyet eleinte inkább a bécsi kabinetpolitika szellemében vezetett, míg utóbb ennek ellensúlyozására törekedett. A franczia háborúk alatt több ízben (1797., 1800., 1809.) vitte a nemesi insurrectio vezérletét és kiváló higgadtsággal igyekezett enyhíteni az országnak anyagi, vér- és jogáldozatait. Az 1802. országgyűlés alkalmából kezdte a bécsi kormány az ő tanácsára az ellenzék kiváló tagjainak erőszakos elnémítása helyett azoknak hivatalok, czímek, kitüntetések adományozásával való mérséklését. Az 1805. országgyűlésen kiegyenlítette a király és a rendek között a nemesi fölkelés ügyében támadt surlódásokat. 1806 nyarán beutazta a felvidéket, hogy az ott uralgó nyomoron segíthessen. Az 1807. országgyűlésen sokat működött a Bécsből veszélyeztetett szólásszabadság érdekében és az alapítandó magyar hadi akadémia ügyében. 1807-ben a m. n. múzeum törvényes pártfogójának választatván, minden törekvése oda irányult, hogy ezen kedves intézetének kivált könyv- és régiség-osztályát gyarapítsa; azért évekig a tulajdon könyvtárából, a kapott könyveket újévkor majd mind a múzeumnak ajándékozta, sőt gyakran a maga erszényéből is vett rika codexeket és incunábulumokat, így 400 frton a Turóczi képes krónikáját, mely egykor a Mátyás király könyvtárát diszítette. Az alcsúthi uradalmában fekvő Göböljárás nevű puszta határában felfedezett régi római épületromok közt találtatott régiségeket a maga jelenlétében ásatta s gyűjtötte. Az 1810-es években főleg a felette zavaros pénzügyi viszonyok mikénti rendezésével foglalkozott, financialis értekezletekben is. Az 1812. országgyűlésen még inkább növekedett J. népszerűsége. Nagy részben az ő sürgetésének tulajdonítható, hogy Ferencz király 12 évi alkotmányellenes szünetelés után az 1825. országgyűlést össze hívta. Az 1830. valamint az 1832–36. országgyűléseken, mint a felsőház elnöke, latba vetette befolyását, hogy a főrendek meg ne akaszthassák vetójukkal a szabadelvű alsóház működését. 1835-ben hozzáfogott a magyar hadi akadémia, a Ludoviceum építéséhez. Az 1838. árvizkor nagy tevékenységet fejtett ki a köznyomor enyhítésére, a pusztulás nyomainak eltüntetésére. 1840-ben az önkényesen elfogott Wesselényi, Kossuth, Lovassy László sat. számára amnestiát eszközölt ki. Az 1825–48. évek igen gyümölcsözők voltak nemzetünk évezredes életében, úgy a törvényhozási, mint az egyesületi téren. Anyagi s szellemi haladás örvendetes jelei mutatkoztak, nemzeti intézetek emelkedtek, magyar akadémia (melynek 10,000 frttal alapító tagja lett), múzeum, szinház stb., a nemzeti s közszellem fejlett és javult. Ezen ujjászületésben, nem ugyan kizárólagos, de tetemes és lényeges része volt a nádornak. Gondjainak legkedvesebb tárgya volt Budapest és ezért a szépítő bizottmányt kivette a szűkkörű városi kormányzat alól és független hivatallá emelte saját elnöklete alatt és a szabályozásba önmaga befolyt. E tárgyat annyira kedvelte hogy még utazás közben is maga után küldette az irományokat és betegségében sem bízta azokat más kezekre. Különben is példája volt a csüggedhetetlen szorgalomnak, egymaga annyit dolgozott, mint egy egész hivatal. A magyar nyelv körüli érdemeit hálásan kell elismerni. Gyermekkorában nem tanult magyarúl, de a kormányzására bizott ország nyelvét megtanulni kötelességének tartotta. Ha nem is ejté jól a magyar nyelvet, de tökéletesen érték azt és az országgyűlési tárgyalásokat könnyedén felfogá, szabatosan vezérlé. Közbenjárásának köszönheté a magyar nemzet, hogy nyelve diplomatikaivá emeltetett. Neki lehet köszönni, hogy a sajtó lassankint tágabb kört nyert, neki azt, hogy végre törvénynyé lett, hogy minden közügy magyarúl tárgyaltassék. Midőn az 1843–44. országgyűlésen, az utolsón, hol elnökölt, a magyar nyelv kötelezett országgyűlési nyelvvé tétetett és a rendek gyöngédsége az ősz elnököt az új törvény alúl kivette: ő ezen gyöngédséget méltányolva fogadta s reményt adott a rendeknek, hogy öreg kora daczára legujabb viszontlátáskor magyar nyelven szólhat Magyarországhoz. Ez nem történhetett meg, mert korábban elragadta a halál; de a helytartó tanácsot és a jász-kunokat, midőn félszázados helytartói hivatala betöltésének ünnepét ülte, magyarúl szólította meg. A tudományokat szerette s művelte, sokat olvasott, az államtudományok és a történelem köréből; a gazdaság és kertészetben pedig, e kedvencz szakaiban, valóságos tudós volt. Kiterjedt füvész könyvtára s a világ számos kertjének katalogusai ujabb és ujabb ingerül szolgáltak a legnagyobb növényritkaságok megszerzésére, melyeknél soha pénzt és időt nem kimélt. Egész órákat töltött, kapáját kezébe vevén, a növények, kivált fák ültetésében. A városligetet ő alakította diszes nagy parkká; a Margitszigetből ő csinált kertet. Szerette a hasznost a széppel egyesíteni, mint alcsúti s kisjenői példány-gazdaságaiban bebizonyítá. Családjának gyöngéden szerető atyja volt. Beszédében, viseletében, udvartartásában egyszerű, de méltósággal teljes, külfény helyett mindenütt valódiság és igaz bölcsesség. 1845-ben szeretett jászkunjai közé ment és együtt ülte meg velük a nép szabadságváltásának százados ünnepét. A nemzet 1846. nov. 12. midőn nádorsága félszázados évfordulóját érte, akarta méltó háláját kifejezni; de a főherczeg okt. megbetegedett és ez megakadályozta az ünnep megtartását. Meghalt 1847. jan. 13. Budán. A hálás nemzet érdemeiért az 1848. törvények I. czikkében törvénybe iktatta emlékezetét. Róla nevezték el többek közt a József-műegyetemet, a dunántuli József-csatornát és a főváros József terét is, melyen 1860-ban Pest városa (Halbig által öntött) bronzszobrot emelt J. nádornak, melyet 1869. ápr. 25. lepleztek le. Azon beszéd, melyet nádor ispány ő cs. k. herczegsége tartott nemes Bihar várm. tek. Rendeihez Várad-Olasziban márcz. 25. 1809. midőn a Fels. király kegyelmes Rescriptumát, melyet magával hozott az Insurrectio siettetése és önkéntvaló adakozások eránt, önnön Előlülése alatt általadott, felolvastatta, és kihirdettette. (Latin beszéd.)Budapesti Hirlap 1897. 14. sz.Budapesti Közlöny 1869. 95. sz.Budapesti Szemle 1881. XXI. (Wertheimer Ede).Családi Kör 1876. 37. sz.Egyetemes M. Encyclopaedia. Pest, 1872. X. 27. l.Fenséges cs. kir. főh. József Magyarország nádorsipánja kir. helytartóságának félszázados ünnepe alkalmával Budán 1845. szept. 22. mondott beszédek. U. ott. (A herczeg primás üdvözlő beszédére mondott magyar válasza.)Fővárosi Lapok 1876. 202., 203. sz.Hazánk és a Külföld 1866. 10. sz.Hon 1869. 94. sz., 1876. 212. sz. (Szathmáry György).Honderű 1847. I. 3. sz.Horváth Mihály, Huszonöt év Magyarország történetéből. Genf, 1864. Két kötet.Igazmondó 1867. 7. sz.Jászkunság 1869. 18. sz.Jelenkor 1847. 4., 6. sz.József Antal JánosJózsef főherczeg a magyarok nádorispánja. Buda, 1811.József főherczeg nádor betegségét és halálát illető tudósítások. Buda és Pest, 1847.József nádornak Veszprémben tartott közgyűlésben a felkelésre serkentő magyar oratiója. Hely n., 1809.Kazicnzy Ferencz Levelezése II–VII.Levelei: herczeg Eszterházy Miklóshoz a nemes magyar felkelő sereg vezéréhez 1797. okt. 29. (M. Hirmondó 1797. II. 43. sz.); brassói Miller Jakab Ferdinándhoz, a nemzeti múzeum igazgatójához. Bécs, 1814. nov. 6. (latin, Ver. Ofner und Pester Zeitung 1814. 93. sz.), Metternich herczeghez 1844. máj. 14. (M. Hirlap 1851. 427. sz.); gróf Teleki Józsefhez a védegylet ügyében. Buda, 1845. febr. 9. (Tört. Lapok I. 1876. 33. sz.); Tudósítása Budapest lakosaihoz (Ver. Ofner-Pester Zeitung 1805. 92. sz.); Kiáltványa a magyar nemzethez 1805-ben (németül: ford. Weber Simon Péter, Pozsony, 1805.); Bucsú-szózata a nemes felkelő magyar sereghez. Buda 1809. decz. 18. (Hazai s külf. Tudósítás 1810. I., 6. sz., Hon 1866. 296. sz., Reform 1874. 94. sz. melléklet); magyar beszéde az érdempénzt érdemlett Pest vármegyei felkelők előtt 1810. nov. 13. (Erdélyi Múzeum. III. 1815. Szemere Pál gyűjteményéből.)Magyarország és a Nagyvilág 1866. 49. sz. (Kossuth Lajos), 1869. 18. sz. arczk., 1876. 36. sz. (Emlékszobrának rajza).Meghalt 1847. jan. 13. Budán. M. Gazda 1847. I. 5. sz.M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatai VIII. Pest, 1863. 24–28. l. (Kubinyi Ágoston).M. Tudós Társaság Évkönyve VII. 1. oszt. arczk.Munkái:Nádor-Emlék. Pest, 1865. (Horváth Mihály).Nemzeti Örömemlék, főherczeg József nádorispán ő fensége félszázados nádorsága ünnepének dicsőitésére 1846-ban. Pest, 1846. (Ney Ferencz, Emlékvonások J. életéből, Garay János, Karének).Nemzeti Ujság 1845. 150., 165. sz., 1847. I. 5. sz.Oratio serenissimi Archi-Ducis Josephi, Regni Hungariae Palatini, dum 5. Junii 1823. Fundationis Marczibanae praemia in Curia Com. Pestiensis distribueret. Hely n.Pallas Nagy Lexikona IX. 979. l. (Szilágyi Géza).Pesti Napló 1869. 95. sz.Petrik Bibliogr. II. 292., 293., 298. l.Pressburger Zeitung 1797. 87. sz. (J. Eszterházán).Regélő 1837. 25. sz. arczk.Schedel Ferencz, Academiai gyász. Emlékbeszéd József főherczeg magyar académiai pártfogó felett jan. XXV. 1847. Buda.Sermones... Josephi in Reg. Locumtenentem... facta installatione. Budae, 1795. (J. latin beszéde.) Sermo serenissimi caesareo-regii haereditarii principis archiducis Austriae regni Hungariae palatini praesidis regii locumtenentalis Hungarici quum illud solennis institutionis memoriam die XXI. Aprilis 1824. post actum saeculum caelebraret. Budae.Sokféle 1833. 92. sz.Szilasy János. Gyászbeszéd József főherczeg és kir. helytartó felett. A m. kir. tudom. egyetem templomában febr. 9. 1847. Buda, 1847.szül. 1776. márcz. 9. Firenzében. Toldy Ferencz Emlékbeszéde J. felett. (Akadémiai Értesítő 1847.)Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 563. l.Vasárnapi Ujság 1866. 5., 6. sz. arczk., 1868. 32. sz., 1869. 17–19. sz., 1876. 36. sz. arczk. és a szobor rajza.