Vásárhelyi Pál     ☰ Szepesolaszi 1795.03.25   ☷ 1846.04.08   |   akadémikus, férfi, térképész, vízmérnök, vízépítő mérnök, folyamszabályozó
kézdivásárhelyi Vásárhelyi Pál
Vásárhelyi Pál, kézdivásárhelyi
Vásárhelyi Pál
 
pozíciói

Magyar Tudományos Akadémia

levelező tag
1835.09.14 - 1838.09.07

Magyar Tudományos Akadémia

rendes tag
1838.09.07 - 1846.04.08
 
életrajzai

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Vásárhelyi Pál (Szepesolaszi, 1795. márc. 25. – Buda, 1846. ápr. 8.): a reformkor legjelentősebb vízimérnöke, a Tisza-szabályozás tervezője, az MTA tagja (l. 1835, r. 1838). Oklevelét a pesti tudományegy. Mérnöki Intézetében 1816-ban szerezte. A Körösök fejmérésénél Huszár Mátyás mellett kezdte működését 1819-ben. 1823-tól ugyancsak Huszár mellett, a Duna-felmérés munkatársa, majd 1829-től a munkálatok vezetője. Vezetésével készült a Duna Pétervárad-Orsova közti szakaszának felvétele, s a legnehezebb al-dunai szakasz térképe (1832 – 1834). 1833-tól Széchenyi István mint Duna-szabályozási kir. biztos irányítása alatt elkészítette az al-dunai Vaskapu szabályozásának tervét, majd megkezdte – a később Széchenyiről elnevezett – al-dunai út építését (1834 – 1835), valamint a Vaskapu szabályozását (1834 – 1837), amit azonban a kormánytámogatás megvonása miatt nem sikerült befejeznie. (Az al-dunai Vaskapu szabályozását ~ felvételei és korszerűsített tervei alapján csak jóval a kiegyezés után, 1889 – 1896 között hajtotta végre a m. kormány.) Közben 1833 – 1834-ben a szabályozáshoz szükséges eszközök beszerzése érdekében Széchenyivel hosszabb Ny-európai tanulmányútra ment. 1837-ben mint I. hajózási mérnököt a Vízügyi és Építészei Főigazgatóság budai központjába osztották be, s itt 1841- től központi hajózási felügyelői minőségben részt vett az ország legkülönbözőbb részein folyó vízi munkálatok ellenőrzésében és irányításában. 1843-ban készítette el egyik legfontosabb munkáját, a Dunának és mellékfolyóinak az Adriai-tenger szintjére vonatkoztatott magasságmeghatározását. Fő műve a Tiszaszabályozás terve, amelyet az 1833 – 1845 között Lányi Sámuel vezetésével végrehajfott Tisza-felmérés adatai alapján és az ennek során készült szabályozási részlettervek felhasználásával dolgozott ki. A Tisza felső szakaszának szabályozására vonatkozó Előleges javaslatát 1845. jún. 8-án terjesztette elő, majd a szabályozás alapelveinek elfogadása után 1846. márc. 25-én benyújtotta A Tisza folyó általános szabályozása… tervét is. Tervének alapelve szerint a folyószabályozást és az ármentesítést egységes feladatként kell kezelni, az árvizek levonulásának meggyorsítása érdekében a folyó hossz-szelvényét átvágásokkal meg kell rövidíteni. A költséges terv a Tiszavölgyi Társulat választmányának ülésén heves vitákat váltott ki. melyek során – terve védelmezése közben – szívszélhűdést kapott és meghalt. A ~ halála után meghívott külföldi szakértő. Pietro Paleocapa eltérő véleménye károsan befolyásolta a megindult munkálatok tervszerűségét. Ezek felülvizsgálata a ~-féle tervhez való fokozatos visszatérést tette szükségessé, s a Tisza szabályozását végül is teljesen ~ elgondolásai alapján hajtották végre. Már ~ felismerte, hogy a világ egyik legkiterjedtebb és leggazdagabb ásványgyógyvíz-készlete és vízi hőenergiakincse az Alföld alatt rejtőzik kihasználatlanul. ~ sürgette az Alföld felszíni és föld alatti vizei problémáinak feltárását. Számos – részben kéziratos, részben nyomtatásban is megjelent – tanulmánya maradt fenn (háromszögelési és szintezési utasítások, folyószabályozási tervek. hidraulikai mérések stb.). Ezek közül a legjelentősebb a folyók átlagsebességét valamely keresztszelvényben megadó matematikai formula, valamint a Berettyó szabályozásáról szóló akadémiai székfoglaló értekezése. – F. m. Introductio in praxim triangulationis (Pest, 1827); A buda pesti állóhíd tárgyában (Pest, 1838); Néhány figyelmeztető szó a vaskapui ügyben (Pest, 1838); A sebesség fokozatáról folyóvizeknél, felvilágosítva egy a Dunán mért keresztmetszés és abban talált sebességék által. . . (A Magy. Tudós Társ. Évk. 1845). – Irod. Győry Sándor: Emlékbeszéd (MTA Évk. 1860); Gonda Béla: V. P. élete és műve (Bp., 1896); Sárközy Imre: Régibb vízi mérnökeink életéből (Bp., 1897); Mosonyi Emil: V. P. emlékére (Bp., 1955); Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Bp., 1960). – Szi. Vörösmarty Mihály: V. P. sírkövére; Garay János: V. P. emlékére (versek); Horváth Árpád: A reformkor mérnöke (r., Bp., 1956).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

1946: Nemzeti Ujság 264., Jelenkor 29., Pesti Hirlap 656., Budapesti Hiradó 368. sz. M. Tudóstársasági Névkönyv 1847. 116. l.1. Introductio in praxim triangulationis. Budae, 1827.2. Auflössung einiger wichtiger Aufgaben, als Beitrag zur geometrischen Triangulirung. Ofen, 1827.Akadémiai Értesítő 1906. 514. l. Arczképe: olajfestés Than Mórtól, Barabás 1848. rajza után. (A M. Mérnök- és Építészegyletben).Czikkei a Tudom. Gyűjteményben (1829. IV. Mathematikai tanulmány, 1830. IX. Bírálata Vargha Jánosnak Gerstner utáni két értekezésének terhszekerekről); a Sasban (1833. XV. A számolási közbepótlásnak; interpolatio a vízjelzőkre alkalmaztatásáról); az Athenaeumban (1838. Traian művei az Al-Dunán, Néhány szó a vaskapu ügyben, A budapesti állóhíd tárgyában. Ism. M. Mérnök- és Építészegylet Közlönye 1895. 59. 1.); a Figyelmezőben (1839. Bírálata Beszédes Országos csatornájának, Felvilágosítások az Alföldi Levelekben támasztott némely kérdésekre); a M. Tudós Társaság Évkönyveiben (V. 1842. A Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről a Bega vizének példájára, Székfoglaló 1840. jún. 1., VI. 1845. A sebesség fokozatáról folyós vizeinknél, felvilágosítva egy a Dunán mért keresztmetszés s abban talált sebességek által; továbbá a Duna vízemésztéséről különböző vízállásoknál).Danielik, M. Irók II. 361. l.Gazdasági Mérnök 1892. 1. sz. arczk.Gonda Béla, Vásárhelyi Pál élete és munkái. Bpest, 1896.Jelenkor. Encyclopaedia. Pest, 1858. 95. l.Kéziratban: Egy duna-tiszai csatorna mi módon eszközöltetéséről; Vasutak és csatornák (mindkettőt az Akadémiában olvasta fel); A vaskapui munkálatok műtani leírása.M. Mérnök- és Építészegylet Közlönye 1867.M. Tudós Társaság Évkönyve VIII. 1860. (Győry emlékbeszéde).Munkái:Műszaki Hetilap 1881. 1. sz. kőny. arczk.Nagy Iván, Magyarország Családai XI. 71–72. l.Ország-Világ 1896. 40. sz. arczk., 1897. 40. sz. arczk. és névaláírása.Pallas Nagy Lexikona XVI. 696. l.Pesten, 1846. ápr. 8. hirtelen meghalt.Pesti Napló 1896. 16. sz.Sárközy Imre, Régibb vizi mérnökeink életéből. Bpest, 1897. fénynyom. arczk.Szinnyei Könyvészete.Szobra (Mátray Lajos műve) Szegeden, 1905. okt. lepleztetett le.szül. 1795. márcz. 25. Szepes-Olasziban; Toldy Ferencz, Összegyűjtött munkái. Bpest, 1872. V.Vásárhelyi Pál (kézdi-vásárhelyi)Vasárnapi Ujság 1895. 12. sz. arczk., 1905. 44. sz. arczk. és szobra rajzával.vízszabályozási igazgató-mérnök,vízszabályozási igazgató-mérnök, a M. Tud. Akadémia rendes tagja, V. Mátyás tanító és téglási Bekk Mária fia, szül. 1795. márcz. 25. Szepes-Olasziban; tanulmányait Miskolczon, Eperjesen és Pesten végezte; mérnöki oklevelét 1816. nov. 30. kapta meg. 1819. máj. 1. a Kőrös-szabályozás előmunkálatainál nyert alkalmazást. 1829. a Duna-térképező-hivatal igazgatójává, 1832. pedig hajózási és közlekedési kir. biztossá nevezték ki. Ekkor gróf Széchenyi István, kinek kedves embere volt, az aldunai munkálatok vezetésével őt bízta meg. 1832. tavaszán V. felügyelete alatt megkezdődtek Orsován a munkálatok. 1833. decz. gróf Széchenyi és Andrássy György gróffal Angolországba utazott, hogy a nevezetesebb angol és irlandi kőútakkal megismerkedjék és az aldunai munkálatokhoz szükséges kotrógépeket bevásárolják. Gróf Széchenyi magát az Alduna szabályozását nem érhette meg, de a róla nevezett út 1837. okt. mégis átadatott a forgalomnak s ezzel V. is egyelőre befejezvén hivatását, megvált a Vaskaputól, mely legszebb diadalai egyikének színhelye volt. A M. tudom. Akadémia 1835. szept. 14. levelező tagjának választotta (az igazgató-tanács 1838. szept. 8. rendes tagnak nevezte ki), 1837-ben pedig valóságos királyi hajózási mérnökké s helyettes hajózási felügyelővé neveztetett ki. Az 1835. megnyitott Fertő-tó lecsapoló csatorna terveit is ő vizsgálta át; az 1838. pesti árvíz alkalmával értékes műszaki tanácscsal szolgált; résztvett a budapesti Lánczhíd munkálataiban. 1841. hajózási felügyelővé nevezték ki. Ugyanez évben résztvett a Száva folyó szabályozásának előkészítésében. Munkásságának legnevezetesebb része a Tisza-szabályozás terveinek megállapítása volt. 1845-ben megjárta a Tiszát egész hosszában; 1846. jan. a tiszaszabályozó társulat által e munkához igazgató-mérnökül választatott. De óriási tevékenysége közben, éppen midőn a tiszavölgyi társulat értekezletén részt vett Pesten, 1846. ápr. 8. hirtelen meghalt. A M. Tudom. Akadémián 1846. jún. 17. Toldy Ferencz tartott fölötte gyászbeszédet, és az 1847. dec. 26. közgyűlésen Győry Sándor emlékbeszédet.

tudósportál

Az MTA tagja (l.: 1835. szept. 14.; r.: 1838. szept. 8.).

róla szóló könyvek

linkek
ISNI    |    MTA Könyvtára    |    MTMT    |    OSZK MEK    |    PIM    |    VIAF    |    wikipedia    |    Amicus: 19158    |