Wartha Vince     ☰ 1844.07.17   ☷ Budapest 1914.07.21   |   akadémikus, borász, férfi, kémikus, tanár, vegyészmérnök, egyetemi tanár, műegyetemi tanár
Wartha Vince
 
pozíciói

Ásvány- és Földtani Tanszék

tanszékvezető
1867 - 1870

Gépészmérnöki Osztály

dékán
1875 - 1877

Magyar Tudományos Akadémia

levelező tag
1873.05.21 - 1891.05.08

Királyi József Műegyetem

rektor
1896 - 1898

Királyi József Műegyetem

rektor
1907 - 1910

Kémiai Technológia Tanszék

tanszékvezető
1870 - 1912.10.04

Magyar Tudományos Akadémia

rendes tag
1891.05.08 - 1914.07.21
 
életrajzai

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Wartha Vince (Fiume, 1844. júl. 17. – Bp., 1914. júl. 20.): kémikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1873, r. 1891). Tanulmányait a budai politechnikumban kezdte, majd a zürichi műegy.-re iratkozott be, hol 1864-ben vegyészi oklevelet nyert. Hazatérve 1864-ben Nendtvich Károly tanársegédje volt a budai műegy.-en. 1865-ben Heidelbergben Bunsen mellett dolgozott; itt kapta bölcsészdoktori oklevelét. 1865 – 67 között Zürichben tanársegéd, majd egy.-i magántanár. 1867 őszén a bp.-i műegy.-en az ásványés földtan h. tanárává nevezték ki, 1868 – 69-ben rk. tanár. Az általa szervezett vegyiparműtani, azaz a kémiai technológiai tanszéknek 1870-ben első ny. r. tanára lett; az 1896 – 1897- és az 1909 – 10-es tanévekben a műegy. rektora. 1870-től 1897-ig a műegy. könyvtárát is vezette, fejlesztése terén elévülhetetlen érdemei vannak. 1882-ben megszervezte a műegy. vegyi szakosztályát; a mai vegyészeti épület rektorsága idején épült. 1908 – 10 között mint az MTA másodelnöke azon igyekezett, hogy az MTA érdeklődését és támogatását a műszaki tudományok számára megnyerje. 1912-ben nyugalomba vonult. Szakmája számos területén maradandót alkotott. A hazai szenek elemzésével elsőnek határozta meg a gázgyártásban hasznosítható szénfajtákat. Ipari- és ivóvízelemzéssel is foglalkozott; vízvizsgálati módszere ma is használatos. Különös érdemei vannak a borászati kémia népszerűsítése körül. A filoxéra terjedése kezdetén elsőként mutatott rá, hogy a homokos talajok kiválóan alkalmasak szőlőtermelésre. Hazánkban az elsők között ismerte fel a fotográfia szerepét a tudományokban; maga is fényképezett és az amatőr fényképészeti mozgalmaknak támogatója volt. Legjelentősebb felfedezése az agyagiparban a gubbiói fémlüszter-máz évszázadokon át keresett gyártási titkának megfejtése. Ezzel az általa eozinnak elnevezett mázzal a pécsi Zsolnay-porcelángyárat tette nagy hírűvé. 1904-ben állami megbízásból újjászervezte a herendi porcelángyárat. Mint a kerámiai ipar nagy hírű szakértője, tevékenyen vett részt a faenzai Museo Internazionale delle Ceramiche alapításában. Nagyszámú tudománynépszerűsítő írása főként-a Természettudományi Társulat kiadványaiban jelent meg; a Társulatnak 1899-től 1910-ig elnöke volt. Eötvös Loránd után 1899 – 1902 között a Magy. Turista egyesület elnöke. A Magy. Kémikusok Egyesülete 1955-ben évenként kiosztásra kerülő Wartha Vince-emlékérmet alapított. Második felesége Hugonnai Vilma, az első m. orvosnő volt. – F. m. A technikai vízvizsgálat… (Bp., 1879); Belföldi kőszénfajok vizsgálata… (Bp., 1879); A magyar borról (Bp., 1880); Az agyagipar technológiája (Bp., 1892); Chemiai technológia (W. V. előadásai nyomán összeállította Pfeiffer Ignác, I., Bp., 1900); A régiek bíbora és az indigó (Bp., 1901); Az agyagművesség (I – II.; Bp., 1905); A levegő meghódítása kémiai célokra (Bp., 1911). – Irod. Rados Gusztáv: Emlékbeszéd W. V. ravatalánál (Akad. Ért., 1914); Déry József: Dr. W. V. (Turisták L., 1914); Ilosvay Lajos: W. V. r. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, XX., 17. Bp., 1930); Korach Mór: Mit jelent számunkra W. V. (Természet és Társadalom, 1956. 4. sz.); Móra László: Magyar könyvtárosok és bibliográfusok. W. V. (Könyvtáros, 1959. 1. sz.); Nyilasi János:W. V. emlékezete (Természettud. Közl. 1964. 7. sz. és Magy. Kémikusok L. 1964. 7. sz.); Móra László: W. V. (teljes bibliográfiával, Bp., 1967).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

10. Fűtő- és világítóeszközök és készülékek. Bpest, 1879. (Hivatalos Jelentés a Párisban 1878. tartott egyetemes kiállításról. X.)11. Vegytani és gyógyszerészeti anyagok és készülékek. Bpest, 1879. (Hivatalos Jelentés XIII.)12. Belföldi kőszénfajok vizsgálata. Bpest, 1879.13. Utasítás az ivóvizeknek megvizsgálására. Bpest, 1888.14. A m. kir. József-műegyetem Budapesten az 1882. berlini egészségi és mentésügyi kiállítás alkalmából. Bpest, 1882. (Ney Bélával. Magyar és német szöveg.)15. Az agyagipar technologiája. 103 rajzzal és 25 táblával. Bpest, 1892. (Természettud. Társ. Könyvkiadó Vállalata 49. k.)16. W. V. műegyetemi rektor beszéde az 1898–99. tanév elején. Bpest.17. A fémek előállításáról. Bpest, 1899. (Különny. a M. Chemiai Folyóiratból.)18. Chemiai technologia. W. előadásai nyomán, számos ábrával. Tartalmazza a víz technologiáját és a fémkohászatot. Pfeiffer J. Bpest, 1900.19. Az olasz keramika remekművei a renaissance korában. Bpest, 1899. (Akadémiai Értesítő.)1. Die qualitative Analyse mit Anvendung der Bunsen'schen Flammenreactionen. Zürich, 1867. (Francziára ford. Ch. Baye. Paris, 1877.)20. A régiek bíbora és az indigo. Bpest, 1901. (Különny. a Természettud. Közlönyből.)21. A hazai idegenforgalom érdekében. Bpest, 1901. (Különny. a Turisták Lapjából.)22. Chemiai technologia. I. rész. A Magyar Chemiai Folyóirat VIII. évfolyamának melléklete. 1 táblával és 51 rajzzal. Bpest, 1906.2. A silikátok formulázásáról. Pest, 1870. (Értekezések a természettudom. köréből I. 19.)3. Az égési tüneményekről. Pest, 1871. (Különny. a Természettudományi Közlönyből.)4. A vízről közegészségügyi szempontból. Pest, 1872. (Különny. a Természettud. Közlönyből.)5. A kálium szerepe a gazdaságban. Pest, 1875. (Különny. a Természettud. Közlönyből.)6. A festő anyagokról. Bpest, 1876. (Népszerű természettudom. Előadások 4.)7. Ueber einen einfachen Ventillationsapparat, 1877. rajzzal. (Különny. a Dingler Polytechn. Journaljából.)8. Hőmennyiségmérés. Bpest, 1878. (Schuller Alajossal. Értekezések a term. tud. köréből. VIII. 12.)9. A víz szerepe a föld életében. Bpest, 1879. (Népszerű természettud. előadások 18.)bölcseleti doktor, miniszteri tanácsos, műegyetemi tanár,bölcseleti doktor, miniszteri tanácsos, műegyetemi tanár, a M. T. Akadémia rendes tagja, a kir. m. természettudományi társulat elnöke, szül. 1844. júl. 17. Fiuméban; a gymnasiumot Szegeden végezte. 1861-ben Zürichbe ment, hol tanulmányainak bevégezte után a műegyetemen vegyészi oklevelet nyert; majd 1863–64. a budai műegyetemen tanársegéd volt. 1864–65. Heidelbergában doktori oklevelet kapott; 1865–67. Zürichben tanársegéd, majd magántanár lett. 1867. okt. 11. a kir. József-műegyetemen az ásvány- és földtan helyettes tanárává kineveztetett (a «vegyiparműtan» rendes tanárává 1870. okt. 1.; a gépészmérnöki szakosztálynak 1875–76. és 1876–77. dékánja és 1897–98. a műegyetem rektora is volt). A műegyetem vegyészi szakosztályának 1882-ben történt szervezése tőle származik. A M. Tudom. Akadémia 1873. máj. 21. levelező taggá, 1891. máj. 8. rendessé választotta (1908. nov. 23-tól 1910. ápr. 10-ig az Akadémia másodelnöke volt). A középiskolai tanárképző-intézetnek szervezésétől fogva tanára; a Természettud. Társulat választmányi tagja, majd titkára volt, 1899. jan. 26. óta elnöke. A Természettudományi Társulatban számos népszerű és tudományos előadást tartott, melyek közül különösen 1891. az agyagárúk technologiájáról tartott sorozatos előadásaival keltett kiváló érdeklődést. W.-nek különös érdeme van a borászati chemia népszerűsítése körül és a filloxera terjedésének kezdetén ő hangsúlyozta nálunk a homokos talajok kiválóan alkalmas voltát a szőllőtermelés czéljaira. Az okszerű borkezelés terjesztéséhez népszerű előadásaival és értekezéseivel nagyban hozzájárult és a homoki borok kiváló tulajdonságait alapos tanulmány tárgyává tette. Ugyancsak érdeme van a fotografálás népszerűvé tétele terén is. 1895. cz. miniszteri tanácsos lett. A magyar turistaegyesület elnöke.Budapesti Hirlap 1911. 244. sz.Czikkei nagyobbrészt a Természettudományi Közlönyben, a Földtani Közlönyben, a Math. és Természettud. Közlönyben, az Akadémiai Értesítőben és a Gyógyszerészi Hetilapban jelentek meg.Kiszlingstein Könyvészete.Magyarország és a Nagyvilág 1875. 21. sz. arczk.Matolcsy Miklós, Könyv- és irodalmi gyűjtemény gyógyszerészeti munkákról. Bpest. 1910. (Munkálatai.)Munkái:Pallas Nagy Lexikona XVI. 992., XVIII. 809. l.Petrik Könyvészete és M. Könyvészet 1886–1900.Szerkesztette a Természettudományi Közlönyt 1897-ben (másokkal).Szinnyei Repertóriuma III. (Magyar czikkeinek jegyzéke1874-ig) és Könyvészete. (Német czikkeinek és munkáinak jegyzéke.)szül. 1844. júl. 17. Fiuméban;Vasárnapi Ujság 1892. 8. sz. arczk., 1899. 17. sz. arczk.Wartha Vincze

tudósportál

Az MTA tagja (l.: 1873. máj. 21.; r.: 1891. máj. 8.).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

Az MTA tagja, két évig másodelnöke. Budán, Zürichben, és Heidelbergben végzett tanulmányok után 1867-ben a műegyetem vegyiparmű tanszékére került. Tanított Heidelbergben (ahol bölcsészdoktori oklevelet kapott) és Zürichben. 1870 és 1897 között a műegyetem könyvtárának vezetője. Szakmája számos területén maradandót alkotott. A hazai szenek elemzésével elsőnek határozta meg a gázgyártásban hasznosítható szénfajtákat. Vízvizsgálati módszere ma is használatos. Érdemei vannak a borászati kémia népszerűsítésében. A filoxéra idején elsőként mutatott rá, hogy a homokos talajok szőlőtermelésre alkalmasak. Felismerte a fényképezés szerepét a tudományokban. A szilikátok tanulmányozása után egyre jobban a keramikával kezdett foglalkozni. Zsolnay Vilmos pécsi gyárában a későbbi eozinnak nevezett, fém-lüszteres fajanszedények készítésével kísérletezett. Az 1900. évi Párizsi Világkiállításon sikerrel szerepeltek, és csakhamar világhírűvé váltak a Wartha-féle, mázzal díszített Zsolnay gyártmányok. 1904-ben állami megbízásból újjászervezte a Herendi Porcelángyárat. A PE B épületének előcsarnokában vörös márvány talpazaton áll bronz mellszobra, Bory Jenő alkotása.( Fiume [Rijeka, Horvátország], 1844. július 17. - Budapest, 1914. július 20. )I.: MÓRA László: ~, a hazai kémiai technológia megalapítója. Bp., 1967. – RÚL XVIII. köt. – Szinnyei. XIV. köt. – ÚMÉL VI. köt.kémikus, tanárM.: A technikai vízvizsgálat. Bp., 1879. – Belföldi kőszénfajok vizsgálata... Bp., 1879. – A magyar borról. Bp., 1880. – Az agyagipar technológiája. Bp., 1892.WARTHA Vince

róla szóló könyvek

linkek
ISNI    |    MTA Könyvtára    |    MTMT    |    OSZK MEK    |    OSZK MEK    |    PIM    |    tudosportal.hu    |    VIAF    |    web    |    wikipedia    |    Amicus: 15843    |