Náray-Szabó István     ☰ Szombathely 1899.07.20   ☷ Budapest 1972.09.16   |   akadémikus, férfi, kémikus, fizikokémikus
nárai Szabó István
Náray Szabó István
Náray-Szabó István, nárai
Szabó István, Náray-
Náray-Szabó István
 
kitüntetései
 
pozíciói

Kémiai Fizika Tanszék

tanszékvezető
1938 - 1947

Magyar Tudományos Akadémia

levelező tag
1945.05.30 - 1948.09.23
 
életrajzai

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Náray-Szabó István (Szombathely, 1899. júl. 20. – Bp., 1972. szept. 16.): fiziko-kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1945–1948), a kémiai tudományok doktora (1957). A bp.-i műegy. vegyészmérnöki karán 1922-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet. A műegy. elektrokémiai tanszékén tanársegéd (1923–26). 1926-ban műszaki doktorátust szerzett. Állami ösztöndíjjal a berlini Kaiser Wilhelm Institut für Faserforschungban (1926–28), majd a manchesteri egy. fizikai intézetében dolgozott (1928–30). 1930-tól adjunktus. 1931-ben a szegedi Eötvös Loránd Kollégium ig.-jává nevezték ki, egyidejűleg a szegedi egy.-en végzett kutatómunkát a Rockefeller-Alap támogatásával, ugyanott magántanári képesítést nyert. 1938–47-ben a bp.-i műszaki egy. kémiai-fizikai tanszékének ny. r. tanára. 1947-ben mint a Magyar Közösség tagját a köztársaság elleni összeesküvés hamis vádjával letartóztatták. 1947-ben 4 évre elítélték, majd még két évre internálták. 1953-tól az Építéstudományi Intézet osztályvezetője, megszervezte az épületfizikai osztályt. 1956-tól az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében tudományos tanácsadó, 1969-ben nyugalomba vonult. Angliában Bragg professzor mellett kezdte meg a szilikátok szerkezetének felderítését, részt vett rendszertanuk kidolgozásában. Kristályszerkezettani kutatásait Mo.-on is folytatta. Foglalkozott a beton optimális kötési viszonyainak vizsgálatával. Saválló betonféleséget és mozaikparketta-ragasztó eljárást talált fel. – F. m. Fizikai kémia (Erdey-Grúz Tiborral Schay Gézával, Bp., 1939); Atomok, molekulák, kristályok (Bp., 1942); Kristálykémia (Bp., 1944, angolul: 1969); Szervetlen kémia (I–III., Bp., 1956–58, németül: 1960; oroszul: 1969); Szilikátüvegek fizikai tulajdonságai Bp., 1961); Kémia (Bp., 1967, átdolgozott kiadását sajtó alá rendezte Fischer Herbert, Bp., 1973).

tudósportál

A szombathelyi premontrei gimnáziumban éretts. (1917), a bp.-i József Műegyetemen – a Szent Imre Kollégium tagjaként – vegyészmérnöki okl. (1922), műszaki doktori okl. szerzett (1926), állami ösztöndíjjal a berlini Kaiser Wilhelm Institut für Faserstoffchemie-ben (1926–1928), majd a Manchesteri Egyetem Fizikai Intézetében folytatott kutatásokat (1928–1930), az anyag szerkezete tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1930). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; kizárták: 1948. szept. 23.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.); a kémiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (védés nélkül, soron kívül, 1957).

könyvei

róla szóló könyvek

linkek
ADT    |    ISNI    |    MTA Könyvtára    |    MTMT    |    OSZK MEK    |    OSZK MEK    |    PIM    |    tudosportal.hu    |    VIAF    |    wikipedia    |    Amicus: 6129    |