Csonka Pál     ☰ Budapest 1896.07.08   ☷ Budapest 1987.11.26   |   akadémikus, építészmérnök, építőmérnök, férfi
Csonka Pál
 
kitüntetései
 
pozíciói

Magyar Tudományos Akadémia

levelező tag
1967.05.05 - 1987.11.26
 
életrajzai

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Csonka Pál (Bp., 1896. júl. 8. – Bp., 1987. nov. 26.): építészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudomány doktora (1952), Kossuth-díjas (1954), Állami díjas (1983). Édesapja, ~ János volt a karburátor feltalálója. A bp.-i Lónyai utcai gimn.-ban érettségizett, majd 1914-től – kétévi katonai szolgálattal megszakítva – 1920-ig a József nádor Műegy. építészeti karának volt hallgatója, itt szerezte meg 1920-ban építészmérnöki oklevelét. Másodéves hallgató korában elnyerte a Horváth Ignác-pályadíjat. Kezdő mérnökként több városrendezési pályázaton részt vett: 1921-ben a Margitsziget, 1922-ben Székesfehérvár, 1923-ban pedig a Szombathely rendezésére kiírt pályázaton nyert második díjat. Pályája kezdetén építésvezetőként dolgozott, 1928-ban építőmesteri szakvizsgát is tett. 1927-től fizetés nélküli gyakornok a műegy. alkalmazott szilárdságtani laboratóriumában. 1928-1936 között az egy. építészeti osztályán a matematika meghívott előadója. 1930-1936 között az alkalmazott szilárdságtani tanszék adjunktusaként tanított, 1931-1936 között h. tanárként vezette a tanszéket. 1933-ban magántanári képesítést nyert, 1936-ban a tanszék ny. rk. tanárává, 1939-ben ny. r. tanárává nevezték ki. 1945-1957 között tanszékvezető egy.-i tanár. 1957-től 1969-ig, nyugdíjba vonulásáig az MTA szilárdságtani kutatócsoportjának vezetője, 1969-től tudományos tanácsadója volt. Az Acta Technica és a Műszaki Tudomány-technika szerk.-je. A műszaki mechanikai létesítmények elmélete és vizsgálata, a szilárdságtan és építésmechanika, a rugalmasság- és képlékenységtan terén elért eredményeiért a műszaki tudományok doktora címet kapta meg, a képlékeny kihajlásra és a rugalmas körhengerhéjra vonatkozó kimagasló eredményeiért Kossuth-díjjal, a műszaki mechanika, a szilárdságtan és az építéstechnika tudományterületén elért eredményeiért pedig Állami díjjal tüntették ki. Héjszerkezetek c. monográfiája (Bp., 1981) a hazai tartószerkezeti szakirodalom kiemelkedő alkotása. Tervei szerint épült a taksonyi templom ellipszis alakú héjszerkezettel készült kupolája. A Magy. Mérnök- és Építészegylet a Czigler- és Honán-pályadíjakkal tüntette ki. Számos hazai és külföldi tudós testületnek, így a Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Unió (IUTAM) Magy. Nemzeti Bizottságának, a Nemzetközi Héjszerkezeti Egyesületnek (IASS) t., a Lengyel Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Társ.-nak pedig külső tagja volt. – F. m. Rugalmasságtan (Bp., 1930); Bevezetés a héjboltozatok elméletébe (Bp., 1931); Statika (1-2. Bp., 1951-52); Statikai példatár (1-2. Bp., 1951-54); Membránhéjak (Bp., 1965; Berlin, 1966; Varsó, 1969). – Irod. Major Máté: Cs. P. nyolcvanéves (Műszaki Tudomány, 1976); Dulácskáné Szederjei Ilona-Dulácska Endre: Cs. P. professzor. A tanár és tudós életútja (Magyar Építőipar, 1979. 3. sz.); Mentes Endre: Cs. P. 85 éves (Magyar Építőművészet, 1981. 3. sz.); P (ető) Gábor) P (ál): Szilárd életmű (Népszabadság, 1983. ápr. 8.); N. n.: Elhunyt Cs. P. (Magy. Nemzet, 1987. nov. 28.).

tudósportál

A József Műegyetem Mérnöki és Építészeti Osztályán tanult (1914–1916 és 1918–1920), építész okl. (1920) és műszaki doktori okl. szerzett (1930); Budapesten építőmesteri szakvizsgát tett (1928), a vasbetonlemez szerkezetek szilárdságtana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1933), a műszaki tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (posztumusz, l.: 1990; 1967. máj. 3-án az MTA l. tagjának jelölték, de megválasztása közvetlen politikai beavatkozás miatt meghiúsult. 1990-ben rehabilitálták, és posztumusz az MTA l. tagjává választották!).

könyvei

róla szóló könyvek

linkek
Hungaricana    |    ISNI    |    MTA Könyvtára    |    MTMT    |    OSZK MEK    |    PIM    |    tudosportal.hu    |    VIAF    |    wikipedia    |    Amicus: 559    |