Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Gyulai Zoltán (Pipe, 1887. dec. 16. – Bp. 1968. júl. 13.): fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1932, r. 1954), Kossuth-díjas (1953), Állami díjas (1966). Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári tudományegy.-en végezte, ahol 1913-ban szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet. Ezt követően Tangl Károly tanársegédje lett. Az I. világháborúban katona volt, 1915-ben orosz hadifogságba esett, ahonnan csak 1922-ben került haza. Ezután doktorált Szegeden, majd 1924-ig a szegedi egy. h. tanára volt. 1924-től 1926-ig a göttingeni egy.-en folytatott tanulmányokat, R. W. Pohl munkatársa volt. 1926-ban Szegeden magántanárrá habilitálták az elektronok és ionok tana tárgykörében. 1934-ben c. ny. rk. tanár lett. 1935-től 1940-ig a debreceni egy. tanára, 1940–1947 között a kolozsvári tudományegy. tanára volt, majd a bp.-i műsz. egy. kísérleti fizika tanszékének vezetője 1947-től 1962-ig. Itt létrehozta az MTA Kristálynövekedési Tanszéki Kutató Csoportját (1961), melyet nyugalomba vonulása után (1962) is vezetett. Több tudományos társaság tagja volt – köztük az International Union of Pure and Applied Physics r. (1959) és a Göttingai Tudományos Ak. l. tagja (1962) –, s tagja volt az Acta Physica Hungarica szerkesztő bizottságának is. Kezdetben az alkálihalogenid kristályok optikai, elektromos és fényelektromos tulajdonságait tanulmányozta. Az 1920-as években magyarázatot talált az azóta Gyulai-Hartly-effektus néven ismert s a kristályhibák kimutatására vonatkozó jelenségre. Ezt követően a kristálynövekedéssel foglalkozott, s elsőként írta le az ionkristályok növekedésével kapcsolatban a mikroszkopikus vastagságú rétegek megjelenését. Elsők között foglalkozott tűkristályok előállításával és tanulmányozásával. Egyike azon m. fizikusoknak, akik isk.-t alapítottak. Filozófiai kérdésekkel is foglalkozott. Számos tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban. – F. m. A hit eredete (Kolozsvár, 1942); Laotse (Kolozsvár, 1942); Kísérleti fizika (I-II., Bp., 1950); A kristályok világa (Bp., 1954). – Műveinek nem teljes bibliográfiája (Fiz. Szle, 1968. 11. sz.). – Irod. Boros J.: Gy. Z. 70 éves (Fiz. Szle, 1957. 6. sz.); Gy. Z. (Magy. Fiz. Folyóirat, 1957); A Gy.-iskola (Fiz. Szle, 1963. 5. sz.); Gy. Z. (Fiz. Szle, 1968. 11. sz.); Ziermann M.: Gy. Z. (MTA III. Oszt. Közl., 1968. 2. sz.); Tarján Imre: Gy. Z. (Magy. Tud., 1969. 2. sz.); Tarján S.: Emlékezés Gy. Z.-ra (Fiz. Szle, 1978. 3. sz.); Morlin Z.: A Gy.–Hartly–kísérlet történetéhez (Fiz. Szle, 1978. 3. sz.).

Romániai magyar irodalmi lexikon, 1981

Bodó Ágoston: Gy. Z. 1887–1968. Fizikai Szemle, Bp. 1968/11.Gyulai Zoltán (Pipe, 1887. dec. 16. — 1968. júl. 13. Budapest) — fizikai szakíró. Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban, felsőfokú tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte, ahová 1912-ben nevezik ki a fizikai tanszékre tanársegédnek. 1913-ban matematika–fizika szakos tanári oklevelet nyer, 1914-ben hadba vonul, hadifogságba esik, 1924 és 1926 között Pohl professzornál a göttingai egyetemen az alkáli-halogenid kristályok színcentrumaival foglalkozik. 1928-ban értelmezi az azóta Gyulai–Hartly-effektus néven ismert s a kristályhibák kimutatására vonatkozó jelenséget. 1940-től 1947-ig a kolozsvári egyetem tanára, itteni kutatásait az *Acta Bolyai, ill. *Acta Bolyaiana közölte. Kolozsvárt jegyzetet írt az egyetemi hallgatók részére Kísérleti fizika címmel (1946), mely nyomtatásban is megjelent (Bp. 1953). A budapesti Műszaki Egyetemen folytatta fizikai kísérleteit nyugalomba vonulásáig (1947–62). Mint az MTA tagja, egy kristálynövekedési kutatócsoportot vezetett. A kísérleti fizika oktatásában és a szilárdságtan-fizikában iskolát neveztek el róla; tudományos munkáját Kolozsvárt tanítványa, László Tihamér folytatta.

tudósportál

Elemi iskoláit Tordán, középiskoláit Tordán és Kolozsvárott végezte, a kolozsvári unitárius gimnáziumban éretts. (1906). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen matematika–fizika szakos tanári okl. (1913), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1922), az elektronok és ionok tana kísérleti alapon c. tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1926). Az MTA tagja (l.: 1932. máj. 6.; r.: 1954. jún. 19.).

• A quantumegyenlőség a NaCl-kristályok fényelektromos vezetésénél, 1925
• NaCl-kristályok fényelektromos vezetéséhez, 1925
• Ólomchlorid elektromos vezetőképességének hőmérsékleti függése KCl hatására, 1930
• Additiv festésű KCI-kristályok elektromos vezetése, 1933
• Túlterhelt NaCl-kristályok elektromos vezetése és kristályos szerkezete, 1935
• Hangulatok a fogságból, 1938
• Színezett alkálihalogenid kristályok elektromos vezetése egyoldalú nyomás alatt, 1940
• Az atom és a csillagok, 1941
• A hit eredete, 1942
• Az elhivatott Laotse bölcseletében, 1943
• Fizikatanítás és kísérlet, 1943
• Kísérleti fizika a 2. éves mérnökhallgatók számára, 1948
• Kísérleti fizika, 1950
• Kisérleti fizika, [1951]
• Kisérleti fizika, [1951]
• Általános géptan, 1951
• Kísérleti fizika, 1952-1953
• Kísérleti fizika, 1953
• A kristályok világa, 1954
• P. Selényi, 1954
• Durch Kristalle verursachte Zerstörungswirkungen in porösen Materialien, 1954 [!1955]
• Kísérleti fizika, 1956
• Neuere Beiträge zur Physik der Kristalle, 1956
• Kisérleti fizika, 1958[!1959]
• A fizikai megismerés úttörői, 1959
• Kísérleti fizika, 1959
• Kísérleti fizika, 1959
• Kristallkeimbeobachtungen in wässerigen KBr- und NaCl-Lösungen, 1959
• Kísérleti fizika, 1961
• Kísérleti fizika, 1961
• Kísérleti fizika, 1962
• Eine Erweiterung der Theorie der Übergangsschicht, 1963
• Kísérleti fizika, 1964
• Részletek egy Ady vázlathoz: Mit adott nekünk Ady?, [1996]

ISNI    |    MTA Könyvtára    |    MTMT    |    OSZK MEK    |    PIM    |    tudosportal.hu    |    VIAF    |    web    |    wikipedia    |    Amicus: 33127    |