Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Lóczy Lajos (Pozsony, 1849. nov. 4. – Balatonfüred, 1920. máj. 13.): geológus, egyetemi tanár, földrajztudós, az MTA tagja (l., 1888, r. 1901, t. 1920). 1874-ben a zürichi műegy.-en mérnöki oklevelet szerzett. Hazatérése után kinevezték az MNM ásvány- és őslénytárához segédőrnek. 1877. nov. 1-től 1880. máj. 1-ig részt vett gr. Széchenyi Béla K-ázsiai expedíciójában és beutazta Kína nagy részét. Az utazás során tett megfigyeléseit és felfedezéseit világszerte elismerték. A közép- ázsiai sivatagok eredetéről kimutatta, hogy azok kő- és homokanyaga nem tengerfenék maradványa, hanem évmilliók sivatagi felhalmozódásának következménye. A hátsó- indiai hegyláncok geológiai felépítésére vonatkozó megállapításai úttörőek. ~ hazatérése után még két évig az MNM-ban dolgozott, továbbra is segédőrként; 1883-tól mint a Földtani Intézet osztálygeológusa a bánsági hegyvidék geológiai felvételezését végezte. 1886-ban a földtan rk. tanárának hívták meg a műegy.-re. 1889-től 1908-ig a bp.-i tudományegy.-en az egyetemes földrajz tanszékének tanára, 1902-től 1908-ig a Földrajzi Intézet ig.-ja. 1908-tól, megtartva egy.-i tanári címét és jellegét, a Földtani Intézet ig.-ja. 1900-tól 1914-ig a Földrajzi Társaság elnöke. Teleki Pállal és Papp Károllyal szerk. Magyarország földtani térképét. 1891-ben az ő kezdeményezésére és vezetésével alakult meg a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága, melynek célja a tó sokoldalú tudományos kutatása volt. A kutatások két évtizedes eredményét A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei c. műben (I – III. Bp., 1897 – 1918) tették közzé. Ebben ~ a Balaton környékének geológiai képződményeit tárgyalta. Ő kezdeményezte az Erdélyi-medence rendszeres geológiai és geomorfológiai feltárását. Jelentős érdemei vannak az erdélyi kősó- és földgázkincs felfedezésében is. Az ő felmérése és tanulmányai alapján kezdték meg a nagysármási fúrásokat. Részt vett a Mo.-i Kárpát Egyesület Bp.-i Osztályának – a későbbi Magyar Turista Egyesületnek – a megalakításában, s ennek alelnöke volt. Különféle szaklapokban több száz értekezést tett közzé. – F. m. A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása (Bp., 1886); Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai útjának tudományos eredménye 1877 – 1880 (gr. Széchenyi Bélával, I – III., Bp., 1890 – 97); A mennyei birodalom története (Bp., 1901); A Balaton környékének geológiája (Bp., 1910 – 16, az MTA nagyjutalmát nyerte). – Irod. Vendl Aladár: L. L. (MTA Emlékbeszédek, XX.); Cholnoky Jenő: L. L. (teljes bibliográfiával, Földrajzi Közl., 1920); Déry József: Dr. L. L. (Turisták L., 1920); Telegdi-Róth Károly: A geológus L. L. (Földtani Közl., 1949. 3. sz.); Princz Gyula: L. L. helye a magyar földrajzban (Földtani Közl., 1949. 3. sz.). – Szi. Antalffy Gyula: A Himalájától a Balatonig (r., Bp., 1964).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

1. Die Liszkovaer Höhle im Baráthegy (Liptauer Comitat). Eine vorgeschichtliche Höhlenwohnung und deren Überreste. Nach den Original-Aufsätzen des Természettud. Közlöny. Budapest, 1878. 19 fametszettel.2. Gróf Széchenyi Béla expeditiójáról Khinában és a kelet-tibeti határon. U. ott, 1880. (Népszerű természettudományi előadások gyűjteménye 23.)3. A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása. Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazása alatt (1877–1880) szerzett tapasztalatai alapján és a meglevő irodalom földhasználásával. 200 rajzzal és egy térképmelléklettel. ugyanott, 1886. (Természettudományi társulat Könyvkiadó-Vállalata XXVI. Ism. Aradi Közlöny 276. sz. Márki Sándor, Prot. Egyh. és Isk. Lap).4. A geologiai megfigyelések leírása és eredménye gr. Széchenyi Béla kelet-ázsiai útjából. U. ott, 1890. (Gr. Széchenyi B. kelet-ázsiai utazásának, 1877–1880., tudományos eredménye I. kötet egy geologiai térképpel. Megjelent németül is Schafarzik F. fordításában; A fosszilis emlős és puhatestű állatmaradványok leirása és a palaeontologiai-stratigraphiai eredmények. U. azon mű III. kötetében és külön kiadás 1897. Tizenegy kőnyom. táblával. Németül is 1898. U. ott.)5. A lukareczi bazalt Temesvármegye rékási járásában. Szakértői vélemény U. ott, 1891. (Németül is. U. ott, 1891.)6. A khinaiak műveltségéről. Eperjes, 1895. (Különny. az eperjesi Széchenyi-kör 1893–94. Évkönyvéből).7. Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazásának földrajzi és földtani eredményei. Bpest, 1898. (Székfoglaló Különny. az Akadémiai Értesítőből).Czikkei a következő szaklapokban és folyóiratokban: Földtani Közlöny (1875. Geologiai és palaeontologiai tanulmányok Aradmegyéből, 1876. Jelentés a Hegyes-Drocsa hegységben tett földtani kirándulásokról, A Hegyes-Drocsa ásványlelhelyei, 1877. A Biharhegység egy sajátságos völgyalakulata, 1878. Levél Jáva szigetének geologiai viszonyairól, 1881. Utazási jegyzetek Jáváról, németül is, a promontori Duna-meder kotrásának geologiai eredménye, 1882. Geologiai jegyzetek Krassómegye északi részéből, németül is, 1884. A Krakatau vulkánnak 1883. kitörése, németül is, Jelentés az1883 nyarán a Maros és Fehér-Kőrös közti hegyvidéken és az Aradhegyalján eszközölt földtani felvételekről, 1885. Az 1884. év nyarán a Maros és a Fehér-Kőrös közötti hegyvidéken eszközölt földtani felvételekről); Természettudományi Közlöny (1876. Fogakkal fegyverzett madarak, Új ásványképződési alakok, Jégtömegek egy hegy belsejében, A baráthegyi barlang megvizsgálásáról, 1877. A baráthegyi barlang és a benne talált őskori tárgyak leírása, A Biharhegység völgyképződése, Praehistoriai lelet Jászkisér közelében, 1880. Gróf Széchenyi Béla expedicziója Khinában: Kukunor, 1881. A földrengésről, 1882. A földrengésekről és megfigyelések módjáról, 1884. Vázlatok a khinaiak ethnographiájából, 1886. A szadai földcsuszamlásról, 1889. A Vjetrenicza barlang két tüneményéről, 1893. A japáni 1891. októberhavi földrengés jelenségei, 1896. Atlantis és Lemuria földségek kérdése sat.); Természetrajzi Füzetek (1877. A Fehér-Kőrösvölgy neogen echinoidái, németül is, Az itacolumit Ázsiában, Jegyzetek a pontusi emelet osztályozásához Magyarországban, németül is); Földtani Értesítő (1880. Földrajz és geologia); Földrajzi Közlemények (1880. Gr. Széchenyi Béla utazásából: Kukunor, Keleti Tibet, 1884. Vázlatok a khinaiak ethnographiájából, franczia kivonatban is, 1891. A berni V. nemezközi földrajzi congressus, 1891–1893. Elnöki jelentés, 1892. A Balaton-bizottság jelentése 1892. működéséről, 1893. Az 1892. év földrajzi történelme; 1894. A Balaton-bizottság jelentése 1892–1893. évi működéséről, Elnöki jelentés a Balaton-bizottság 1892. és 1893. évi munkálkodásáról, A Balaton geologiai történetéről és jelenleg geologiai jelenségéről, németül is; 1896. A balatoni tudományos kutatásokról, 1897. Első magyar mérnök Gubányi Árpád Khinában, 1898. Cholnoky Jenő ázsiai utazásáról); a Pesti Napló (1880. 284. sz. A chinai utazásról); a Budapesti Szemle (1881. Egy kirándulás Jávára); M. Mérnök- és Építészegylet Közlönye (1881. A folyóknak mint geologiai tényezőknek munkája); Mittheilungen des Vereins für Erdkunde, Leipzig (1884. Die chinesische Provinz Kan-su); M. kir. földtani intézet évi Jelentései (1886. Jelentés az 1885. év nyarán a Marosvölgyben és Temes-megye északi részében eszközölt földtani felvételekről, 1887. Jelentés az 1886. év nyarán Arad-, Csanád-, és Temesmegyében eszközölt földtani felvételekről, 1888. Jelentés 1887. nyarán Aradon eszközölt földtani felvételekről, 1889. A Maros és a Fehér-Kőrös közti krétaterület Arad-megyében, mindezek németül is), Deutsche Rundschau für Geographie und Statistik (1885. Die historischen Denkmale von Hsi-ngang-fu in der chinesischen Provinz Sheu-hsi); Globus (1887. Die Umgebung von Hsi-ningfu in der chinesischen Provinz Kan-su, 1887. Das chinesisch-tibetanische Grenzgebiet der Provinz Szltshwan); Turisták Lapja (1889. A kopasz-Detunáta); Compte-rendu da V-e Congrés internat. des sciences géographiques (1891. Die Reise des Grafen Széchenyi in China); Verhandl. d. IX. Geographentages in Stuttgart (1893. Reiseergebnisse des Grafen B. Széchenyi Expedition in Ost-Asien); Verhandlungen d. X. Geographentages... Wien (1895. Mittheilungen über den Stand der Plattenseeforschung).Deutsche Rundschau für Geographie und Statistik 1895. arczk.Illustrirte Zeitung. Leipzig u. Berlin, 1899. 2935. és 2936. sz. arczk. és Pethö Gyula szives közlése. Kéziratban: Állati kövületek leírása és A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. kötet 1. része: A Balaton környékének földrajzi leírása, orographiája és geologiája.L. írta Arad monographiájának földtani és földrajzi részét. (Arad, 1892.)Lóczy Lajos (lóczi)M. Könyvészet 1886., 1895.Munkái:Pallas Nagy Lexikona XI. 609. l. (György Aladár). XVIII. 163. l.szül. 1849. nov. 3. Pozsonyban;Természettudományi Közlöny 1878. 14. l.Tipray M. Könyvészete 1878.tiszteletbeli bölcseleti doktor, egyetemi tanár,tiszteletbeli bölcseleti doktor, egyetemi tanár, a magyar tudom. akadémia levelező tagja, L. Lajos harminczados és orosházi Kún Mária fia, szül. 1849. nov. 3. Pozsonyban; a szabadságharcz után szüleivel Pécsre, 1854-ben Paulisra (Aradm.) ment lakni; a gymnasiumot 1861–69-ig az aradi monirotáknál járta; 1869-től a zürichi műegyetem növendéke volt és ott 1874-ben mérnöki oklevelet nyert; az ottani egyetem bölcseleti szakosztályán főkép természettudományi tanulmányokkal foglalkozott. Szünidejét rendesen az Alpesek, Délnémetország, Tyrol sat. beutazására fordította. Escher von der Linth vezetése alatt kezdte geologiai tanulmányait és 1872 óta baráti viszonyban van a zürichi geologusokkal. 1874. dcz. 2. a magyar n. múzeumnál az ásványtani osztályban őrsegéddé, 1883. márcz. 7. segédőrré nevezték ki. 1877. decz. 4-től 1880. máj. 1-ig a Széchenyi Béla gróf keletázsiai expeditiójában vett részt mint geologus és topographus. Visszatérve, egyideig még a m. n. múzeumnál maradt és 1883. márcziustól a geologiai intézetnél működött. 1886. jan. elején a József-műegyetem a geologia rendkívüli tanára lett. Ettől fogva azonban mint megbizott geologus 1888-ig részt vett az országos geologiai fölvételekben. Hunfalvy János halála után, 1889-ben a budapesti egyetemen a földrajz rendes tanárának hívták meg; az általa szervezett földrajzi seminarium vezetésével is foglalkozik. A m. tudom. akadémia 1888. máj. 4. választotta levelező tagjává. Vámbéry lemondása után a földrajzi társaság 1891-ben őt választotta meg elnökké, de három év múlva nagy elfoglaltsága miatt ezen tisztségéről 1893. ő is lemondott. 1891 óta mint a földrajzi társaság Balaton-bizottságának elnöke kiváló tevékenységet fejt ki a Balaton kikutatásában; erről terjedelmes jelentést szintén ő készít sajtó alá. 1898 óta a magyarhoni földtani társulat főtitkára. A lipcsei Verein für Erdkunde, a berlini Verein für Erdkunde levelező tagja; a bécsi geographische Gesellschaft és a berni Gesellschaft für Erdkunde tiszteleti tagja. A berlini Gesellschaft für Erdkunde 1894-ben a Karl Ritter ezüstéremmel tüntette ki.Vasárnapi Ujság 1880. 23. sz. arczk. 1892. 8. sz. arczk., 1896. 43. sz. arczk.

tudósportál

Az MTA tagja (l.: 1888. máj. 4.; r.: 1901. máj. 10.; t.: 1920. máj. 5.).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

Az MTA levelező tagja 1888-tól, rendes tagja 1901-től, tiszteletbeli tagja 1920-tól. Aradon, majd Zürichben tanult, 1874-ben mérnöki oklevelet szerzett. Hazatérve a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, 1877-től Széchenyi Bélával kelet-ázsiai expedícióban vett részt. 1889 és 1908 között a budapesti egyetemen tanított, 1900-tól 1914-ig a Földrajzi Társaság elnöke, 1908-ban kinevezték a Földtani Intézet igazgatójának, az intézményt 1919-ben helyettes államtitkárként irányította. A Kárpát Egyesület, a későbbi Magyar Turista Egyesület egyik alapítója. 1891-től a Balaton-bizottság elnöke. Életéből több mint két évtizedet a Balaton-kutatásnak szentelt. A Balaton tudományos tanulmányozása c. monográfia 32 kötetben jelent meg. A Balaton környékének geológiája c. művével az MTA nagyjutalmát nyerte. A Bakonnyal kapcsolatos tudományos kutatásai összekapcsolódnak a Balaton-felvidékkel. A Bakony földtani szerkezete c. tanulmánya 1910-ben, a Földtani Közlönyben jelent meg. Balatonfüreden a róla elnevezett gimnázium falán tábla, az intézmény előtt bronz mellszobra, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása áll. Emléktáblája a Balatoni Panteonban, a róla elnevezett barlang bejáratánál, Zircen a Bakonyi Panteonban van. A balatoni kutatásokat Csopakról irányította, ahol tábla őrzi emlékét. Utcát neveztek el róla Csopakon, Balatonfüreden és Veszprémben. Sírköve a balatonarácsi ref. temetőben.geológus, földrajzi íróI.: CHOLNOKY Jenő: ~. = FrK., 1920. 1–5. füz. – ANTALFFY Gyula: A Himalájától a Balatonig. (r.) Bp., 1964. – ANTALFFY Gyula: A Balaton felfedezése. = Jk., 1967. 7–8. sz. – TASNÁDI KUBACSKA András: ~. Bp., 1974. – KESSLER Hubert: Balatonfüred, Lóczy-barlang. Bp., 1981. – MÁCSAI Anetta: ~, a földrajztudomány hazai megújítója. = FHt., 2010. 4. sz. – BfÉL – Harmath–Katsányi. – Kertész. – MKtL VII. köt. – KhÉL – RÚL XIII. köt.– Szinnyei. VII. köt.– ÚMÉL IV. köt.LÓCZY Lajos, id., Lóczi LajosM.: A khínai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása. Bp., 1886. – Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai útjának tudományos eredményei 1877–1880. (Tsz.) 1–3. köt. Bp., 1890–1897. – A mennyei birodalom története. Bp., 1901. – A Balaton környékének geológiája. Bp., 1910–1916.( Pozsony, 1849. november 4. - Balatonfüred, 1920. május 13. )

• Die Liszkovaer Höhle im Baráthegy (Liptauer Comität), 1878
• Gróf Széchenyi Béla expedítiójáról Khínában és a Tibet-Khínai határon, 1880
• Kukunor és keleti Tibet, 1880
• 3. jelentés az 1883-ik év nyarán a Maros és a Fehér-Körös közötti hegyvidéken és az Arad-hegyalján eszközölt földtani részletes felvételről, 1884
• Vázlatok a khinaiak ethnografiájából, 1884
• A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása, 1886
• Lippa vidéke, 1888
• A geológiai megfigyelések leírása és eredményei gróf Széchenyi Béla keletázsiai útjából, 1890
• A Magyar Korona országainak iskolai fali-térképe, 1893
• Arad vármegye geologiai térképe, [1894]
• Arad vármegye hidrográfiai térképe, 1894
• Arad vármegye orográfiai térképe, 1894
• A khinaiak műveltségéről, 1895
• A fosszilis emlős- és puhatestű állatmaradványok leírása és a palaeontológiai-stratigraphiai eredmények, 1897
• A magyar birodalom és határos területeinek orographiai térképe, 1899
• A magyar birodalom és határos területeinek vízrajzi térképe, 1899
• Magyarország hegységeinek természetes csoportjai, 1899
• Magyarország tektonikai térképe, 1899
• A Balaton melléki fürdők, nyaraló helyek és gőzhajózási vonalak átnézeti térképe, [1900]
• A Mennyei Birodalom története, [1901]
• A khinai birodalom története, [1902]
• A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára, 1902-
• A Balaton tónak és környékének részletes térképe, 1903
• A budai keserűvíz-források keletkezéséről, [1904]
• Über die Entstehung der Budaer Bitterwasserquellen, [1904]
• A Retyezát tavairól, 1904
• Báró Richthofen Ferdinand, [1906]
• Ferdinand Freiherr von Richthofen, [1906]
• Öt év Mandzsuországban, [1906]
• A hegyek története, 1906
• Beobachtungen im östlichen Himalaja, 1907
• Emlékbeszéd Reclus Elisée felett, 1908
• A monacoi Oceanografiai Múzeum, [1910]
• A stockholmi Nemzetközi Geológiai Kongresszus, [1910]
• Le Congrès géologique international à Stockholm, [1910]
• Le Musée océanographique à Monaco, [1910]
• A romániai petróleum-terület és ennek összehasonlítása az Erdélyrészi Medencével, [1911]
• Über die Petroleumgebiete Rumäniens im Vergleich mit dem neogenen Becken Siebenbürgens, [1911]
• Igazgatósági jelentés, 1911
• A kissármási gázkitörés, [1912]
• Alföldünk artézi kútjai, [1912]
• Die artesischen Brunnen des grossen ungarischen Alföld, [1912]
• Über die Gaseruption bei Kissármás, [1912]
• Direktionsbericht, 1912
• Néhány rhaetiai korú kövület, 1912
• A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése, 1913
• Balaton, 1914
• Eduard Suess, 1915
• Suess Ede emlékezete, 1915
• Az Alföld mélységeiről, 1916
• A magyar szent korona országainak földrajzi, társadalomtudományi, közművelődési és közgazdasági leírása, 1918
• A Magyar Szent Korona országainak földrajzi, társadalomtudományi, közművelődési és közgazdasági leírása, 1918
• Einige Betrachtungen über den geologischen Aufbau der Geosynklinalen des Siebenbürgischen Erzgebirges und der Nordwestlichen Karpathen, 1918
• Összehasonlító szemlélődések az Erdélyi Érchegység és az Északnyugati Kárpátok geoszinklinálisai felett, 1918
• A geographical, economic and social survey of Hungary, 1919
• La Hongrie géographique, économique et sociale, 1919
• La Hongrie géographique, économique et sociale, 1919
• A Balaton földrajzi és társadalmi állapotainak leírása, 1920
• A Balaton-tó környékének részletes geológiai térképe 4 lapon, 1920
• A Badacsony vidék bazaltkúpjainak térképe, [1920-1930]
• A magyar birodalom és a szomszédos országok határos területeinek földtani térképe, 1922
• Geological map of Hungary and the adjacent regions of the neighbouring countries, 1922
• Gróf Széchenyi Béla emlékzete, 1923
• Geologische Studien im westlichen Serbien, 1924
• Gazdasági geológia, [1931]
• A geológiai kutatások Magyarországon, 1934
• Beudant balatonfelvidéki útleírása 1918-ból, 1934
• A Balatonfüred és Aszófő között elterülő vidék hegyszerkezeti és hidrológiai viszonyai, különös tekintettel a széndioxidgáz és a savanyúvíz feltárására, 1936
• A balatonfüredi kincstári szénsavas források, 1936
• A cserépfalui Mussolini-barlang /Subalyuk/, 1938
• A magyar föld geológiai kialakulása és bányakincsei, 1938
• A magyarországi ásványolajkutatás és termelés, 1938
• Heim Albert emlékezete, 1938
• Memorandum a bányageológiai kutatások fellendítése ügyében, 1939
• Die Rolle der paläozoischen und mesozoischen Orogenbewegungen im Aufbau des innerkarpatischen Beckensystems, 1940
• A Balatonról, 2008
• A Khinai Nagy Lapály térképe a Hoangho régi medreivel Kr. sz. e. 2000-től: Kr. sz. u. 1853-ik évigPumpelly, Nagy Elias és Richtofen után, [ca 1886]
• A Balaton-tó környékének részletes földtani térképe, ca 1912
• La géomorphologie des environs du lac Balaton,