Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Bálint Elemér (Bp., 1888. dec. 4. – Bp. (? ), 1966. aug. 20.): matematikus, a matematikai tudományok kandidátusa (1952). A bp.-i Műegy.-en szerzett tanári oklevelet 1911-ben. Ezt követoen a bp.-i VI. ker. főreálisk. tanára lett, s mellette a Műegy. ábrázoló geometria tansz.-én tanított. 1915-ben doktorált a valós együtthatós egyenletek valós gyökeiről készített értekezésével. Az I. világháborúban katonaként vett részt. Az 1919-es események után állásától megfosztották. 1937-ben biztosítási matematikusi képesítést szerzett, s 1938-ig az Osztrák Biztosító Társaságok Magyar Fiókjánál volt matematikus, majd az 1944-es év végéig a Pikler-féle Biztosító Irodánál dolgozott. 1945 után a Pénzügymin.-ba került, ahol a biztosítással foglalkozó magánvállalatokat felügyelte. 1948-ban a Gazdák Biztosító Szövetkezetnél vezérig.-h. lett, s részt vett az Állami Biztosító megszervezésében, melynek rövid ideig vezérig.-h.-e volt, majd visszatért a Pénzügymin.-ba, azután az OTP osztályvezetője lett. 1950. dec.-ben az Orsz. Nyugdíjintézet elnökh.-évé választották, 1951-ben az Áll. Műszaki Főisk. matematikai tanszékének vezetésével bízták meg. Annak megszűnte után a BME VI. sz. matematikai tanszékét vezette. Később a BME Villamosmérnöki, majd a Gépészmérnöki Karán volt docens, nyugalomba vonulásáig, 1962-ig. – F. m. Numerikus és grafikus közelítő módszerek (Bp., 1955); Közelítő matematikai módszerek műszaki feladatokkal (Bp., 1966).