Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Papp Ferenc (Bp., 1901. júl. 31. – Bp., 1969. jan. 8.): geológus, hidrogeológus, egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1956). A bp.-i tudományegy.-en természetrajz–földrajz szakos tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett s 1924-ben a műegyetemre került Schafarzik Ferenc mellé tanársegédnek. Itt 1929-ben adjunktus, 1935-ben magántanár, 1943-ban c. rk. tanár lett. 1953-ban nevezték ki egy.-i tanárrá, s 1960-tól az ásvány- és földtani tanszéket vezette. Éveken át dékán volt. A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának titkára, majd az ebből alakult Magyar Hidrológiai Társaság tisztségviselője; 1934-től a Hidrológiai Közlöny szerk.-je, 1952–54-ben szakosztályi elnök, 1959–60-ban a társaság elnöke. A Magyarhoni Földtani Társulatnak éveken át titkára; megalapítója s elnöke a Mérnökgeológiai-Építésföldtani Szakosztálynak. 1937-ben újra megindította a Földtani Értesítőt. Egy ideig elnöke volt a Barlangtani Társulatnak. – Ásvány- és kőzettani vizsgálatokkal kezdte pályáját. Vizsgálta a hazai dioritokat, a mórágyi gránitot és évtizedeken át a Börzsöny kőzeteit. A börzsönyi forrásokról írt tanulmányával kezdődött későbbi hidrogeológiai munkássága. Értekezett a hazai márványokról, a terméskövek előfordulásáról és hasznosíthatóságáról, az építőkövekről, kavics- és homoklelőhelyekről, kőbányákról. – A hidrogeológiában neve összeforrott a forráskutatással. Legtöbbet a budai gyógyforrásokkal foglalkozott, az MTA pályadíjjal jutalmazta Budapest langyos és meleg gyógyforrásai c. munkáját. A mélységi vizek származására, a felszínközeli és felszíni vizekkel való érintkezésére, keveredésére vonatkozó megfigyelései és adatai igen értékesek. 1955-től részt vett a karsztkutatás szervezésében. Megalapította Jósvafőn a Karszt- és Barlangkutató Állomást, amely bázisává lett a hazai kutatásnak. – A mérnökgeológia új tudományágának hazánkban első tanára volt, számos nagy létesítménynél (pl. bp.-i földalatti vasút) hasznosították szakismereteit. A mérnökgeológia oktatásához több jegyzetet írt, szerkesztője és társszerzője volt az első hazai mérnökgeológiai kézikönyvnek (Műszaki földtan, Bp., 1959). Több mint 150 publikációja van. – F. m. Budapest gyógyvizei (Hidrológiai Közlöny, 1940); Budapest meleg gyógyforrásai (Bp., 1942); Termésköveink előfordulása és hasznosítása (Mérnöki Továbbképző Intézet, Bp., 1942); Gyógyvizeink és a földtani adottságok (Mérnöki Továbbképző Intézet, Bp., 1942); Kőzettan (Bp., 1947); Ásványtan az Állami Műszaki Főiskola hallgatói részére (Bp., 1951); Mérnökgeológia a Budapesti Műszaki Egyetem 3–4. éves mérnökhallgatói részére (Bp., 1951); Magyarország ásvány- és gyógyvizei (szerk. Schulhof Ö., Bp., 1957); Geológia (Kertész Pállal, Bp., 1966); Műszaki kőzettan (Bp., 1966). – Irod. Rónai András: Dr. P. F. (Hidrológiai Közl., 1969. 4. sz.); Kertész P.: Dr. P. F. emlékezete (Földtani Közl., 1969. 4. sz.); Bauer Jenő: Dr. P. F. (Emlékfüzet; kiadja az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egy. ásvány- és földtani tanszéke, Bp.-Jósvafő, 1961).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

A föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. A budapesti tudományegyetemen tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1924-től az egyetemen tanársegéd, később adjunktus, 1960-tól tanszékvezető tanár, éveken át dékán. 1934-től szerkesztette a Hidrológiai Közlönyt, 1937-ben újra megindította a Földtani Értesítőt. A Magyarhoni Földtani Társaságnak éveken át titkára, a Barlangtani Társaságnak egy ideig elnöke. A hidrológiában neve összeforrott a forráskutatással. 1955-től részt vett a karsztkutatás szervezésében. Feltérképezte Kékkút, Balatonfüred, Várpalota, Pétfürdő és Inota ásványos és gyógyvizeit, valamint Veszprém megye területén lévő egyéb forrásokat. Több tanulmánya jelent meg a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet kiadványaiban: Tihany geológiai reambulációja. – A Balaton környékének földtani felépítéséről.( Budapest, 1901. július 31. - Budapest, 1969. január 8. )geológus, hidrogeológusI.: RÓNAI András: Dr. ~. = HiK., 1969. 4. sz. – Jármai. – MKtL IX. köt. – RÚL XV. köt. – ÚMÉL V. köt.M.: A balatonfüredi Quadt-féle kút foglalása. = HiK., 1944. – A Balaton kialakulása. = ÉT, 1953. 26. sz. – Nagyszabású fejlesztési program a Balaton vízminőségének javítására. = Bv., 1980. 6. sz.PAPP Ferenc

• Helemba-Kövesd-környéki andezitek, 1926
• Über die andesitischen Gesteine der Umgebung von Helemba (Kom. Hont), 1926
• Über ein Vorkommen von Hämatit bei Bernece /Kom. Hont, Ungarn/, 1927
• A kőzetek beosztása, 1930
• Tihany geologiai reambulációja, 1931
• A Börzsönyi-hegység eruptív kőzetei, 1932
• A magyarországi márványokról, 1933
• A Recsk-környéki ércelőfordulásról, 1938
• A kőzetek beosztása, 1941
• A falu kútja, 1942
• Gyógyvizeink és a földtani adottságok, 1942
• Válogatott fejezetek a geológiából, 1942
• A székelyföldi új vasútvonal földtani érdekességei, [1943]
• A kőzetek beosztása, 1943
• Budapest földtani fölépítése alapozás szempontjából, 1943
• Termésköveink előfordulása és hasznosíthatósága, 1943
• A magyar mérnöki működés és annak határai, 1944
• Kőzettan, [1947]
• Magyarország ásványvizei, 1949
• Magyarország gyógyfürdői, 1949
• Magyarország kőbányái, 1949
• Mérnök geológia, 1951
• Kőzethatározó, 1953
• Geológia, 1958
• Geológia, 1959
• Mérnöki geológia, 1959
• Geológia, 1960
• Mérnöki geológia, 1960
• Mérnöki geológia, 1961
• Geológia, 1962
• Geológia, hidrológia és klimatológia az 1. éves városépítés-városgazdaság .... hallg. részére, 1962
• Mérnökgeológia, 1962
• Kőzethatározó, 1964
• A geológia útügyi vonatkozásai, 1965
• Geológia, 1966
• Mérnökgeológia, 1967
• Mérnökgeológia, 1967
• , 1967
• Mérnökgeológia, 1970
• Geológia mérnökhallgatók számára, 1971
• Geológia építőmérnök-hallgatók számára, 1975
• A practical example for the engineering geological problems of plain-land storage, 1979
• Geológia építőmérnök-hallgatók számára, 1979, cop. 1965
• Kőzettan,