Benedikt Ottó     ☰ Budapest 1897.05.18   ☷ Budapest 1975.11.25   |   akadémikus, férfi, villamosmérnök
Benkő Ervin
Benedikt Ottó
 
kitüntetései

Kossuth-díj, II. fokozat
1958.03.15
 
pozíciói

Különleges Villamosgépek Tanszék
tanszékvezető
1955 - 1958

Budapesti Műszaki Egyetem
rektor
1957 - 1958

Magyar Tudományos Akadémia
levelező tag
1956.05.30 - 1958.11.28

Különleges Villamosgépek és Automatika Tanszék
tanszékvezető
1958 - 1961

Villamos Gépek Tanszék
tanszékvezető
1961 - 1966

Magyar Tudományos Akadémia
rendes tag
1958.11.28 - 1975.11.25
 
életrajzai

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Benedikt Ottó (Bp., 1897. máj. 18. – Bp., 1975. nov. 25.): villamosmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1956, r. 1958), Kossuth-díjas (1959). Érettségi után, alig 18 évesen, a frontra került. A polgári forradalom alatt a KMP tagja lett s a Tanácsköztársaság idején Kun Béla titkáraként tevékenykedett. Ezért 1919 aug.-ában bebörtönözték, majd internálták. 1920 szept.-ében megszökött, Bécsbe emigrált. Az illegális KMP munkatársa, itt végezte műegy.-i tanulmányait, oklevelét 1930-ban szerezte. Miután az Osztrák Kommunista Pártba (OKP) igazolták át, a Rote Fahne c. lap szerk.-je lett. Alig volt 27 éves, amikor az OKP Központi Bizottságának, három év múlva a Politikai Bizottságának tagjává választották. 1955-ig az OKP tagja maradt. A Komintern végrehajtó bizottságának ülésein 1929-ben és 1931-ben is részt vett. 1932-ben a szovjet kormány meghívására Moszkvába utazott, ahol 1939-ig a Kirov Dinamó Villamosgépgyár tudományos tanácsadója volt. 1940-től 1955-ig Mo.-ra való hazatéréséig a moszkvai műszaki egy. tanszékvezető tanára. Itthon a bp.-i műsz. egy.-en lett tanszékvezető egy. tanár. Bevezette a különleges villamos gépek, az ipari elektronika és a villamos hajtások c. tárgyak oktatását. 1957–58-ban az egy. rektora. Megszervezte az MTA Automatizálási Csoportját, később ebből az MTA Automatizálási Kutató Intézetet, amelynek 1966–70-ben ig.-ja, majd 1970-től haláláig műsz. tanácsadója volt. Többirányú műsz.-tudományos tevékenységet folytatott. Még bécsi tartózkodása idején dolgozta ki a SZU-ban vasúti vontatásra használt, Benedikt-motornak nevezett, 50 periódusú önműködően kompenzált egyfázisú kommutátoros motort. A kommutátoros motor továbbfejlesztésének csúcspontját autodinnek nevezett erősítőgépében érte el, amelyet a vasúti vontatásban, továbbá daruk és szerszámgépek meghajtására alkalmaztak. Kidolgozta az erősen telítődött bonyolult mágneses körök nomografikus számítási módszereit. Foglalkozott a Diesel-mozdonyok elektromos meghajtásának kérdéseivel. A Nemzetközi Automatizálási Szövetségnek alelnöke, a Magy. Elektrotechnikai Egyesületnek díszelnöke, és elnökségi tagja az Orsz. Műszaki Fejlesztési Bizottságnak, amelynek létrehozásában is kezdeményező szerepe volt. Utolsó emlékezetes nyilvános szereplése felszólalása volt az MSZMP XI. kongresszusán. Munkásságának elismeréséül a Budapesti Műszaki Egyetem (1967), a Moszkvai Energetikai Intézet (1971) t. doktorává avatta. Az MTA Aranyérmével (1968) tüntették ki. – F. m. Nomograficseszkij metod raszcsete szlozsnih szilpo nasziscsennih magnyitnih cepej elektricseszkih masin (Moszkva-Leningrád, 1953); Elektriceszkaja masina avtodin (A. E. Zorohoviccsal, Moszkva, 1955); Die neue elektrische Maschine „Autodyne” (Bp.-Berlin, 1957); Áramirányítók és ipari elektronika (I-V., Bp., 1956); Különleges villamosgépek I. (I-VI., Bp., 1957); Különleges villamosgépek II. (I-III., Bp., 1957); Nagytelítésű, bonyolult mágneses körök új számítási módszere (Bp., 1958); Einige Bemerkungen zu einem Kapitel der Theorie der gittersteuerten Gleichrichter (Vitályos Lászlóval, Periodica Polytechnica. Electr. Eng., Bp., 1958. No. 4.); Aszinkron motorokkal felszerelt Diesel-mozdonyok problémái (MTA Műszaki Osztály Közl., Bp., 1959. 3-4. sz.); Áramirányítók és ipari elektronika (I-II., Bp., 1959); Neue Entwicklungsmöglichkeiten der 50-HZ-Einphasen-Stromwendertriebfahrzeuge (Acta Technica, Bp., 1959. 3-4. sz.); The Autodyne. A new electrical machine (Bp., 1960); Die nomographische Methode der Berechnung komplizierter und stark gesättigter magnetischer Kreise elektrischer Maschinen (Bp., 1960; angolul, Oxford, 1962); Villamos hajtások (I-II./I-2,. Bp., 1960); Novaja elektricseszkaja masina „Avtodin” (Moszkva-Leningrád, 1961); Beiträge zur Weiterentwicklung der Gleichstrommaschine (III., Bp., 1975). – Irod. Vámos Tibor: B. O. (Magy. Tud., 1976. 3. sz.); Németh József: B. O. 1897–1975 (Pártélet, 1977. 5. sz.).

tudósportál

A bécsi műegyetemen villamosmérnöki és műsz. doktori okl. szerzett (1930), a műsz. tudományok doktora (Moszkva, 1937), az MTA tagja (l.: 1956. máj. 30.; r.: 1958. nov. 28.).

könyvei

róla szóló könyvek

linkek
ISNI    |    MTA Könyvtára    |    MTMT    |    OSZK MEK    |    PIM    |    tudosportal.hu    |    VIAF    |    wikipedia    |    Amicus: 7957    |