Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Söpkéz Sándor (Brád, 1866. szept. 20. – Bp., 1938. okt. 24.): gépészmérnök, műegyetemi tanár. Bp.-en szerzett mérnöki és műszaki doktori diplomát 1888-ban, Berlinben és Londonban is tanult. Gyakorlati működését a Ganz és Társa villamossági osztályán kezdte, majd a Siemens és Halske cégnél a kocsiépítő osztály vezetője. 1895-től MÁV- főmérnök s az elektromos osztály élén az elektromos vasútvilágítás és a pályaudvarok világításának bevezetését irányflotta. 1900 tól vasúti és hajózási felügyelő, 1906-tól min. osztálytanácsos. 1899-ben műegy.-i magántanári képesítést nyert, majd 1908-tól 1938-ig a II. elektrotechnikai tanszék vezetője volt. 1932 – 33-ban a műegy, rektora: 1927- től 1935-ig ogy.-i képviselő. – F. m. Dinamógépek (Elektrotechnika III., Bp., 1894).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

A nagyvasutak elektromos üzeme hazai víz és szénviszonyainkra való tekintettel. Előadta az országos m. bányászati és kohászati egyesületnek Petrozsényben 1903. szept. 13. megtartott közgyűlésén. U. ott, 1903. Elektromos vontatás a nagy vasutakon. Előadta a II. magyar országos technikus kongresszuson Bpest. 1892. (Különnyomat a Vasúti és Hajózási Hetilapból.) Elektrotechnika. III. rész. Dinamogépek. A szöveg közé nyomott ábrákkal. U. ott, 1894. (A Mérnök- és Építész-Egylet könyvkiadó-Vállalata II. ciklus. Az I. és II. részt Hoor Mór írta).gépész-mérnök, volt m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelő, műegyetemi rendes tanárgépész-mérnök, volt m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelő, műegyetemi rendes tanár, szül. 1866. Brádon (Hunyadm.); középiskolai tanulmányait a dévai főreáliskolában, a műegyetemit a kir. József-műegyetemen végezte, a hol gépészmérnöki oklevelet nyert. Majd a berlini egyetemet, illetőleg műegyetemet látogatta egy évig, a hol Helmholtz és Staby tanítványa volt; azután a londoni elektrotechnikai főiskola laboratoriumában segédkezett egy évig Ayrton tanárnak tudományos kutatásaiban. Tanulmányútjának befejezése után előbb a budapesti városi villamos és földalatti vasút építkezése körül foglalatoskodott, később m. kir. államvasuti főmérnökké nevezték ki, a hol az igazgatóságban az elektromos ügyek vezetésével bizatott meg, a honnét azután hasonló czélból a kereskedelemügyi miniszteriumba rendelték be, itt osztálytanácsos lett. Az ezredévi kiállításon a közlekedésügyi csoportban, az 1898. torinói nemzetközi elektrotechnikai kiállításon pedig az ipari elektromosság csoportjában jurytag volt. Utóbbi működéseért az olasz korona-rend lovagkeresztjével tüntették ki. Az 1900. párisi kiállítás magyar bizottságában mint az elektromos csoport előadója működött. Több ízben tartott szakelőadásokat a mérnökegyesületben és iparegyesületben, az 1896. magyar mérnök-kongresszuson az elektromos vontatás kérdésének előadója volt. Népszerű előadásai közül fölemlíthetjük a kir. természettudományi társulat estélyein az «Elektromosságról» tartott sorozatos előadásait. A m. kir. szabadalmi hivatal kültagja. A király 1908. febr. a budapesti József-műegyetemen szervezett második elektrotechnikai tanszék rendes tanárává kinevezte.M. Könyvészet 1902. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.Munkái:Pallas Nagy Lexikona XVIII. 585. l., II. Pótlékkötet 1904. 604. l.Söpkéz Sándorszül. 1866. Brádon (Hunyadm.); Több, főképen az elektromos vasutak körébe vágó czikket, egy ízben a Hollán-díjjal jutalmazottat, írt a M. Mérnök- és Épitész-Egylet Közlönyébe.