Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Kiss József (Bp., 1933. okt. 21. – Bp., 1975. nov. 17.): fizikus, tanszékvezető egyetemi docens, a fizikai tudományok kandidátusa (1966). Oklevelét a bp.-i ELTE-en szerezte (1957). Ezt követően a bp.-i műszaki egy. Kísérleti Fizika Tanszéke Kristálynövekedési Kutatócsoportjának tagja. 1967-től docens, 1971-től a Kutatócsoport vezetője. 1974-től tanszékvezető és az egy. Fizikai Intézetének ig.-h.-e. Az építőipari mérnöki kar fizikaoktatását koordinálta és elnöke volt a nevelési bizottságnak; új tanterveket dolgozott ki. A Szocialista Országok Tudományos Ak.-i Elektronmikroszkópos Tudományos Központja Tudományos Tanácsának és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Kristályfizikai Szakcsoportjának vezetőségi tagja volt. Kezdetben az ionkristályok hibaszerkezetét kutatta, majd e kristályok plasztikus deformációját kísérő elektromos jelenségeket (többek között a Gyulai–Hartly-effektust) vizsgálta. 1972-től a ferroelektromos egykristályok előállításával foglalkozott, melyek főként a lézertechnikában jelentősek. – F. m. Színcentrumok alkalohalogenid kristályokban (Fizikai Szle, 1960); Építőmérnöki irodalomkutatás (társszerzőkkel, Bp., 1971); Laboratory manual on crystal growth (Bp., 1972); Fizika építőmérnököknek (Bp., 1976). – Irod. Gazda István: K. J. életműve (Magy. Nemzet, 1975. nov. 21.); Hartmann Ervin: K. J. (Fiz. Szle, 1976. 7. sz.).

• Reális kristályok szerkezete, [1960]
• Színcentrum-vizsgálatok NaCl egykristályokon, 1961
• Fizika 1., 1976
• Fizika 1., 1986