Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Szabó Gyula (Dunaföldvár, 1845 – Eger, 1875. szept. 10.): mérnök, műegyetemi tanár. 25 éves korában, 1870-ben nevezték ki a József Műegy. víz-, út-, vasút- és hídépítészet tanszékére. – F. m. A keskeny nyomú vasutak hivatása közlekedési eszközeink sorában… (Tanulmány, Bp., 1874. MTA-pályadíjat nyert); Út-vasút építéstan (Bp., 1874).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

1. A keskeny nyomú vasútak hivatása közlekedési eszközeink sorában. Kiváló tekintettel a magyar Alföldre. A gróf Lónyay Menyhért-féle díjjal a m. t. Akadémia által jutalmazott pályamunka. Bpest, 1874.2. Ut-vasút építéstan. U. ott, 1874. (Kőnyomat. Összeállították Gonda Béla és Vámos Dezső.)A M. Mérnök és Építészegylet munkatársa volt.Meghalt 1875 szept. 10. Egerben 31. évében.műegyetemi rendes tanárműegyetemi rendes tanár. Meghalt 1875 szept. 10. Egerben 31. évében.Munkái:Petrik Könyvészete.Szabó Gyula (búcsi)Vasárnapi Ujság 1875. 38. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.

• A keskeny nyomú vasutak hivatása közlekedési eszközeink sorában, kiváló tekintettel a magyar alföldre, 1874