Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Hültl Dezső (Felsőbánya, 1870. ápr. 6. – Bp., 1946. júl. 11.): építész, műegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1931). ~ Hümér öccse. Oklevelének megszerzése után hazai tervezőirodákban és külföldi utazásokon nyert szakmai gyakorlatával korán önállósult. 1906-ban Berniniről írt értekezésével hazánk első építészdoktora lett, 1913-tól 1940-ig a műegy. mű- és díszépítéstani tanszékének tanára, 1930–32-ben rektora volt, s mint ilyen az építészképzés megreformálását szorgalmazta. Művei a történelmi új reneszánsz, méginkább az újbarokk stílus képviselői (volt Pajor-szanatórium; volt Gazdák Biztosító épülete; Mester utcai kereskedelmi iskola, 1912; zugligeti templom és rendház; volt piarista rendház és gimnáziuma: Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának épülete, 1915 stb.). A 30-as évektől a hagyományos stílust modern funkcionalista elvekkel igyekezett egyeztetni (Péterfi Sándor utcai kórház, 1934; a Főv. Autóbusz Üzem garázsa stb.). 1931-től 1939-ig a felsőház tagja volt. – Irod. Rados Jenő: H. D. (Az ÉKME Évk. 1955–1956.)

tudósportál

A gyulafehérvári katolikus gimnáziumban és a bp.-i piarista gimnáziumban tanult; Budapesten éretts. (1888), a bp.-i József Műegyetemen építészmérnöki okl. (1892), műszaki doktori okl. szerzett (Magyarországon az első építészmérnökként!, 1906); közben hosszabb időt töltött Olaszországban, ahol a reneszánsz építészetet tanulmányozta (1895). A lakóházak tervezése tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1910), az MTA tagja (l.: 1931. máj. 15.).