Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Vajta László (Bp., 1920. ápr. 14. – Bp., 1979. máj. 23.): vegyészmérnök, Kossuth-díjas (1957), egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1973). Érettségi után a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy.-en 1942-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Közben elvégezte a müncheni műegy. külföldi mérnökhallgatók részére szervezett nyári főiskoláját. 1941-42-ben a műegy. Szervetlen Kémiai Intézetében kisegítő tanársegédként alkalmazták, majd diplomája megszerzése után a Shell Kőolaj Rt. (később Csepeli Kőolajipari Vállalat) munkatársa lett, először mint laboratóriumi, később mint üzemmérnök, majd ig. h. főmérnök 1942-től 1951-ig. 1951 és 1953 között a Bánya- és Energiaügyi Min. Ásványolaj-feldolgozóipari Főosztály h. vezetője. 1953-tól 1954-ig a MASZOLAJ-nál (Magy.-Szovjet Olajipari Rt.) volt főmérnök, majd 1954-től 1957-ig a Vegyipari és Energiaügyi Min.-ban főosztályvezető-h. 1957-től haláláig az Orsz. Kőolaj és Gázipari Tröszt vezérig. h. volt. 1948-tól meghívott előadóként oktatott a Bp.-i Műszaki Egy.-en, 1951-ben a Veszprémi Vegyipari Egy.-en lett egy.-i docens. 1959-től a Bp.-i Műszaki Egy.-en oktatott, 1962-től egy.-i tanár. 1956-ban a kémiai tudományok kandidátusa, 1960-ban a kémiai tudományok doktora fokozatot szerezte meg. Mo.-on először foglalkozott a kenőolajok szelektív adszorpciós vizsgálatával. A nagylengyeli kőolaj megjelenésével kidolgozta a közvetlen desztillációval történő keménybitumen-gyártást. A különleges melegítési feladatokhoz új típusú csőkemencét talált fel és dolgozott ki. Új hajtóanyagok kikísérletezésével kiszélesítette az orsz. motorhajtóanyagbázist. Jelentős eredményeket ért el a radioaktív sugárzási energiának a szénhidrogén-reakciók elősegítésére történő felhasználásában, a kőolajfeldolgozó gyárak energetikai rendszerének elemzésében. Vezetése alatt épült fel a Zalai Kőolajipari Vállalat, bővült a Komáromi Kőolajipari Vállalat, megépült a Dunai Kőolaj ipari Vállalat jelentős része. Az MTA Kémiai Tudományok Osztályának 1970-től tanácskozó, 1973-tól l. tagja, 1977-től elnökh.-e volt. Tagja az Orsz. Műszaki Fejlesztési Bizottságnak megalakulásától. A Magy. Kémikusok Egyesülete Kőolajfeldolgozási és Petrolkémiai Szakosztályának elnöke. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Olaj tüzelési Szakosztályának 1965. évi megalapításától elnöke, az UNESCO Man and Biosphere és a Société de Chimie Industrielle nemzeti bizottságainak tagja. 1969-ben a Segner János András-díj aranyfokozatát, 1971-ben Pfeiffer Ignác-díjat kapott.

tudósportál

Az MTA tagja (l.: 1973. máj. 11.).

• Ásványolajipar, [1948]
• Ásványolajfeldolgozó ipar, 1951
• Motorhajtóanyagok és kenő anyagok, 1951
• Motorhajtóanyagok gyártása és felhasználása, 1952
• Vákuum desztilláció, 1952
• Vakuum desztilláció, 1953
• A kőolajfeldolgozóipar legújabb eredményei a 4. Petróleum Világkongresszuson Rómában, 1956
• Mit Strahlung arbeitende Mineralöl-Versuchsstation, 1958
• Kémiai technológiai vizsgálatok, 1959
• Kétütemű benzinmotorok kenőolajainak vizsgálata, 1959
• Kémiai technológiai praktikum, 1960
• A vegyészmérnökképzés reformja és tervgazdálkodásunk igényei, 1961
• Kenéstechnikai kézikönyv, 1961
• Opredelenie unosa putem primeneniâ radioaktivnyh izotopov pri vakuumnoj peregonke mazuta, 1961
• A magyar kőolajipar és a tudományos kutatás, 1962
• Kémiai technológiai praktikum, 1962
• Szénhidrogénipari technológia, 1963
• Über die Entwicklung der ungarischen Erdölindustrie, 1963
• A hidrogénező eljárások elterjedése a kőolajfeldolgozó iparban, 1964
• Kémiai technológia 1., 1964
• Szénhidrogénipari gyakorlatok, 1964
• Szénhidrogénipari technológia, 1964
• Szénhidrogén ipari gyakorlatok, 1965
• Vegyipari technológia, 1965
• Kémiai technológia 2., 1966
• Vegyipari technológia, 1966
• Bitumenek korrelációs vizsgálata, [1967]
• Közepes forráspontú szénhidrogén frakciók bomlása villamos szikrák hatására, [1967]
• Újabb eredmények a kőolajipari szennyvizek vizsgálata terén, [1967]
• Kémiai technológia 1., 1967
• Kémiai technológia 2., 1967
• Szénhidrogénipari gyakorlatok, 1967
• Vegyipari technológia, 1967
• Die Entwicklung der Herstellung von petrolchemischen Ausgangsstoffen in Ungarn, [1968]
• Szénhidrogénipari technológia, 1968
• Vegyipari technológia, 1968
• Kémiai technológia 1., 1969
• Kémiai technológia 2., 1969
• Vegyipari technológia, 1969
• Kémiai technológia 1., 1970
• Kémiai technológia 2., 1970
• Kémiai technológia /gépészmérnök-hallgatók számára/, 1970
• Vegyipari technológia, 1970
• Szénhidrogénipari technológia, 1971
• Általános és szervetlen kémiai technológia 2., 1974
• Kémiai technológia gépészmérnök-hallgatók számára, 1975
• Mi a petrolkémia?, 1975
• Vegyipari technológia, 1975
• Bevezetés a szénhidrogénipari technológiába, 1977
• Pfeifer Ignác élete és munkássága, 1977
• Kémiai technológia, 1977, cop. 1969
• Általános kémiai technológiai kibernetika, 1979
• Kémiai technológia, 1979, cop. 1969
• Általános és szervetlen kémiai technológia 2., 1984
• Általános kémiai technológia, 1989
• A bitumenek komplex laboratóriumi értékelése,
• A kenőolajipar szerepe a tribológiában,
• A kőolaj mint ipari nyersanyag,
• Az általános kémiai technológia oktatása,
• Entwicklung der Herstellung von Motorenölen in Ungarn mit besonderer Rücksicht auf das Problem der Additive,