Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Deseő Dezső (Nagybáb, 1893. jan. 30. – Bp., 1967. máj. 12.): orvos, egyetemi tanár. A nyitrai piarista gimn.-ban érettségizett, majd a bp.-i tudományegy.-en szerzett orvosi diplomát 1913-ban. 1913-17-ben díjtalan gyakornok, később tanársegéd az Egy.-i Élettani Intézetben. Az I. világháborúban harctéri szolgálat után olasz hadifogságba került. Hazatérése után, 1919-ben kinevezték magántanárrá. 1920-ban fogorvosi diplomát szerzett. 1922-ben az Állatorvosi Főisk.-ra került, ahol segédtanárként élettant adott elő és gyakorlatokat vezetett. 1925-26-ban ösztöndíjjal a londoni egy. gyógyszertani laboratóriumában és a lipcsei egy. állatélettani intézetében végzett kutatásokat. Hazatérése után rk. majd r. tanárrá nevezték ki. Az 1934-től a műegy. 4. karaként működő Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar dékánja volt 1942-43-ban. 1948-ban, az egy. átszervezésekor nyugdíjazták. Ezután a Központi Stomatológiai Intézet fogszakorvosa haláláig. Kutatásainak középpontjában a vérképző szervek és a vérkeringés problémaköre állt. Számos tanulmányt tett közzé e témában hazai és külföldi szaklapokban. – F. m. A tréning élettana (Bp., 1934); A szív és a vérkeringés (Bp., 1943); Az ember (Csík Lajossal, Bp., 1944); A kreatin phosphorsav szerepe az izomösszehúzódásban (Bp., 1947); Élettan (Bp., 1947). – Irod. Kovács Gy.-Fehér Gy.: Az Állatorvostudományi Egyetem elhunyt tanárai (Bp., 1968).

Magyar orvoséletrajzi lexikon, 2004

Deseő Dezső (Nagybáb, 1893. jan. 30. – Bp., 1967. máj. 12.) orvos, egy. tanár. Orvosi oklevelét 1915-ben a bp.-i orvosi karon szerezte meg. 1913–1917-ben gyakornok a bp.-i élettani int.-ben, 1917–1918-ban katonaorvos, 1918–1919-ben hadifogoly Olaszországban. 1919-ben magántanár, 1920-ban fogorvosi oklevelet szerzett, 1922–1948-ban az Állatorvosi Főisk. élettani int.-nek a munkatársa, 1926-ban rk. tanár, 1927-ben ny. r. tanár. 1925–1926-ban a londoni és a lipcsei állatélettani int.-ben ösztöndíjas. 1934-ben dékán, 1948-ban nyugdíjba küldték. 1948-tól a Közp. Stomatológiai Int. fogorvosa. Fő kutatási területe a vérképző szervek és a vérkeringés. Jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. – Fm.: A tréning élettana (Bp., 1934); A szív és vérkeringés (Bp., 1943); Az ember (Bp., 1944); A kreatin phosphorsav szerepe az izomösszehúzódásban (Bp., 1947); Élettan (Bp., 1947) – Irod.: Az Állatorvostud. Egy. elhunyt tanárai (Bp., 1968).

• A vér összetételének változása elvéreztetés közben, [1928 után]
• Vérsavó fehérjetartalmának meghatározása refractometerrel, 1930
• A tréning élettana, 1934
• Az állatkísérletek és az orvostudomány haladása, 1934
• A megfiatalítás, 1936
• Az élettani és orvostudományi Nobel-díj nyertesei, [1937]
• Az élettani és orvostudományi Nobel-díj kitüntetettje 1937-ben, 1937
• Az emberi élet szakaszai, 1937
• A vérkeringés és vérnyomás, 1938
• Az emberi test szerkezete, működése, egészsége és betegségei, 1938
• A mellékvese és a mozgás, 1939
• A vércukor-szint, 1939
• Az élet intézői, 1940
• Az emberi fogazat romlása, 1941
• A szív és a vérkeringés, 1943
• Az ember, 1944
• Fiziológiai eljárás a pulpa gyógyítására és az új elmélet perspektívája, [1963]