Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Kelle Artúr (Perjámos, 1882. júl. 18. – Sopron, 1945. jan. 8.): erdőmérnök, egyetemi tanár. Oklevelét a selmecbányai Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főisk.-n szerezte (1908). A liptóújvárosi erdőőri szakisk.-nál erdőgyakornok (1908–12), 1912-től a főisk. erdőműveléstani tanszékén tanársegéd, 1915-től erdőmérnök és adjunktus. 1919-ben a Sopronba áttelepült főisk.-n főerdőmérnök, 1921-ben erdőtanácsos. 1923-ban az önállósuló Erdővédelmi Tanszék első főisk., majd egy.-i tanára (1934–1945). Érdeme a tanszék madár- és rovartani, erdővédelemtani gyűjteményeinek és laboratóriumának megszervezése. Legjelentősebb felfedezése a szilfavész, a szilfák tömeges kipusztulása okainak felderítése. – F. m. A szilfabetegség elsődleges okai (Sopron, 1940). – Irod. Fehér Dániel: K. A. (Erdészeti Kísérletek, 1945-46. 1-4. sz.).

• Ursache der Eichenkropfbildung, [1937]
• A tölgygolyva okozója, 1937
• Székfoglaló beszéd, 1939
• A "szilfabetegség" elsőleges okai, 1940
• Kelle Arthur beszéde, 1941