
Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994
Klimm Mihály (Buda, 1851. szept. 4. – Bp., 1897. jan. 25.): vízimérnök, egyetemi tanár. Oklevelét 1870-ben a budai műegy.-en szerezte, majd Kruspér István mellett a földmérés asszisztense. 1872-ben állami ösztöndíjjal külföldre ment. Részt vett a hamburgi kikötő építésében, majd annak befejeztével 1875–78-ban az Elba-szabályozásnál dolgozott. Ezután német állami szolgálatba lépett és a Rajna-szabályozási munkálatoknál működött. 1879-ben a bp.-i műegy. a vízépítésnek külön tanszéket létesített, amelyre ~et hívták meg. 1882-ben elsőként rendszeresítette a vízmérő gyakorlatokat és Nagymaroson megszervezte a műegy. vízmérő állomását. 1888-ban tevékenyen részt vett a tiszai árvizek elhárításában. 1889–91-ben rektor. Tanulmányai a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyében jelentek meg (A Shaw-féle lőpor által működő cölöpverő gép, 1872; Új kikötők Hamburgban, 1875; A Felső-Rajna szabályozásáról, 1877; A kapaszkodó hajózásról, 1881). – M. Műszaki vélemény Budapest főváros balparti részének csatornatervezete tárgyában (Bp., 1885). – Irod. Sárközy Imre: K. M. (Mérnökegylet Heti Ért. 1897); Magyar műszaki alkotók (Bp., 1964).
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
1. Uti Jegyzetek a vízépítés köréből. Budapest, 1883. Tábla rajzzal. (Különnyomat a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyéből.)2. Műszaki vélemény Budapest főváros balparti részének csatornatrvezete tárgyában. U. ott, 1885. Egy tábla rajzzal.A kir. József-műegyetem tanárai és hallgatói 1851–1882-ig. Bpest, 1883. 9., 49. l.Budapesti Hirlap 1897. 25., 26. sz.Czikkei a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében (VI. 1872. A Shaw-féle lőpor által működő czölöpverő gép, VII. 1873. A Gileppe-völgyzár Belgiumban, IX. 1875. Uj kikötők Hamburgban, IX. 1877. A Felső-Rajna szabályozásáról, XV. 1881. A kapaszkodó hajózásról, tekintettel a hazai viszonyokra, 3 ábra-rajzzal, XVII. 1883. Hajók köbözése, Futó darugépek a hamburgi kikötőben, tábla-rajzzal); a M. Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítőjének vízépítészeti rovatát 1883-tól vezette.Kéziratban: Vízépítéstan (rendszeres nagy munka, mely a M. Mérnök- és Építészegylet könyvkiadó vállalatában jelent volna meg, de a melyet már nem fejezhetett be).kir. tanácsos, műegyetemi tanár,kir. tanácsos, műegyetemi tanár, született 1851. szeptember 4-én Budán, hol atyja K. Mihály wattagyáros volt; középiskoláit elvégezvén, 1867-től a József-műegyetem hallgatója lett, hol mérnöki tanulmányait végezte, mire ez intézeten 1870-től 1872-ig assistense volt Kruspér Istvánnak. A vízépítésben való kiképzése czéljából 1872 őszén állami ösztöndíjjal kiment külföldre, hol részt vett a hamburgi kikötőépítésben, Szászországban az Elbe-szabályozási munkálatokban, 1875–78-ban pedig német birodalmi szolgálatban a Rajna-szabályozás művében. 1878-ban a József-műegyetemen a vízépítés előadására külön kathedrát állítottak fel és erre aug. 13-án helyettes tanárnak hivatott meg, 1879. jún. 11. pedig a vízépítészet rendes tanárának neveztetett ki. Tapasztalatai folytán szaktekintély volt a folyószabályozás terén és előadásainak is állandóan ez volt főtárgya. 1882-ben meghonosította a magyar technikán a vízmérő gyakorlatokat és a műegyetem vízmérő állomását szintén ő létesítette. Két egymást követő évben (1889-től 1891-ig) rektor volt. Utolsó nagy munkáját a folyószabályozás terén 1888-ban a tiszai árvizek alkalmából végezte, mikor is a király nagyérdemű működéseért a kir. tanácsosi czímmel tüntette ki. Az országos vízügyi tanács tagja volt. K. családi élete nem volt boldog; a házastársak elváltak és neje a pör befejeztével, mert a törvény a gyermekeket az apának ítélte, 1890-ben sagát kezével vetett véget életének. Ettőlfogva K. búskomorrá vált és végtelen fájdalmas szomorúság ült ki arczára, beszélt révedező szemeiből. Fájdalmas melankolia, minden iránti egykedvűség, folytonos komorság kisérték utolsó életéveit. Meghalt 1897. jan. 25. Budapesten.Kiszlingstein Könyvészete.Klimm MihályMeghalt 1897. jan. 25. Budapesten.M. Mérnök- és Építészegylet Heti Értesítője 1897. 4. sz. arczk. (Sárközy Imre) és gyászjelentés.Munkái:született 1851. szeptember 4-én Budán,Vasárnapi Ujság 1897. 5., 6. sz.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. 19 db., ()
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
- Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997. 1024 o., ill., ()
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor 14 db., ()
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()

