História TT

Értelmiségi családból származott. 1917–1919-ben, majd 1928–1929-ben a budapesti egyetemen tanult. 1921-ben a grazi egyetem matematika-fizika szakán fejezte be tanulmányait, 1924-ben bölcsészdoktori, 1929-ben Budapesten matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. 1918-ban belépett a KMP-be, a következő évben a nagyváradi direktórium tagja volt, ezért 1919-től 1922-ig Ausztriában élt. Hazatérése után mint kitiltott kommunista tanári vizsgáját nem tehette le. 1929-ig a Labor gyógyszervegyészeti gyárban kalkulátor, a Világ c. lap újságírója, több biztosító biztosítási matematikusa, óraadó egy leánygimnáziumban, majd a KSH díjnoka. 1926–1927-ben a romániai Giurgiuban matematikatanár és a bukaresti egyetemen tanársegéd. 1929-tól budapesti gimnáziumokban is taníthatott. 1944-ben a dachaui koncentrációs táborba hurcolták. 1945 nyarán tért haza, 1945-től a Műegyetemen a matematika magántanára. 1947. április és 1948. május között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium politikai államtitkára volt. 1948-1950-ben a műegyetemi III. sz. matematikai tanszék, majd a vegyészmérnöki karon a matematika tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 1952-től az MTA Matematikai Kutatóintézetében dolgozott, 1956-tól osztályvezető, 1970-1972-ben intézetigazgató volt. 1948-től jelentős szerepet játszott az Akadémia szovjet típusú átszervezésében. 1948-től akadémikus, 1949-től rendes tag. 1948. november 17. és 1949. november 29. között igazgató, majd 1950. december 2-ig az MTA főtitkára. 1948-1949-ben a Magyar Tudományos Tanács főtitkára volt. 1951-ben Kossuth-díjat, 1970-ben Állami Díjat kapott. Belépett a Magyar Kommunista pártba, MDP, majd MSZMP tag volt.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Alexits György (Bp., 1899. jan. 5. – Bp., 1978. okt. 14.): matematikus, az MTA tagja (l. 1948, r. 1949), Kossuth-díjas (1951), Állami díjas (1970). Alexics György nyelvész fia. Középisk.-it Bp.-en végezte. 1917-ben érettségizett és beiratkozott a bp.-i tudományegy.-re; még ebben az évben katonai szolgálatra hívták be és a frontra vezényelték. A Tanácsköztársaság alatt a Szocialista Diákszövetségben tevékenykedett. A Tanácsköztársaság bukása után kizárták az egy.-ről, emigrálni kényszerült. Grazba ment, ahol beiratkozott az egy.-re. Kezdetben az elméleti fizika problémái foglalkoztatták, s ezen keresztül érdeklődése mindinkább a matematika felé fordult. 1924-ben a grazi egy.-en doktorrá avatták, egy, a Laplace-egyenlettel kapcsolatos problémának a megoldását tartalmazó doktori disszertációja alapján. Hazatérve doktorátusa, egy.-i végzettsége semmit sem ért. 1919-es tevékenysége miatt tanári álláshoz nem juthatott. Dolgozott a Statisztikai Hivatalban, különböző biztosítótársaságoknál újságíróskodott, zenei kritikákat írt. 1926-ban Romániába ment, egy évig Giurgiuban tanított, és amellett tanársegédként előadásokat tartott a bukaresti egy.-en. 1928-ban engedélyt kapott arra, hogy tanári oklevelet szerezzen. 1929-ben lett matematika–fizika szakos tanár. 1930-ban mint polgári iskolai h., majd mint r. tanár kapott állást. Ez időben kezdett kutatómunkához, görbeelmélettel foglalkozott. Eredményei alapján meghívást kapott a bécsi egy.-re. Ekkor már itthon is felfigyelnek rá, középisk. tanári kinevezést kapott és előadási lehetőségeket a bp.-i műegy.-en. Doktorátusát Kolozsvárott honosíttatta, s ez után magántanári címet kapott. Az ellenállási mozgalomban kifejtett tevékenységéért 1944-ben Dachauba, majd Spaichingenbe vitték. 1945-ben tért haza. Tudományos munkája mellett majd másfél évig gimn.-i ig., utána közoktatásügyi államtitkár, egy évig a Tudományos Tanács főtitkára, majd az újjászervezett MTA első főtitkára. Közben egy.-i tanári kinevezést kapott a BME Vegyészmérnöki Karának matematikai tanszékére. Tudományos tevékenysége a matematika számos részterületére terjed ki (görbeelmélet, függvénytan, geometria), de legjelentősebb eredményeit az approximáció-elméletben és a Fourier-sorok elméletében érte el. Sokoldalú, közvetlen egyéniségével, szakmai lelkesedésével népes iskolát teremtett. Több monográfia és 88 szakcikk szerzője vagy társszerzője. – F. m. Az új görbeelmélet. Homogén racionális görbékről (Bp., 1937); Bolyai János (Bp., 1952); Fourier-sorok, harmonikus analízis (Bp., 1953); Konvergenzprobleme de Orthogonaireihen (Bp., 1960; angolul New York–Oxford–Paris, 1961); Approximation Theory (Bp., 1983). – Irod. Tandori Károly: A. Gy. (Magyarok a természettudományok és a technika történetében, OMIKK, 1986); A. Gy. (Matematikai L., 1976–79. 27. sz.); A Gy. (Bp., 1979., Bolyai János Matematikai Társ., Szeged). – Irod. Magyar Tudomány, 1979.

tudósportál

A bp.-i tudományegyetemen tanult (1917–1919), a grazi tudományegyetemen matematika–fizika szakos tanári okl. (1924; honosítva: Bp., 1929) és bölcsészdoktori okl. (1924; honosítva: Kolozsvár, 1939), az ortogonális függvények tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1944). Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; r.: 1949. okt. 31.).

• Az új görbeelmélet, 1937
• A halmazelméleti geometria újabb fejlődése, 1938
• A torzió fogalma metrikus terekben, 1939
• A Fourier-sor Cesaro-közepeivel való approximáció nagyságrendjéről, [1941]
• Matematika és a dialektikus materializmus, 1948
• Matematika vegyészek számára, 1951
• Az Első Magyar Matematikai Kongresszus közleményei 1950. aug. 27.-szept. 2., 1952
• Bolyai János, 1952
• A Lebesgue-féle függvények jelentősége az ortogonális polinomok szerint haladó sorok konvergenciájának problémájában, [1953]
• Fourier-sorok, harmoníkus analízis, 1953
• Matematika vegyészek számára, 1955
• Sur la convergence absolue de certains développements orthogrenaux, 1957 [!1958]
• Über die Konvergenz fast überall der Orthogonalreihen bei jeder Anordnung ihrer Glieder, 1958
• Une contribution à la théorie constructive des fonctions, 1958
• A kultúra világa, 1959-1965
• Konvergenzprobleme der Orthogonalreihen, [1960]
• Konvergenzprobleme der Orthogonalreihen, [1960]
• Matematika vegyészek számára, 1960
• Über Approximationen mit den arithmetischen Mitteln allgemeiner Orthogonalreihen, 1960
• Convergence problems of orthogonal series, 1961
• Convergence problems of orthogonal series, 1961
• Convergence problems of orthogonal series, 1961
• Mathematik für Chemiker, 1962
• Mathematik für Chemiker, 1962
• Über die absolute Summierbarkeit und die Konvergenz der Orthogonalreihen, 1962
• Problemy shodimosti ortogonalʹnyh râdov, 1963
• Matematika vegyészek számára, 1964
• Einige Beiträge zur Approximationstheorie, 1965
• Über die Approximation im starken Sinne, 1965
• Matematika vegyészek számára, 1966
• Les méthodes mathematiques en chimie, 1969
• Proceeding of the Conference on Constructive Theory of Functions, 1972
• Matematika vegyészek számára, 1973
• Bolyai János világa, 1977
• Fourier analysis and approximation theory, 1978
• Approximation theory, 1983
• Functions, series, operators, 2002
• Scientists face to face, cop. 1978
• Wissenschaftler im Scheinwerferlicht, cop. 1978
• Gospitalʹnaâ informacionnaâ sistema v vsevengerskom kardiologičeskom institute,
• Micro-Shiva,
• On the absolute convergence of certain functional series,
• Über die Charakterisierung von Funktionenklassen durch beste lineare Approximation,

MTA    |    MTA Könyvtára    |    MTMT    |    Névpont    |    OSZK MEK    |    PIM    |    Történelmi tár    |    tudosportal.hu    |    wikipedia    |    Amicus: 418    |