Major Máté ☰ Baja 1904.08.03 ☷ Budapest 1986.04.14 | akadémikus, építész, építészmérnök, férfi, műtörténész, művészettörténész, egyetemi tanár, építészettörténész, művészeti szakíró, építészetelméleti író

Major M.
Mayer Máté
Major Máté

kitüntetései

Kossuth-díj, II. fokozat
1949.03.15

Ybl Miklós-díj
1960

pozíciói

Építészmérnöki Kar
dékán
1950 - 1951

Magyar Tudományos Akadémia
levelező tag
1949.10.31 - 1960.04.14

Építészettörténeti Tanszék
tanszékvezető
1949 - 1971

Építészettörténeti és Elméleti Intézet
intézetigazgató
1971 - 1974

Magyar Tudományos Akadémia
rendes tag
1960.04.14 - 1986.04.14

életrajzai

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Az MTA lev. tagja 1949-től, r. tagja 1960-tól; Kossuth-díj 1949; Magyar Népköztársasági Érdemrend 1950; Ybl-díj 1960; a Munka Érdemrend arany fokozata 1964, 1970; Szocialista Hazáért 1967; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970; Herder-díj 1970; Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1975; Akadémiai Aranyérem 1979; Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje 1984.(Baja, 1904. aug. 3.-Bp., 1986. ápr. 12. <ápr. 14. MÉL4>): művészeti szakíró, építész, műtörténész.MAJOR MÁTÉM.: Építészet és társadalom, 1953; Az épülő kommunizmus képzőművészete, 1953; Építészettörténet I-III., 1954-1960; Pier Luigi Nervi, 1966; Az építészet sajátszerűsége, 1967; Az építészet új világa, tan., 1969; Breuer Marcell, 1970; Amerigo Tot, 1971; Goldfinger Ernő, 1973; Új építészet, új társadalom, 1945-1978, vita-dokumentumvál., vál., szerk. [Osskó Judittal], 1971; Egy gyermekkor és a kisváros emléke, visszaemlékezések, 1973; Goldfinger Ernő, 1973; Férfikor Budapesten, önéletírás, 1978; Geschichte der Architektur I., 1984; A mindig megújuló építészet, 1985.[ÚMIL,MÉL4]

Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

1927: diploma Budapesti Műszaki Egyetem (akkor Magyar Királyi Ferenc József Műegyetem). 1949: Kossuth-díj, II. fokozat; 1960: Ybl-díj I. fokozat; 1964, 1970: Munka Érdemrend arany fokozat; 1970: Felszabadulási Jubileumi Emlékérem; 1975: Munka Vörös Zászló Érdemrend; 1977: Herder-díj; 1979: Akadémiai Aranyérem; 1984: Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje. 1936-ig magántervezőként dolgozott, tervpályázatokon vett részt és néhány társasházat tervezett [Benjamin Károllyal, Breuer Marcellel, Fischer Józseffel és másokkal közösen], 1933-1938: a modern építészet képviselőjeként tagja a CIAM magyar szekciójának, 1933-tól a KMP tagja. 1936-1945: az Országos Társadalombiztosítási Intézet mérnöke. 1942-1949: a Tér és Forma szerkesztőbizottságában dolgozott. Alapító és vezető tagja volt az 1949-ben megszüntetett Új Építészet Köre csoportnak. 1951-1986: a Magyar Építőművészek Szövetsége Elnökségi tagja, 1949: az MTA levelező tagja, 1949-1964: MTA Műszaki Tudományok Osztálya Osztályvezetőségének tagja, 1950-1951: a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának dékánja, 1955-1958: MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottság elnöke, 1960: az MTA rendes tagja, 1972-1975: A Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézetének igazgatója. 1945 után ~ építészként színte nem alkot, egyetemi oktatói működése mellett építészetelméleti tárgyú cikkei, tanulmányai jelentek meg. Jelentős szereplője volt az 50-es évekbeli építészetelméleti ("szocreál") vitáknak. Szerkesztői munkássága igen sokirányú, a későbbiekben az általa indított Architektúra sorozatban építészettörténeti publikációi jelennek meg, a 60-as évektől folyamatosan közölt kiállításismertetéseket a Magyar Építőművészet hasábjain. Fontosabb főszerkesztői, ill. szerkesztői munkái: 1946-1949: Új Építészet; 1949-1951: Építés-Építészet; 1958-1982: Magyar Építőművészet; 1958-1968: Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények (MTA); 1958-1969: Valóság; 1969-1986: Acta Technika (MTA); Műszaki Tudomány (MTA); Építés- és Építészettudomány (MTA); Architektura-sorozat (Akadémiai Kiadó); Az építészet világa sorozat (Corvina Kiadó).A mindig megújúló építészet, Budapest, 1985Az építészet sajátszerűsége, Budapest, 1967Az építészet új világa, Budapest, 1969Branczik MártaBreuer Marcell, Budapest, 1970építész, építészetelméleti író, (Baja, 1904. augusztus 3. - Budapest, 1986. április 12.)Építészettörténet, Budapest, 1954, 1955, 1960 (németül is)Férfikor Budapesten (önéletrajz), Budapest, 1978Főbb műveiGoldfinger Ernő, Budapest, 1973IrodalomMAJORMajor Máté (klny az Építés- és Építészettudomány 1986. évi 3-4. számából, Budapest, 1986)Mátémuvesz_162Pier Luigi Nervi, Budapest, 1966Prakfalvi E.-Hajdú V. szerk: Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1959, Országos Műemlékvédelmi Hivatal-MÉM, 1996.Tizenkét nehéz esztendő: 1945-1956 (önéletrajz, kéziratban).Új építészet - Új társadalom 1945-1978 (szerk., Osskó Judittal), Budapest, 1981Vágó Péter, Budapest, 1982

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Major Máté (Baja, 1904. aug. 3. – Bp., 1986. ápr. 14.): építész, egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1949), Ybl-díjas (1960), Herder-díjas (1977), az MTA tagja (l. 1949. r. 1960). A bp.-i József Nádor Műszaki Egy.-en szerzett építészmérnöki oklevelet. 1927-1936 között magántervezői irodákban dolgozott, ill. önálló tervezőként. Ebben az időben tervezte a bp.-i Attila utcai bérházat (1933, Detre Pállal), és a Sasfiók utcai társasházat (1934). 1936-44-ben az OTI (Orsz. Társadalombiztosítási Intézet) műszaki osztályának mérnöke, majd főmérnöke, 1932-38-ban a CIAM m. szekciójának tagja, 1933-1937 között a Szocialista Képzőművészek Csoportjának titkára. 1946-47-ben Orsz. Építésügyi Kormánybiztos, majd 1949-ig az Építés és Közmunkaügyi Min. főosztályvezetője. 1948-ban tervei szerint épült a négy, soklakásos egységből álló lakótelep Tatabányán. 1948-tól tanított a Bp.-i Műszaki Egy.-en, 1949-71-ben az építéstörténeti tanszék vezetője, 1974-ig az Építéstörténeti és Elméleti Intézet ig.-ja. Elméleti és szakirodalmi munkásságának tárgya az új építészet alapelvei és feladatai, a XX. század építészeti irányai. Konzekvensen az új építészet és a korszerű képzőművészet ügyét képviselte a hamisan értelmezett szocialista realizmussal szemben. A Magy. Építőművész Szövetségnek 1955 és 1964 között elnöke volt. Szerkesztette 1946-49-ben az Új Építészet, 1949-51-ben az Építés-Építészet c. szaklapokat, elnöke volt a Magyar Építőművészet c. folyóirat szerk. bizottságának. – M. Az új építészet elméleti kérdései (Bp., 1948); Építészet és társadalom (1953); Építészettörténet I-III. (Bp., 1954-60); P. L. Nervi (1966); Építészet sajátszerűsége (1967); Építészet új világa (1969); Breuer Marcell (Bp., 1970); Amerigo Tot (Bp., 1971); Goldfinger Ernő (Bp., 1973) Önéletrajzát az Egy gyermekkor és a kisváros emléke (visszaemlékezések, Bp., 1973) és Férfikor Budapesten (visszaemlékezések, Bp., 1978) c. könyvekben írta meg. – Irod. Finta József: M. M. (Magy. Tud., 1986. 10. sz.); Bonta János: M. N. búcsúztatása (Magy. Építőművészet, 1986. 3. sz.); Zádor Anna: M. M.-ról (Magy. Építőművészet, 1987. 4-5. sz.).

tudósportál

A József Mûegyetemen építész okl. szerzett (1927), az ÉKME-n doktorált (1960); az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1960. ápr. 14.).

könyvei