Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Barta István (Bp., 1910. máj. 22. – Bp., 1978. ápr. 10.): villamosmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1949, r. 1976), Kossuth-díjas (1957). Egy. tanulmányait a bécsi, a brnói és a karlsruhei műszaki egy.-en folytatta, villamosmérnöki oklevelét Karlsruheban szerezte (1933), 1934-ben ugyanitt doktorált. Az Ericsson M. Villamos Rt. alkalmazottjaként (1934-38) rádiókészülékek konstrukciójával foglalkozott, 1938–48-ig az Egyesült Izzó kutató laboratóriumának munkatársa volt. 1945 után e laboratórium nagyfrekvenciás osztályát irányította, s részt vett azokban a kutatásokban és kísérletekben, amelyek a Holdról visszavert rádiólokátor-jelek kimutatásához vezettek. Az Orion-gyárral együttműködve egyik elindítója volt az elektronikus mérőműszerek tervezésének; ebből az együttműködésből fejlődött ki az Elektronikus Mérőműszerek Gyára, s indult meg a magyar elektronikus műszeripar. 1948-ban az Orion-gyár műszaki ig.-jaként tevékenyen közreműködött a néprádió megkonstruálásában. Alapító tagja, majd vezetője lett a Távközlési Kutató Intézetnek. Egyik megszervezője volt az Áll. Műszaki Főisk.-nak, ahol – hazánkban első ízben – híradástechnikai képzés is indult. A bp.-i műszaki egy.-en 1949-ben létrehozott híradástechnikai tanszék vezetője lett, 1972-től nyugdíjba vonulásáig (1975) a Híradástechnikai Elektronika Intézet ig.-ja volt. Kidolgozta és több éven át előadta a műszaki egy.-en a rádió-vételtechnika és a távolbalátás, továbbá az elektroncsövek, az elektronikus mérések és az impulzustechnika c. tárgyakat. A műszaki egy. villamosmérnöki karának dékánja (1957–60), oktatási rektorhelyettese (1960–63) volt. Jelentős tudományszervezési feladatokat is végzett az MTA Műszaki Tudományok Osztálya Elektrotechnikai Szakcsoportjában, a Tudományos Minősítő Bizottságban. A Híradástechnikai Tudományos Egyesületnek megalakulásától tagja, 1952-től 1974-ig elnöke, 1974-től haláláig t. elnöke volt. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) elnökségének munkájában is tevékenyen részt vett. 1968-ban a Lengyel Tudományos Ak. külső tagjává választották. – F. m. Die Ausgleichsvorgänge bei Mikrophonen (Győr, 1934); Akusztikai kiegyenlítődési folyamatok (Bp., 1953); A távolbalátás alapjai. 1. A képtovábbítás alapelvei és módszerei (Bp., 1953); A távolbalátás alapjai 2. Szélessávú erősítők. (Barát Zoltánnal, Bp., 1953); A távolbalátás alapjai 3. Jelkeltő és jelformáló kapcsolások. (Barát Zoltánnal, Bp., 1953); Központi televíziós jelkeltő generátor. Szinkrongenerátor (Bp., 1954); Rádióvételtechnika (II., Bp., 1954); Impulzustechnika (Vörös Károllyal, Bp., 1954); Képfelvevő és képvisszaadó katódsugár-csövek (Bp., 1954); Televízió (Bp., 1955); Rádiókészülékek és erősítők (Bp., 1956); Rádióvételtechnika (I., Bp., 1962); Műszaki Értelmező Szótár (szerk.: 23–25. k.); Híradástechnika (23–25. k., szerk., Kozma Lászlóval, Bp., 1964). – Irod. Dr. B. I. (Jövő Mérnöke, 1978. ápr. 29.); Bognár Géza: B. I. (Magy. Tud., 1978. 10. sz.).

tudósportál

A Markó u.-i Bolyai Főreáliskolában éretts. (1928), a brünni és a karlsruhei műszaki egyetemen tanult (1928–1932), Karlsruhében villamosmérnöki okl. (1933) és műszaki doktori okl. szerzett (1934). Az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1976. máj. 7.).

• Elektroncsövek, 1951
• Rádióvételtechnika, 1951
• Televízió, 1951
• A távolbalátás alapjai,
• Távolbalátás alapjai,

ISNI    |    MTA Könyvtára    |    MTMT    |    OSZK MEK    |    PIM    |    tudosportal.hu    |    VIAF    |    wikipedia    |    Amicus: 48648    |