Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Wälder Gyula (Szombathely, 1884. febr. 25. – Bp., 1944. jún. 10.): építész, műegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1935). A bp.-i műegy. elvégzése után egy évet Olaszo.-ban töltött, majd hazatérése után a Főv. Közmunkák Tanácsánál előadó és műegy.-i adjunktus lett. 1928-ban kinevezték az ókori építészeti tanszék tanárává. A historizáló stílustörekvések híveként sajátos neobarokk épületek egész sorát hozta létre (BESZKÁRT Akácfa utcai székháza, ciszterci templom és gimn. Bp.-en, posta, múz. Balassagyarmaton; iskolák Kisvárdán, Szegeden, zeneisk. Miskolcon stb.). Egerben kifejtett munkásságával (pénzügyigazgatóság, posta, polgári iskola, Korona Szálló építése, Líceum és a minorita templom restaurálása stb.) elősegítette, hogy a város megőrizze barokk jellegét. Nagyméretű klinkerépületei a bp.-i Madách téren már modern törekvések hordozói. Több műemléket restaurált (debreceni Szt. Anna-, gyöngyösi Szt. Bertalan-templom). Több díjat is nyert. – Irod. Ybl Ervin: W. Gy. újabb épületei (Magy. Építőművészet, 1937); Bardon Alfréd:W. Gy. (Szépművészet, 1944); Radnai Lóránt: W. Gy. (Magy. Mérnök- és Építész Egyl. Közl. 1944.)

tudósportál

Az MTA tagja (l.: 1935. máj. 16.).