Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Cotel Ernő (Salgótarján, 1879. ápr. 23. – Bp., 1954. nov. 8.): vaskohómérnök, műszaki egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1945-49), a műszaki tudományok doktora (1952). Oklevelét 1902-ben a selmecbányai ak.-án szerezte. 1903-tól közel tíz évig a Kaláni Vas- és Acélgyárban működött. Itt vezette be Mo.-on elsőként a martinkemencék automatikus ellenőrzését. 1912-1921 között a Korompai Vasgyár főmérnöke, majd ig.-ja. 1922-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet díját nyerte el A modern hengerlési technika alapelvei c. munkájával. 1923-ban a soproni főisk. vaskohászati tanszékének tanárául hívták meg, s ezt a helyet töltötte be – utóbb a főisk.-nak a műszaki egy.-be olvadásától mint műszaki egy. tanár – nyugalomba vonulásáig. Több, a kohászat körébe tartozó szabadalma ismeretes. Oktatásügyi kérdésekkel is foglalkozott. 1906-ban felvetette a második műegy. kérdését, mint a felsőház tagja bírálta a kormány kultúrpolitikáját. Oktatói és szakírói munkássága is igen jelentős. Tanulmányai a Bányászati és Kohászati Lapokban és tekintélyes külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg. – F. m. A hengerlés alapelvei (németül is, Sopron, 1928); A nyersvasgyártás alapelvei (Sopron, 1933): A Martin-acélgyártás (Sopron, 1937). – Irod. Vajk Péter: C. E. (Koh. L. 1954712); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (részletes bibliográfiával, Bp., 1958).

tudósportál

A selmecbányai Bányászati és Erdőmérnöki Akadémián vaskohómérnöki okl. (1903), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) a kovácsolható vas gyártása és a vasipari hengerlés tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1926), a műszaki tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

• Az acél kovácsolhatóságának határa, [1925]
• Die Grenze der Warmbildsamkeit des Stahles, 1925
• A müncheni "Deutsches Museum", 1926
• A hengerlés alapelvei, 1928
• A hengerlési munka meghatározása, 1929
• A nyersvasgyártás alapelvei, 1933
• Ein Beitrag zur Vorausbestimmung des Kokssatzes im Hochofenbetrieb, 1936
• A Martin-acélgyártás, 1937
• Anton Ritter von Kerpely's (des Alteren) Wirkung auf die Entwicklung der ungarischen Eisenindustrie und der Eisenhüttenkunde, 1937
• Kerpely Antal hatása a vaskohászati tudományok és a magyar vasipar fejlődésére, 1937
• Aus der Geschichte der ungarischen Eisenindustrie, 1938
• Az acélötvözés fejlődésének iránya, különös tekintettel az acél kopására és hőállására, 1938
• A vasérctől az acélszerszámig, 1939
• Ein Beitrag zur Bestimmung des Voreilens, [1941]
• Die Bestimmung der Breitung beim Walzen, [1942]
• A hengerelt rúd áteresztés előtti és utáni szélességeinek összefüggése, [1943]
• Die Grundlagen des Walzens, 1951
• A ferroötvözetek gyártása, 1953
• Az alacsonyaknás kohó, 1953
• Der Niederschachtofen, 1953 [!1954]
• Sajtolás rúdsajtón és süllyesztékben, 1954 [!1955]
• A nagy nyomás és a nagy szélesedés fokozottabb hasznosítása a hengerműben, 1955