Egerváry Jenő     ☰ Debrecen 1891.04.16   ☷ Budapest 1958.11.30   |   akadémikus, férfi, matematikus, műegyetemi oktató
Egerváry Jenő
 
kitüntetései
 
pozíciói

Magyar Tudományos Akadémia

levelező tag
1943.05.14 - 1946.12.19

Magyar Tudományos Akadémia

igazgatósági tag
1946.12.19 - 1949.10.31

II. Matematika Tanszék

tanszékvezető
1940 - 1958.11.30

Magyar Tudományos Akadémia

rendes tag
1946.12.19 - 1958.11.30
 
életrajzai

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Egerváry Jenő (Debrecen, 1891. ápr. 16. Bp., 1958. nov. 30.): matematikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1943, r. 1946). Kossuth-díjas (1949, 1953), egy.-i tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte, ahol 1914-ben doktorált. A bp.-i Földrengési Obszervatóriumban tanársegéd, majd a felső iparisk. tanára. Közben a szegedi egy.-en magántanárrá minősítették, de azt a Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt 1927-ben visszavonták és csak tíz év múlva ismerték el újra. Néhány évig a szegedi, majd a bp.-i tudományegy.-en adott elő: 1932-ben megkapta a Kőnig Gyula-díjat. 1941-től a műegy. tanára volt. Öngyilkos lett. Közel félévszázados munkássága során mintegy 80 önálló kutatási eredményeket közlő tanulmánya jelent meg. Közülük különösen jelentős Kőnig Dénes gráfelméleti tételének általánosítása, mely az ökonometriában nyert alkalmazást. Eljárását a nemzetközi szakirodalom „magyar módszer”-ként tartja számon. Fontos kutatási területe volt a geometria és a differenciálegyenletek elmélete és alkalmazása, különösen a differenciálgeometria kérdései, később a forgó rendszerek kritikus szögsebességének megállapítása és a kinetikus gázelmélet alapjai. Utolsó éveiben matrixelméleti kutatásokkal és azok alkalmazásával foglalkozott, s a matematika e sokak által lezártnak vélt területét számos új. eredménnyel gazdagította. A matrixelmélet alkalmazásával foglalkozó munkái közül kiemelkednek a függőhidak általános elméletének megalapozásáról és felépítéséről írt dolgozatai. – F. m. Matrixok kombinatorikus tulajdonságairól (Matem. és Fiz. L. 1931. 38. sz.); Az n-méretű euklidesi tér görbéiről (MTA Matem. és Term. tud. Ért. 1940. 59. sz.); On a new form of the differential equations of the problem of three bodies (Hungarica Acta Mathem. 1946); Matrixok diadikus előállításán alapuló módszer bilineáris alakok transzformációjára és lineáris egyenletrendszerek megoldására (MTA Alkalmazott Matem. Int. Közl. 1953. 2. sz.); Begründung und Darstellung einer allgemeinen Theorie der Hängebrücken mit Hilfe der Matrizenrechnung (Abhandlungen der Internationalen Vereinigung für Brückenbau und Hochbau, Zürich, 1956); Bemerkungen zum Transportproblem (Mathematisches Labor der Technischen Hochschule in Wien, 1958). – Irod. Rózsa Pál: E. J. (Az MTA Matem. és Fiz. Oszt. Közl., X. 1960. 1. sz.)

tudósportál

A debreceni főreáliskolában éretts. (1909), a bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1914), az analízis és alkalmazásai tárgykörben magántanári képesítést szerzett (Szeged, 1922; a Tanácsköztársaság alatt tanúsított magatartása miatt visszavonták 1927; Bp., 1938). Az MTA tagja (l.: 1943. máj. 14.; r.: 1946. dec. 19.; ig.: 1946. dec. 19.–1949. okt. 31.).

könyvei

róla szóló könyvek

linkek
ISNI    |    MTA Könyvtára    |    MTMT    |    OSZK MEK    |    PIM    |    tudosportal.hu    |    VIAF    |    wikipedia    |    Amicus: 31657    |