Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Varga Ottó (Szepetnek, 1909. nov. 22. – Bp., 1969. jún. 14.): matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1950, r. 1965), Kossuth-díjas (1952). Egy.-i tanulmányait a bécsi műegy.-en kezdte 1928-ban, 1928–1933 között a prágai egy. rendes és a prágai műegy. rendkívüli hallgatója volt. 1933-ban matematika-ábrázológeometria szakos középisk. tanári oklevelet szerzett, 1933-ban matematikából doktorált. 1934–35-ben a hamburgi egy.-en ösztöndíjasként W. Blaschke mellett dolgozott, majd a prágai egy. matematikai intézetében lett gyakornok, ahol 1937-ben magántanárrá habilitálták. Prága német megszállásakor (1939) nehézségei támadtak, mert tanítómesterével, L. Berwald professzorral továbbra is szoros kapcsolatot tartott fenn. Mo.-ra jött. A kolozsvári tudományegy.-en kapott intézeti tanári kinevezést. 1942-től a debreceni tudományegy. matematikai intézetében ugyancsak intézeti tanár, és a kolozsvári tudományegy. magántanárává habilitálta. 1944-ben elnyerte az Eötvös Loránd Matematikai Társulat Kőnig Gyula-jutalomdíját, 1947-ben a debreceni tudományegyetem bölcsészkarára ny. rk. 1948-ban ny. r. tanárrá nevezték ki. 1958-tól 1967-ig az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egy. (ÉKME) matematikai tanszékén tanszékvezető tanár. 1967-ben az MTA Matematikai Kutató Intézetébe került, ahol tudományos főmunkatársként a differenciálgeometriai csoportot vezette. 1949-ben Rényi Alfréddal és Szele Tiborral megalapította a Publicationes Mathematicae c. nemzetközi folyóiratot. – Fő kutatási területe a differenciálgeometria volt. 57 publikációja jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. Nevéhez fűződik a Finsler-geometria Cartan-féle megalapozásának új levezetése és részletes kifejtése. Jelentősek eredményei, melyeket a Balschke-féle integrálgeometriában ért el. Ezeket alkalmazta a Finsler-geometriára és a geometriai optikára. 1947-ban a zürichi egy.-en tartott előadásokat, 1949-ben a prágai Károly Egy. 600 éves jubileumán ő képviselte a KLTE-t. 1954-ben mint az MTA küldötte részt vett és előadást tartott a berlini Riemann-ünnepségeken. Számos nemzetközi kongresszuson ismertette differenciálgeometriai kutatásait. – F. m. Integralgeometrie (Rev. Mat. Hispano-Americane, 1935); Integralgeometrie (Mathematica, 1936); Integralgeometrie (Mathematische Zeitschr., 1936); Beiträge zur Theorie der Finslerschen Räume und der affinzusammenhängenden Räume von Linienelementen (Lotos, 1936); Integralgeometrie (Mathematische Zeitschr., 1937); Az integrálgeometria alkalmazásai a geometriai optikában (MTA III. Oszt. Közl., 1951); Zur Herleitung des invarianten Differentials in Finslerschen Räumen (Monatshefte für Math. Phys., 1941); Eine geometrische Charakterisierung der Finslerschen Räume skalarer und konstanter Krümmung (Acta Math. Acad. Sci, Hung., 1951); Über die Zerlegbarkeit der Finslerschen Räumen (Acta Math. Acad. Sci. Hung., 1960). – Irod. Rapcsák András: V. O. (Matem. L., 1970. 1–2. sz.).

tudósportál

A bécsi mûsz. egyetemen matematikát és ábrázoló geometriát tanult (1927–1928), a prágai Károly Egyetemen matematika–ábrázoló geometria szakos tanári okl. (1933), természettud. doktori okl. (1934), az algebra és az analízis alkalmazása a geometriára tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1937: Prága, 1942: Kolozsvár). Az MTA tagja (l.: 1950. dec. 2.; r.: 1965. ápr. 23.).

• Az invariáns differenciál megállapítása a Finsler-féle terekben, 1941
• A Finzier-féle geometria felépítése Minkowski-féle simuló mértékmeghatározásai, [1942]
• Az állandó görbületű Riemann-féle terek egyik jellemzési módjáról, [1943]
• Über die Lösung differentialgeometrischer Fragen in der nichteuklidischen Geometrie unter gleichzeitiger Verwendung homogener Koordinaten, 1947
• A geometria alapjai, 1959
• Projektív geometria, 1959
• A geometria alapjai, 1959[!1961]
• Matematika 1., 1960
• Matematika 1., 1961
• Matematika 1/1., 1961
• Matematika és példatár 2/1., 1961
• Projektív geometria, 1961
• Matematika 1/1., 1962
• Projektív geometria, 1962
• A geometria alapjai, 1963
• Projektív geometria, 1963
• Matematika és példatár, 1967