Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Székely Endréné Horváth Ilona (Nagyvárad, 1912. aug. 18. – Bp., 1979. máj. 15.): tanár, a pedagógiai tudományok kandidátusa (1954). Tanítói, majd 1937-ben a bp.-i tudományegy.-en matematika-fizika-filozófia szakon középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1945-ben belépett az MKP-ba, és a Magyar Pedagógusok Szabad szakszervezetének egyik első szervezője, 1945-1950 között a Központi Vezetőség tagja. 1945-től általános isk. tanár, 1946-48 és 1954-56 között az MKP, illetve az MDP kulturális és tudományos osztályán alosztályvezető. 1948-ban a leningrádi Herzen Intézetben pedagógia szakos aspiráns. 1956-tól általános isk. tanár, 1957-58-ban a Munkaügyi Min. pedagógiai osztályának főelőadója, 1959-65-ben a kispesti kísérleti ipari szakmunkásképző középiskola ig.- ja, 1965-70-ben a Műszaki Egy.-en a pedagógiai tanszék tanszékvezető docense, 1971-1975-ben az MTA Filozófiai Intézetének tudományos főmunkatársa. 1976-ban vonult nyugdíjba. Az MTA Pedagógiai Bizottságának tagja volt. Érdeklődése felölelte a pedagógia, a nevelésügy szinte valamennyi kérdését; kiemelten foglalkozott a szakoktatással, neveléselmélettel és történettel, didaktikával. – F. m. Új tavaszi seregszemle (Szakmunkásnevelés a Magyar Tanácsköztársaságban) (Bp., 1959); Didaktika (Szokolszky Istvánnal, Bp., 1975). – Irod. Tőkei Ferenc: Sz. E. (Magy. Filozófiai Szle, 1979. 4. sz.); Szarka József Sz. E. (Köznevelés Évkönyve, Bp., 1987).