Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Vendl Aladár (Ditró, 1886. nov. 18. – Bp., 1971. jan. 9.): geológus, egyetemi tanár az MTA tagja (l. 1922, r. 1931), Kossuth-díjas (1948). Vendel Miklós bátyja. 1904-ben az Eötvös Kollégium tagjaként a bp.-i tudományegy.-en természetrajz–kémia szakra iratkozott be. 1906 után az ásványtant és a földtant a műegy.-en hallgatta Schafarzik Ferencnél. 1908-ban megkapta oklevelét és kisegítő tanársegéd lett a műegy. ásvány-földtani intézetében, 1910-ben tanársegéd. Doktori értekezését a Duna homokjának ásványos összetételéről írta. 1912-ben a Földtani Intézet geológusa, 1921–27-ben osztálygeológus. A műegy. 1914-ben technikai geológia tárgykörből magántanárrá habilitálta. Az I. világháború alatt frontszolgálatot teljesített, majd három évet orosz fogságban töltött. 1918-ban tért haza és folytatta geológusi működését a Földtani Intézetben, előadásokat tartott a műegy.-en, a Tanácsköztársaság idején a Marx-Engels Munkás Egy.-en geológiát adott elő. 1922-ben műegy.-i ny. rk. tanári címet kapott, 1926-ban h., 1927-ben r. tanárrá nevezték ki apósa, Schafarzik Ferenc utódaként. 1960 szept.-ében vonult nyugalomba. A műegy.-en két ízben dékán (1933–34 és 1935–36), az 1940–41. tanévben rektor. Ő kezdte meg a hazai üledékes kőzetek kutatását. Homokvizsgálatait tovább is folytatta és vegyvizsgálatokkal egészítette ki. A Földtani Intézetben végezte Fejér megyei reambulációit, a Velencei-hegység térképezését, s ezeket több közleményben adta közre. Vizsgálta és leírta Stein Aurél Közép-Ázsiában gyűjtött homokmintáit. A Déli-Kárpátokban végzett térképező munkáját az I. világháború megszakította, de a begyűjtött anyagot folyamatosan dolgozta fel, eredményeit a Szebeni- és Szászvárosi-havasok kristályos kőzeteiről írt monográfiájában foglalta össze (1932). A háború után Budaörs környékén újratérképezett (reambulált), majd Böck Hugó vezette olajkutatásokba kapcsolódott be az Anglo-Persian Oil Company munkálatai keretében. Papp Simonnal és Pávai Vajna Ferenccel együtt a m. szénhidrogénkutatás egyik úttörője. Zalában (1920–21), Baranyában (1922), Szabolcsban és Szatmárban (1923–26) végzett vizsgálatokat. Néhány éven át a Reuma- és Fürdőkutató Intézet forráskutató osztályát is vezette. – Kutatómunkája három fő téma köré csoportosul. Klasszikus kőzettani vizsgálatait részletes kőzettani, mikroszkopikus és gondos vegyi elemzés jellemzi; a hazai riolitokat, a Cserhát andezitjeit, a Déli-Kárpátok kristályos kőzeteit és a Velencei-hegység gránitját vizsgálta és írta le. A laza üledékes kőzetek vizsgálatát Mo.-on ő indította el. Homokvizsgálatai maradandó értékűek, löszvizsgálatai nemzetközi figyelmet keltettek. A kiscelli agyagról monográfiát írt. Hidrogeológiai vizsgálatait életének későbbi szakaszában végezte. A Lágymányos talajvizeit tanulmányozva jutott el más fővárosi ásvány- és gyógyvizek vizsgálatához is. Megalkotta Bp. gyógyforrásainak közös védőterületét. Foglalkozott a szulfátos talajvizek betonra ártalmas hatásával és az ellene való védekezéssel, a bp.-i mélyfúrásokkal és melegfúrásokkal. Közel kétszáz értekezése jelent meg. 1944-ig tagja volt a felsőháznak. Az MTA-nak 1943–45-ben másodelnöke, az akadémiai Hidrológiai Bizottságának 1950-től elnöke volt. A Magyarhoni Földtani Társulatnak tagja, két ciklusban elnöke (1932–40), majd tiszteleti tagja. Tagja volt több angol, francia, német és finn földtani társulatnak. Tudományos eredményeit egyöntetű szakmai, társadalmi elismerés kísérte. Kitüntették a Szabó József-emlékéremmel (1936). – F. m. A Velencei-hegység geológiai és petrográfiai viszonyai (Földtani Intézet Évkönyve, XII. Bp., 1914); A magyarországi riolittípusok (Bp., 1927); Geológiai kirándulások Budapest környékén (Schafarzik Ferenccel, Bp., 1929); A kiscelli agyag (Földtani Intézet Évkönyve, XXIX., 1932); A Börzsöny hegység néhány löszéről (Mathematikai és Természettudományi Ért., 1935); Ásványtan (I–II., Mauritz Bélával, Bp., 1942); Geológia (I–II., Bp., 1952); A százéves Magyarhoni Földtani Társulat Története (Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok, Bp., 1958). – Irod. Bidló G.: Dr. V. A. emlékezete (Földtani Közlöny, 4. sz.); Vitális György: Dr. V. A. (Hidrológiai Közlöny, 1971. 7. sz.); B. L.: Dr. V. A. akadémikus (Bányászat, 1971. 5. sz.); Szádeczky-Kardoss Elemér: V. A. (Magy. Tud., 1971. 7–8. sz.).

tudósportál

A bp.-i tudományegyetemen természetrajz–vegytan szakos tanári okl. (1908), bölcsészdoktori okl. (1911), a technikai geológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1914), az MTA tagja (l.: 1922. máj. 11.; r.: 1931. máj. 15.; t.: 1945. máj. 30.; ismét r.: 1949. okt. 31.).

• Adatok a Duna homokjának ásványtani ismeretéhez, 1910
• Alsó mediterrán rétegek kibukkanása a főváros VII. kerületében, a Telep-utcában, [1911]
• Analyse chimique d'une stilbite et d'une chabasie trouvées en Hongrie, [1911]
• A Tarim-medence vidékének homokjairól, [1911]
• Két magyar ásvány kémiai elemzése, [1911]
• Über die Sande der Gegenden des Tarim-Beckens, [1911]
• Neues Andalusitvorkommen aus Ungarn, [1912]
• Az andaluzit új előfordulása hazánkban, 1912
• A Csepelsziget homokjáról, [1913]
• Mineralogische Untersuchung der v. Aurel Stein in Zentralasien gesamm. Sand- u. Bodenproben, [1913]
• Stein Aurél gyűjtötte középázsiai homok- és talajminták ásványtani vizsgálata, [1913]
• Über den Sand der Csepel-Insel, [1913]
• A Velencei hegység geológiai és petrografiai viszonyai, [1914]
• A Velenczei hegység geologiai térképe, [1914]
• A Cindrel környékének geológiai viszonyai, 1914
• A Hatvani Cukorgyár talajának vázrészei, 1914
• Die geologischen u. petrographischen Verhältnisse d. Gebirges v. Velence, 1914
• Les constituants minéralogiques d'un sol de Hatvan, 1914
• Quarzporphyrite aus dem Sebestale, 1914
• Tanulmányutam Németországban, 1914
• Földtan, 1919
• Amfibolitok a Déli-Kárpátokból, [1921]
• Adatok az amfibolitok osztályozásához, [1922]
• A magyarországi riolittípusok, 1926
• A M. Tud. Akadémia tagjainak hatása az ásványtan és kőzettan fejlődésére hazánkban, 1926
• A budai hegység kialakulása, 1928
• Id. Lóczy Lajos t. tag emlékezete, 1928
• Budapest környékének vázlatos térképe, 1929
• Zur Kenntnis sulfathaltiger Grundwässer, [1930]
• A kiscelli agyag mállása, 1931
• Der kisceller /Kleinzeller/, 1931
• Der Kiseeller (Kleinzeller) Ton, 1931
• A kiscelli agyag, [1932]
• A Cserhát piroxénandezitjairól, 1932
• A Szászvárosi és Szebeni Havasok kristályos területe, 1932
• A Csódihegy andezitjának mállásáról, 1933
• Adatok a bükkhegységi paleolitok kőzettani ismeretéhez, 1933
• A kemenceszéki medence szerkezete, 1933
• Pálfy Móric l. tag emlékezete, 1933
• A budapestkörnyéki löszről, 1934
• Böckh Hugó l. tag emlékezete, 1934
• A Börzsönyi-hegység néhány löszéről, [1935]
• Adatok a cserépfalusi paleolitok kőzettani ismeretéhez, 1935
• Újabb adatok a Börzsöny-hegység löszének ismeretéhez, 1936
• A városligeti új artézi kút, 1938
• A városligeti új artézi kút, 1938
• A szarvaskői wehrlitről, 1939
• Alföldi kutak betongyűrűinek gyors elpusztulása, 1940
• Vendl Aladár tanévnyitó és székfoglaló beszéde, 1941
• Ásványtan egyetemi és főiskolai hallgatók számára, 1942
• Válogatott fejezetek a geológiából, 1942
• Az ogradinai nefelinszienit, [1943]
• A budapesti melegforrások, 1944
• Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete, 1944
• Hydrogeology of Budapest bitter mineral water wells, [1948]
• A budapesti keserűvizes telepek hidrogeológiája, 1948
• Hydrogeologie der Bitterwasserquellen von Budapest, 1949
• Geológia, 1951-1952
• Kongresszusi megnyitó, 1953
• Schafarzik Ferenc, a hazai műszaki földtan megalapítója, 1954
• A budapesti Műszaki Egyetem ásvány- és földtani tanszékének története, 1957
• Az eruptív kőzetek mállásának vizsgálata, 1957
• Untersuchungen über die Verwitterung von Eruptivgesteinen, 1957
• A százéves Magyarhoni Földtani Társulat története, 1958
• Über die Verwitterung der Nephelinsyenite, 1958
• Über die blaue Farbe einiger Mineralien, 1958 [!1959]
• Szemelvények Szabó József levelezéséből, 1960
• Über einen Apatit, 1960
• Geológiai kirándulások Budapest környékén, 1962
• Geológia, 1962-
• Geológiai kirándulások Budapest környékén, 1964
• Geológiai kirándulások Budapest környékén,