Mihalich Győző     ☰ Temesrékás 1877.10.14   ☷ Budapest 1966.03.18   |   akadémikus, építészmérnök, férfi, mérnök, statikus mérnök
Michailich Győző
Mihailich Győző
Mihalich Győző
 
kitüntetései
 
pozíciói

Magyar Tudományos Akadémia

levelező tag
1933.05.19 - 1949.10.31

Budapesti Műszaki Egyetem

rektor
1949 - 1950

II. Hídépítéstani Tanszék

tanszékvezető
1920 - 1957

Mérnöktovábbképző Intézet

intézetigazgató
1939 - 1961

Magyar Tudományos Akadémia

rendes tag
1949.10.31 - 1966.03.18
 
életrajzai

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Mihailich Győző (Temesrékás, 1877. okt. 14. – Bp., 1966. márc. 18.): mérnök, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1933. r. 1949). Kossuth-díjas (1948). Tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte 1899-ben, hol Kherndl Antal tanítványa, majd tanársegéde, utóbb munkatársa volt. 1906-ban magántanári képesítést nyert s a vasbetonszerkezetek c. tárgy meghívott előadója lett, 1920-ban az újonnan alapított II. sz. hídépítéstani tanszék tanára. A műegy. rektora az 1949 – 50. tanévben. Vasbetonszerkezetek c. könyve (1922) két évtizeden át szolgálta és átdolgozva ma is szolgálja a mérnökképzést és a műszaki gyakorlatot. Tanszéke mellett 1930-ban vasbeton-vizsgálati laboratóriumot szervezett, melynek a hazai vasbetonépítés elméleti és gyakorlati kérdéseinek megoldásában vezető szerepe volt. 1940-ben létrehozta az azóta is eredményesen működő Mérnök Továbbképző Intézetet, melynek első ig -ja volt. Az újjászervezett MTA (1950) Műszaki Tudományok Osztályának első vezetője, az ezen belül alakult Építéstudományi Bizottságnak szervezője s nyugalomba vonulásáig (1957) elnöke volt. Mint tervezőnek első kiemelkedő alkotása a temesvári Ligeti úti híd (1909), a vasbetonépítés újabb lehetőségeit felhasználó csepeli gabonatárház (1922), majd több híd és csarnok terve, így az acélszerkezetű szolnoki közúti Tisza-híd (1910 – 1911), a berekböszörményi és tamáshidai vasbetonhidak, a bp.-i Szabó József úti autóbuszgarázs (1930), a bp.-i Margit-híd erősítési és szélesítési tervei (1932), az új szegedi közúti Tisza-híd (1947 – 1948). A bp.-i Duna-hidak tervpályázatain az óbudai híd tervéért (Kossalka Jánossal) I., a Boráros téri híd pályázatán II. díjat nyert. 1916-tól kezdve négy évtizeden át tanácsadóként, ill. szakértőként szerepelt minden nevezetesebb híd és csarnokszerkezet megvalósításában. Munkásságáért több állami kitüntetésben részesült. Elméleti és gyakorlati munkájának eredményeit a hazai és külföldi szaksajtóban számos tanulmányban ismertette. – F. m. Vasbetonszerkezetek (Bp., 1922); XIX. és XX. századbeli magyar hídépítés története (Bp., 1960); A vasbetonépítés kezdete és első létesítményei Magyarországon (Haviár Győzővel, Bp., 1966). – Irod. A Budapesti Műszaki Egyetem oktatóinak tudományos és műszaki alkotásai (Bp., 1952); Csonka Pál: Megemlékezés M. Gy. akadémikusról (Magy. Építőművészet, 1966. szept.); Széchy Károly: M. Gy. (Magy. Tud. 1966. 7 – 8. sz.)

tudósportál

A József Mûegyetemen mérnöki okl. (1899), mûsz. doktori okl. (1906), a vasbetonszerkezetek tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1909), az MTA tagja (l.: 1933. máj. 19.; r.: 1949. okt. 31.).

róla szóló könyvek

linkek
ADT    |    ISNI    |    MTA Könyvtára    |    MTMT    |    Névpont    |    OSZK MEK    |    PIM    |    tudosportal.hu    |    VIAF    |    wikipedia    |    Amicus: 35440    |    Amicus: 4052    |